Hazahozzák Nyirő József hamvait

Hazahozzák a Székelyföldre az emigrációban elhunyt Nyirő József hamvait. A Madridban eltemetett erdélyi író földi maradványait május 27-én, pünkösd vasárnapján helyezik végső nyugalomra a székelyudvarhelyi katolikus temetőben.

Hazahozzák a Székelyföldre az emigrációban elhunyt Nyirő József hamvait. A Madridban eltemetett erdélyi író földi maradványait május 27-én, pünkösd vasárnapján helyezik végső nyugalomra a székelyudvarhelyi katolikus temetőben.

Az újratemetést Kövér László házelnök védnöksége alatt a magyar Országgyűlés hivatala szervezi, a Székelyudvarhelyért Alapítvány a székelyföldi társszervezői feladatokat látja el – közli az MTI.

A hamvakat a csíksomlyói búcsúra érkező Boldogasszony zarándokvonattal szállítják Székelyföldre, a szervezők pedig azt tervezik, hogy Csíkszeredától Székelyudvarhelyig huszárok kísérik át, mert a két település között nincs vasútvonal.

Az 1953-ban elhunyt író maga rendelkezett úgy, hogy hamvait hazavigyék, vagy a kolozsvári Házsongárdi temetőbe, vagy Székelyudvarhelyre. „Gyakorlatilag Nyirő végrendeletének teszünk eleget, és úgy vélem, a székely apostolnak itthon kell nyugodnia. Ezáltal egy olyan kérdést rendezünk, amivel tartozik a székelység, a magyarság Nyirőnek” – mondta a társszervező alapítvány elnöke.

Nyirő József író, közíró, katolikus pap, Székelyzsomboron született 1889-ben, Madridban hunyt el 1953-ban. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa volt, a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoport egyik tagja. Székelyudvarhelyen épített otthont családjának, 1939-42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője volt. 1941-ben – behívott képviselőként – a magyar Országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő főszerkesztője, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt, majd nyugati emigrációba vonult. Egy ideig Németország nyugati megszállási övezetében élt, majd 1950-ben Madridba települt át, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa volt.

Főbb művei: Jézusfaragó ember (novellák 1924), Isten igájában (regény 1926), Kopjafák (novellák 1933), Uz Bence (regény 1933), Az én népem (regény 1935), Havasok könyve (novellák 1936), Madéfalvi veszedelem (regény 1939), Néma küzdelem (regény 1944).

Művei publikálását a román és magyar kommunista rendszer betiltotta, az írót a korabeli kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte. Az 1989-es fordulat után könyvei újra megjelenhettek.