Hét éve választották pápává XVI. Benedeket
2005. április 19-én este szállt fel a fehér füst a Sixtusi-kápolna kéményéből. A pápaválasztó konklávé bíborosai Joseph Ratzinger bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát választották meg II. János Pál utódjának, aki XVI. Benedek néven a római egyház 265. vezetője lett.
2005. április 19-én este szállt fel a fehér füst a Sixtusi-kápolna kéményéből. A pápaválasztó konklávé bíborosai Joseph Ratzinger bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát választották meg II. János Pál utódjának, aki XVI. Benedek néven a római egyház 265. vezetője lett.
Nem okozott nagy meglepetést, hogy a Sixtusi-kápolnába bezárt pápaválasztó bíborosok többsége az elhunyt pápa legközelebbi munkatársára, a Hittani Kongregációt 1981 óta vezető bíborosra, a római kúriát képviselő Ratzingerre szavazott. Az április 18-án kezdődött konklávénak négy szavazás elég volt az utód kiválasztására. XVI. Benedeket megválasztásakor az „átmenet” pápájának nevezték, akinek az a feladata, hogy elődje nyomdokában haladva a következő pápáig vezesse a katolikus egyházat. „Tévedtek, akik azt hitték, hogy XVI. Benedek ideiglenes pápa lesz. Átmenet helyett valami egészen más történt. Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik Ratzingerre szavaztak, gondolták-e, hogy hét évvel később még mindig ő lesz a pápa” – írta Marco Tosatti, a La Stampa napilap blogger vatikanistája. Tosatti szerint XVI. Benedek teljesítette feladatát: „megőrizte a prófétikus lengyel pápa gyakran terhes és kétértelmű örökségét; megvédte önmagát és az egyházat a hidegháború óta nem tapasztalt támadássorozattól és rosszindulattól, még ha erre alkalmatlan és elégtelen eszközökkel is, és főleg sokaknak meglepetést keltő ellenálló és fizikai képességet tanúsított”. A vatikanista szerint XVI. Benedekről kiderült, hogy „kényelmetlen pápa": megválasztásakor „Panzerkardinalnak” nevezték, és konzervatívnak tartották, később innovatív üzeneteiért került kereszttűzbe. Az egyházban és ezen kívül is jobb- és baloldal egyaránt kritizálja: a lefebvristák felé való nyitás és a mise ősi rítusának visszaállítása a püspökök között is nemtetszést váltott ki. Mások még nagyobb doktrinális szigorúságot vártak a muzulmánokkal szembeni keresztény identitás megerősítése érdekében. A kiskorúak megrontásával szembeni határozott fellépése, a vatikáni pénzügyek átláthatósága érdekében tett intézkedései belső feszültséget okoztak a római kúrián is – vélte Tosatti. Tévedtek azok, akik a hétéves évfordulóra jósolták XVI. Benedek lemondását – hangsúlyozta Andrea Tornielli. Szerinte „átmeneti pápaság helyett XVI. Benedek alapvető regnum köveit helyezte el”. Pápaként Ratzinger nem tesz mást, mint amit a Hittani Kongregáció prefektusaként tett: „elkötelezetten, csendben végzi munkáját, úgy gondolva, hogy az egyház ereje és egyben gyengesége is a helyi egyházakban rejlik”. A forradalmárnak tartott II. János Pál után XVI. Benedek valóban másfajta egyházfő, aki az alázatot és a türelmes munkát testesíti meg – írta Andrea Monda az évfordulóra megjelent Áldott szerénység. Joseph Ratzinger egyszerű erényei című könyvében. Monda szerint a pápa által leggyakrabban használt szó az öröm. Georg Gänswein, a pápa személyi titkára XVI. Benedek pápaságát bátornak nevezte. „A pápa nem fél a kényes ügyektől. Szolgálata központi kérdésének a hit és a ráció kapcsolatát tartja. Úgy gondolja, hogy Európa akkor tud visszatérni a kereszténységhez, ha megérti, hogy hit és értelem nincsen ellentmondásban egymással” – mondta Gänswein.
