Aki egyszer is látta véleményt nyilvánítani a MOGYE szenátusának többségi képviselőit, akár fogadást is köthetett arra, hogy ebben a felállításban, ilyen elnökkel nem lesz önálló magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Aki egyszer is látta véleményt nyilvánítani a MOGYE szenátusának többségi képviselőit, akár fogadást is köthetett arra, hogy ebben a felállításban, ilyen elnökkel nem lesz önálló magyar tagozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A hétpontos egyezségről szóló színjáték, amelyhez a miniszterelnök és három minisztere asszisztált, a félrevezetés, a lépre csalás klasszikus dokumentuma, amely arra volt jó, hogy a kivonult magyar felet visszacsalja a szenátusba, az egyetem vezetőségébe, hogy legitimálják az intézmény működését. Az egyezség pontjaiból pedig felemásan mindössze néhány teljesült, a legfontosabbat, az önálló magyar főtanszékek s az önálló magyar tagozat létrehozását a csütörtöki szenátusi ülésen egy évre elnapolták. Csodák csodájára az is kiderült, hogy a magyar tagozatnak adott akkreditáció fabatkát sem ér, csupán a sajnálat szülte, s a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság újabb kiszállása nyomán születhet meg az igazi működési engedély. Amit csak egy gyengeelméjű hihet el a történtek után. Vagy még az sem, miután valótlannak bizonyultak a jelenlegi rektor ígéretei is, aki az akkreditációs folyamat lezártához kapcsolta az önálló magyar főtanszékek létrehozását. A mindenkori kormányok nyíltabb vagy burkolt támogatását élvezve olyan biztos stratégia és taktika mentén haladt az egyetem többségi vezetése, amit észre kellene már venni. Az igazságügyi szervek támogatását élvezve a MOGYE állam az államban, a Szent Tehén Köztársaság, amire a romániai törvények nem vonatkoznak. S ráadásul a szenátusnak van olyan tagja is, aki páratlan cinizmussal tudni véli, hogy a kisebbségi felsőoktatásra s a főtanszékek önállóságára vonatkozó cikkelyeket nyomtatás előtt csempészték be a tanügyi törvénybe, tehát csaló, hazug ebben az országban mindenki a legfelső szinten is.
És az sem véletlen, hogy egy tüntetéssel bevezetve pontosan március 20-án tartották azt a szenátusi ülést, amelyen elutasították a magyar főtanszékek megalakítását. Ha visszagondolunk, hogy milyen kezdeményezések, milyen gyűlöletbeszédek helyszíne volt az egyetem a 24 évvel ezelőtti események kirobbanása idején, akkor természetes következményként tekinthetünk arra, ami az utóbbi időben zajlik. Az viszont kevésbé tűnik természetesnek, hogy a nagy átverés után mit keres egy hazug miniszterelnök, s az ígéreteiben immár megbízhatatlan politikai párt mellett az RMDSZ? És mihez játszatják még el a szavazógépezet szerepét a MOGYE szenátusában levő magyar tanárokkal? A Petru Maior Egyetemmel való konzorciumot immár elfogadta a többség. Ebben a nagy fazékban pedig hamarosan légypiszoknyit sem fog számítani a MOGYE (mind jobban összegörbülő) magyar vonala, s nemsokára örvendhet, ha egyáltalán megtűrik az egyetemen, amelyet magyar professzorok áldozatával az erdélyi magyar fiataloknak alapítottak 1945-ben. Isten őrizzen, ha már a politikusaink nem tudnak, hogy ebbe a csapdába a Sapientia is besétáljon!
