Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Barázdabillegető (Motacilla alba)
Testmérete 18 cm. Karcsú testű, kecses mozgású madár. Tollazata fehéren, feketén és szürkén mintázott. A háta szürke, sapkája és melle fekete, arca és hasa fehér. A tojó inkább szürkébb. A fiatalok színei tompábbak. Egész Európában közismert madár. Szép tiszta színei, csengő hangja gyönyörködésre késztet. Kedveli a vízpartokat; gyakran fel-felrebben. Ha leszáll, a farkát billegeti. Bízik a röptében, így merész vonalakban cikázik. A ragadozó madarakat gyakran űzi, zavarja. Hangja: „csiz-itt-csiz-itt”. Éneke kellemesen hangzó, csicsergő jellegű. Épületek réseiben, kupás cserép alatt, sziklarepedésekben stb. fészkel. Fürge mozgásával, tisztán csengő hangjával élénkebbé teszi az emberek környezetét.
Áprily finom művészi érzékkel vonta be költészetébe a madarak sajátos mozgását, hangját vagy a színét. A Motacilla alba címűben művészi ellentétet alkot. Egyik oldalon a billegetőt találjuk a maga könnyű, lengő, természetes viselkedésével; a másik oldalon a II. világháború borzalmaitól nyomasztott, megkínzott emberiséget, amely már alig bírja a fizikai és lelki terhet.
„Lengésed könnyű, mint a lehelet,
a mi lelkünk a súlyt nem bírja már.”
A biztatást ennek a könnyed kis madárnak a lebegő mozgásában, röptében találta meg, amely átsegíti az emberiséget a háború borzalmain.
„Lebegj, lebegj a véres föld felett
pehely-madárka, leánykamadár!”
Sokszor megcsodáltam Áprily alkotókészségét, forma- és zenei érzékét. Ő látta meg a legnagyobb mértékben a madárvilágban rejlő költői értékeket. Ezért tapasztaljuk, hogy 54 költeményében szerepelnek a madarak, és minden esetben valamilyen sajátos tulajdonságukat emeli ki. Például:
„Új cinkeszó
Köd és mínusz tíz. Február,
De az a „kicsicsűr”-madár
nagyvígan fittyet hány neki
s pici gitárját pengeti.”
Ennyi szépség után a magam részéről csak azt teszem hozzá, hogy a billegetőt már kisiskolás koromban sok százszor láttam; kecsességét, könnyed röppenését mindig csodáltam.
Sárga billegető (Motacilla flava)
17 cm. Teste karcsú, farka és lába hosszú. Alsó oldala élénksárga. A közép-európai alfaj (M. f. flava) hímjén a fejtető kékesszürke, a fejoldal sötét, a szemöldöksáv és torok fehér. A tojó színei tompábbak, a hasi oldala nem olyan élénksárga, a feje és háta barnás. Vizek közelében, nedves réteken, mocsaras helyeken, folyók partján tölti a napjait, és ott fogja a lepkéket, szitakötőket, bogarakat.
Egyéni tapasztalataim: a Szováta-patak középső szakaszán gyakran láttam. A látása sokkal élesebb, mint az emberé. A röpülő legyeket, lepkéket rögtön észreveszi, és íves vonalon haladva hamarosan a csőre közé szorítja. Szeret az emberek közelében keresgélni, de ha a fészkéhez közeledik valaki, rögtön felröppen, és a közeli fáról figyeli a gazda vagy más ember szándékát.
Hegyi billegető (Motacilla cinerea)
18 cm-es madár. Az alsó oldala élénksárga. Egész hátoldala kékesszürke. A farka hosszabb a sárga billegetőénél. Nyáron a hím torka fekete, szemöldöksávja fehér. A tojó színei tompábbak; a torkán nincs fekete folt. A fiatalok hátoldala szürkésbarna, testaljuk barnássárga, csak az alsó farkfedőik élénksárgák. Hívó hangja fémesebb, mint a barázdabillegetőé. Éneke változatosabb, dallamosabb.
Megfigyeltem az erdős zónában, a tiszta vizű, kacagva siető patakok mentén. Az angelika (Angelica archangelica) 80-90 cm magas, ernyős virága körül gyors röptű havasi legyekre vadászott. Szép ívű röpte sokáig lenyűgözött.
Összeállította: Márton Béla