A havasok és hegyvidékek madarai (40.)

Örvös légykapó (Ficedula albicollis)

13 cm. A hím nyakát tiszta fehér öv veszi körül, a fehér szárnyfoltja nagyobb, mint a kormos légykapóé. A farcsíkja fehéres, őszi tollazata sötétbarna. Ilyenkor a világos nyakörv alig látható. A tojó világos szárnyfoltja nagyobb a kormos légykapóénál. Éneke „tszit-tszit-tszit” hangsorból áll. A Kárpát-medence bükköseiben több helyen fészkel. 

Béldi Miklós erdélyi ornitológus részletes jellemzést írt róla: „Tollruháján csupán kétféle színt látunk, a fehéret és a feketét, s e madarat nézni mégis öröm. Homloka fehér, a feje felül és oldalt fekete. A hátsó nyakon levő széles örv fehér, a hátoldal fekete. A szárnyon látható nagy hosszúkás folt, s alatta egy kisebb folt fehér, a szárny többi része fekete. A farcsík fehér, a farok fekete, s végül az egész hasoldal fehér. (…) Igaz, ilyen elegáns ünneplő öltözete csak a hímnek van, s az is csupán a nász időszakában. Később ugyanis a fekete színeket inkább sötétbarna kezdi helyettesíteni.”

A magam részéről csak annyit tennék hozzá: 2015 szeptemberében a fővárosi Természettudományi Múzeumban fél méter közelségből láthattam, hogy az örvös légykapó ruhájának színei egyeznek a fenti leírással. 

Kis légykapó (Ficedula parva)

11 cm. A legkisebb európai légykapó. A hím begye nyáron és télen élénk narancssárga, a feje szürke. A hátoldala szürkésbarna, a testalja sárgás. Sötét színű farkán kétoldalt fehér folt látható. A tojó tollazata barnásabb, a begye agyagsárga. A költés idején rejtett életet él. Rendszerint a lombkoronában kutat. A hím a magasba is felröppen, máskor rovarokért a földre is leszáll. A hím hasonlít a vörösbegyre, de a farkán lévő fehér szín biztosan megkülönbözteti. Éneke dallamos 

„titt-ü, titt-tüj, tüj, tüj” hangsorból alakul. Lomberdőkben él, korhadó fák üregeiben vagy lerepedő vastag ág hasadékában építi fészkét. Csapongó repüléssel szúnyogokat, legyeket kap el. Nem számítják a gyakori madarak közé. Ősz elején elvonul. 

Szürke légykapó (Muscicapa striata)

14 cm. A hátoldala szürkésbarna, a fejteteje sötéten pontozott. Fehéres mellén vékony hosszanti sávozás látható. Az is segíti a felismerését, hogy a szárnyát és farkát gyakran meglebbenti. Leshelyről figyeli az áldozatát, és ha rovart lát, gyors libbenéssel rácsap, s miután megfogta, visszaszáll a pihenőhelyére. A „szi-szi” hangokat érdesen ejti. Éneke magasan, gyorsan ejtett „szip-szip-szit-szitti, sziszi” hangsorból áll. A fészkelőhely megválasztásában rugalmasan viszonyul a lehetőségeihez. Faodvakban, futónövények mögött, épületeken, sövények sűrűjében egyaránt fészket épít. Az emberek közelsége nem zavarja különösen, parkokban, kertekben, erdőszéleken jól érzi magát. A Kárpát-medence számos pontján megtalálja az életfeltételeket. A szárnyas bogarakat, lepkéket, legyeket októbertől kezdve itt nem láthatja, nem foghatja el, ezért messzire elvonul, Dél-Afrikában tölt közel fél évet. Április vége felé visszatér hozzánk, mert ez az ő igazi hazája, itt mindent bőségben megtalál, ami fontos és kedves neki. Hegyvidéken a bükk-, vegyes és fenyőerdők nyíltabb részein telepszik meg költésre. Ha a házak közelében magas fák is emelkednek, hát ott is fészket rak, hisz ilyen helyen is sok eleséget talál. A fészkét fűszálakból és mohából építi, és abba 5-6 világos szürkészöldes, vörösbarnásan pettyezett tojást rak. Itthon a közelébe nem kerülhettem, de szeptemberben a fővárosi Természettudományi Múzeumban 40-60 centiről hosszan figyelhettem. 

 

Összeállította: Márton Béla