A heraldikus

Igencsak nívós rendezvénynek adott otthont a magyar kultúra napja alkalmából szerdán délután a Bernády Ház. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, valamint a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó szervezésében, a szerző jelenlétében mutatták be a kiadó 550. könyvét – Sas Péter: A heraldikus. Köpeczi Sebestyén József élete és munkássága című kötetét.

A bemutatón (jobbról) dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, Sas Péter, a szerző és a méltató Nagy Miklós Kund... (Fotó: Koncz J. R. )

Igencsak nívós rendezvénynek adott otthont a magyar kultúra napja alkalmából szerdán délután a Bernády Ház. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, valamint a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó szervezésében, a szerző jelenlétében mutatták be a kiadó 550. könyvét – Sas Péter: A heraldikus. Köpeczi Sebestyén József élete és munkássága című kötetét.

Házigazdaként dr. Zsigmond Barna Pál köszöntötte a teljes telt házas közönséget, mint mondta, a konzulátus rendszeresen szervez könyvbemutatókat Csíkszeredában is, közös ügy, hogy egy újonnan megjelent jó könyv eljusson a nagyközönséghez is.

– Az ilyen jellegű, alapos, összetett munkák vásárlórétege nagyon szűk, mi ezt próbáljuk szélesíteni. E kötet főhőse Kolozsvár egyik ismert és népszerű figurája volt.

Méltatásában Nagy Miklós Kund hozzátette: a könyv annak ellenére, hogy mélyen erdélyi, az összmagyarság könyve is. – Márais üzenetet hordoz és méltó a magyar kultúra napján szervezett eseményekhez. Két hatalmas kötet, összesen legalább 1300 oldal, nagyon szép műmelléklettel. Jelzi, hogy az erdélyi magyar könyvkiadás nagykorúsodott. Egyre több ilyen szép kötet jelenik meg, a kiadó büszke lehet kiadványára. Köpeczi Sebestyén József heraldikus, képzőművész és családtörténész volt. A heraldika lelkes képviselője, aki szakterületén Erdélyben maradandót alkotott. Sas Péter jól felvértezett íróember és kutató, jellemző rá a kitartás, a hűség. Miközben az anyaország fia, különleges szenvedéllyel kutatja az erdélyi művelődéstörténetet, hogy az elmúlt rendszer alakította fehér foltok eltűnjenek. A főhős egész életét a tudományra áldozta, sokszor elhanyagolták, félrelökték. Széken született, Besztercén szerzett némettudást, majd Kolozsvár, Brassó és Köpec következett, ahol két évtizedet töltött el egyfajta száműzetésben, de végig komolyan dolgozva. Kolozsvár legendás személyisége volt, rengeteg anekdota fűződik a nevéhez. A két kötet felöleli életét, munkásságát, illetve azt is, amit ő jelentetett meg. Gazdagon lehet tallózni belőle, nagyon sok írása nem jelenhetett meg, ezek itt olvashatók először. A könyv tudományos igénnyel készült, de nagyon olvasmányos a szövege és a szakembereknek is sok ötletet adhat.

Végül a szerző, Sas Péter szólt. – Kutatásaim origója Kelemen Lajos. Ő volt Köpeczi Sebestyén József egyik legjobb barátja, holott két teljesen ellentétes habitusú emberről van szó. Sebestyén József nem volt „klasszikus” tudós ember. Bohém volt, szerette a bort, az asszonynépet, a jó társaságot, de a munkáját is nagyon komolyan vette, és ez részben Kelemen Lajosnak köszönhető, aki nagy hatással volt rá. Festőművésznek készült, Budapesten végzett, majd visszakerült Kolozsvárra, ahol megismerkedett a genealógia tudományával. Ezt követően kalandozásra indult Nyugat-Európába. Végül a címerein keresztül vált festőművésszé, a művészi tökély jellemzi heraldikai munkásságát. Az első világháborúban a Székely Hadosztály őrnagya volt, a háborúban veszítette el egyik szemét, utána a brassói fellegvárban raboskodott. Arca, testmagassága miatt (két méter magas volt) nagyon jellegzetes karakter. Előneve miatt Köpecre száműzték, ahol megnősült, gazdálkodott. Itt kapta a felkérést, hogy alkossa meg a királyi Románia címerét. Az általa készített címer volt hatályban 1947-ig, nyomai a későbbi címeren is jól felismerhetők. Jól tette, hogy elvállalta a munkát, igen szép heraldikai alkotást tervezett, amelyen Erdélynek is méltó és megfelelő helye van. A mű sikeresnek bizonyult, alkotója megkapta a Koronarend kitüntetést. Munkásságának két meghatározó városa Kolozsvár (ahol a kurta magyar világban az egyetemi könyvtárban dolgozott) és Sepsiszentgyörgy, ahol a múzeum munkatársa volt. Kolozsváron élte igazi világát, csodálatos alkotásai születtek. Nagyon érdekes anekdoták maradtak meg róla, feleségei nemesasszonyok voltak. Végül elszegényedett, magára maradt, a református és a római katolikus egyház karolta fel.

A kötet esetében az anyag összegyűjtése okozta a legnagyobb problémát. Kolozsvári felesége nem volt tisztában a hagyaték jelentőségével, így annak jó része szétszóródott. Az első kötet kétharmad részét a kolozsvári levéltárban általam felfedezett és megtalált anyag alkotja, köztük negyvennél több olyan levél, amit Kelemen Lajos írt. Az első kötet első része az életutat, majd az életével kapcsolatos okmányokat, a második Köpeczi Sebestyén József munkásságát, megjelent, illetve kéziratban maradt munkáit tartalmazza, rendkívül gazdag képanyaggal – hallottuk a szerzőtől. A könyvbemutató a közönség kérdéseivel zárult.