A havasok és hegyvidékek madarai (41.)

Vándorsólyom (Falco peregrinus)

37-48 cm. A szárnya hosszú, hegyes, a mellkasa széles, farka a végén elkeskenyedik. A röpte hasonlít a galambéra, de annál jóval gyorsabb. Kemény szárnycsapásait siklások követik. A hím fejteteje feketés, a háta palaszürke. A hasoldala sárgásfehér, melyet keskeny fekete vonalak kereszteznek. A tojó nagyobb és a legtöbb esetben sötétebb színezetű. A fiatalok

hasa sötétbarnán hosszanti foltokkal mintázott. 

Kiszemelt áldozatára felülről, összehúzott szárnyakkal, rendkívüli sebességgel zuhan. Leginkább apró és közepes nagyságú madarakra vadászik. A vadrucák egy részét is sikeresen megfogja. Az áldozatát néha a támadás ereje is megöli, ilyenkor 200 kilométeres óránkénti sebességgel zuhan reá. Ez az ijesztő sebesség a fordulékonyság kárára van. Zsákmányát nem karmaival öli meg, hanem a tarkóját harapja el. 

Hangját, a „ki-ki-ki” hangsort költés idején halljuk. Meredek sziklapárkányokon, szakadékos hegyoldalakon fészkel. Kedveli a nagyvárosok magas tornyait is. Tusnádfürdő közelében emelkedik a Sólyomkő és néhány nagyon magas szikla, ennek a gyors, bátor madárnak ez az igazi hazája. 

Ritka élmény volt számomra az, hogy 2015 szeptemberében a fővárosi Természettudományi Múzeumban közelről megfigyelhettem erőteljes felépítését, gyors repülésre alkalmas, fejlett mellkasát, a hasoldalának fekete keresztvonalait. Alkatából látszott, hogy repülésben rekordteljesítményre képes. 

Kerecsensólyom (Falco cherrug)

45 cm. A szárnya szélesebb, a farka hosszabb, mint a vándorsólyomé. A háta és a szárnya vörösesbarna, a feje és a tarkója fehéres sötétbarna sávozással. A tarkója keskeny. A hasoldala világos, és barna, hosszanti vonalak és cseppfoltok vannak rajta. A farka barna világos foltokkal. A fiatalok feje, testalja sűrűbben pontozott. Vérbeli ragadozó, mely a levegőben is, a földön is fejlett érzékkel ragadja meg áldozatát. Ürgét, pockot, hörcsögöt egyaránt célba vesz, hirtelen és biztosan csap le rájuk. Élőhelyének tekinti a pusztaságokat, a terjedelmes legelőket. A Kárpát-medence több pontján él, leginkább a magyar Alföldön. Fészkét magas fákra, néha sziklákra rakja. A hideg hónapok kezdetén délebbre vonul. 

 

Összeállította: Márton Béla