Háza a versnek

Nyárádszentsimonban van egy titokzatos épület. Benne lakik a múlt, a kis falu minden nemzetségének családfája és a hajdani iskolát betöltő gyermekzsivaj emléke. A barátságos, vendégmarasztaló épületbe minden tavaszi rügybomláskor újra beköltözik, otthonra lel a VERS is. A hatodik ünnepségen a száz éve elhunyt Ady Endre emléke előtt tisztelegtünk, de megszólalt klasszikus költőink néhány szép verse is. 

A magyar költészet napján Buksa Ferenc református lelkész, genealógus, vendéglátó házigazda és Balogh Irma tanárnő, műsorvezető meghívására ezúttal is a környék verskedvelő lakói hozták el legkedvesebb költeményüket a nyárádszentsimoni református egyházközség gyülekezeti termébe. Mindenki más-más verssel érkezett, hogy megossza a számára kedves élményt a termet megtöltő közönséggel. A visszajáró és az új vendégeket az idén is egy kiállítás is várta, ami bizonyította, hogy valóságosan és képletesen is jó társaságba érkeztünk. Az asztalokon a magyar irodalom jeles alkotóinak berámázott képe fogadott, nem a hivatalos, a tankönyvekben megtalálható, hanem egy kedvesükkel, társukkal, családjukkal készült fotó vagy kevésbé ismert portré. Mindannyiuk születésének vagy halálának kerek évfordulója van az idén, ahogy az a kiállítást komoly munkával összeállító Buksa Ferenc református lelkész hasznos és tanulságos ismertetőjéből kiderült. Az alkalomhoz igazodva az igei köszöntő is a költészet nyelvén hangzott el, Weöres Sándor Zsoltár-részletek Szenczi Molnár Albert versformáiban című költeményéből A 37. zsoltárból című részletet hallottuk a hit fontosságáról. A 23 költő, szépíró, kultúrtörténeti író közül április 11-e kapcsán említsük meg a költők, a 175 éve született Arany László, a 90 éve született Székely János és Kányádi Sándor, a 75 éve elhunyt Radnóti Miklós, a 30 éve eltávozott Weöres Sándor és tíz éve elhunyt Lászlóffy Aladár nevét. 

 „...Van, aki imával húzza ki magát a sötétből – de a vers is ilyen ima; amíg beszélni bírunk, van remény. Amikor már csak ordítunk: nagy a baj. Amikor pedig már csak hallgatni tudunk, akkor el fogunk veszni” – idézte Szabó T. Anna költőnő gondolatait köszöntőjében Balogh Irma műsorvezető. 

Weöres Sándor emlékét idézte Buksa Júlia-Izabella rigmányi óvónő, aki a költő Ki minek gondol, az vagyok annak... című versét énekelte el. A zenei bevezetőt követően az ifjúságot hallottuk, kis- és nagyobb iskolások, név szerint Tőkés Mátyás, Buksa Áron, Buksa Lídia, Siklódi Péter, Nagy Imre, Szekeres Koppány, akik Szabó Lőrinc-, Kányádi Sándor-, Horváth István-verseket és Arany János-balladát adtak elő értő, szép szövegmondással, hanglejtéssel. A ráadást a Réka és BIP-Band hangulatosan muzsikáló általános iskolás zenészei jelentették, akik a környező településekről gyűlnek össze időnként együtt zenélni, és ezúttal Radnóti Miklós Bájoló című versét adták elő. 

A gyermekek után a felnőttek következtek, jobbára aktív és nyugalmazott pedagógusok, de háziasszonyok és egyéb foglalkozásúak is. Különleges élményt jelentett egy Gegesben házat építő holland asszony fellépése, aki most ismerkedik a magyar nyelvvel, és máris egy nehéz nyelvgyakorlatként megtanult Kosztolányi Dezső-verssel (A játék) ajándékozta meg a közönséget. Csipán Ilona nyugalmazott matematikatanárnő a rigmányi huszártalálkozón hallott ének szövegét tolmácsolta. Minden évben távoli vidékekről is odacsöppennek olyan vendégek, akik meglepetést tartogatnak, idén a Kőrispatakról érkezett Antal Ilka a medvetámadásokról szóló, kicsit humoros, de mégis komoly verssel hívta fel a figyelmet az időszerű veszedelemre. 

A magyar költészetben való barangolás után László János nyugalmazott magyartanár mondott tartalmas felvezető szöveget az idei év ünnepeltje, Ady Endre jelentőségéről.

 „Ady mindannyiunk szívében ott van. Költészete a mélyből dübörög fel, és a magasságig hat. Nem lehet keretbe összefogni, olyan nagy a regisztere. Szinte hihetetlen nyomon követni, felfogni azt a széles skálát, amelyen megszólal a versekben. Nagyon komoly, nagyon mély mondanivalójú verseiben mitológia, filozófia, magyarságtudat, a magyarsághoz való ragaszkodás” az újért való küzdelem, az istenhit mind benne van – hangzott el többek között a költőről, akit vonzott ugyan Párizs, a Nyugat, de mindvégig a „magyar ugar” költője maradt. A mondottak érzékeltetésére László János Ady szimbolista költészetének nagy válságversét, Az ős Kajánt szavalta, mély átéléssel érzékeltetve a hiábavaló küzdelem tragikusságát. 

Az őt követő versmondóknak köszönhetően Ady költészetének sok jellegzetessége megszólalt. A versmondásban a Csiszér család jeleskedett, Csiszér Zalán előadásában nehezen felejthető élményt jelentett A Duna vallomása című költemény. Bíró Mária tolmácsolásában Ady forradalmi költészetéből hallottunk ízelítőt, Szekeres Levente a meg nem értett költő szeretetvágyáról szóló verssel jelentkezett, hallottunk szerelmes verset, majd Balogh Irma tolmácsolásában Ady talán legszebb istenes verse, a Köszönöm, köszönöm, köszönöm felejthetetlen sorai hangzottak el. 

A versünnep hűséges vendége Tőkés Attila gegesi református lelkész Ajándék zenekara, amelyben a Tőkés fiúk különleges hangszereken keltettek érdekes hanghatásokat, egy-egy megzenésített Ady- és Kányádi-verset adva elő. Az egyik nyertes szavaló CD-lemezüket kapta ajándékba. 

Üres kézzel egyetlen versmondó sem távozott, a Válogatott versek (Talentum Diákkönyvtár) című Ady-kötettel minden részvevőt megajándékoztak. A sorshúzás nyomán a boldog nyertes a Csámborgó vendéglőben vacsorázhat, egy másik Ady összes verseiből, a harmadik egy szép kivitelezésű háromkötetes Weöres-verseskötetből készülhet a jövő évi találkozóra. 

A 2019-es versünnepet a hűséges szponzorok, Biró Mária, Biró Réka és László, Szabó Márta, Csípán Csaba és a házigazda, Buksa Ferenc támogatta. A rendezvény szeretetvendégséggel zárult a már említett Csípán Csaba helyi vállalkozó és a Genesis pékség jóvoltából. 

A résztvevők az idei versünnep emlékére egy virágos magnóliabokrot ültettek a gyülekezeti ház elé, majd a csoportkép is elkészült.