A havasok és hegyvidékek madarai (16.)

Nagy tarkaharkály vagy nagy fakopáncs

Kis tarkaharkály (Dendrocopos minor)

Nagy tarkaharkály vagy nagy fakopáncs (Dendrocopos maior)

Hossza 23 cm. Kisebb, mint a zöld küllő. Tollazata fekete-fehéren tarkázott. Nagy vállfoltja fehér. A sapkája fekete, az alsó farkfedők élénkpirosak. A hím tarkóján élénkpiros folt látható. A tojó fején nincs piros folt. A fiatal madár egész fejteteje piros. Rájár a mesterséges madáretetőkre.

Hangja: éles „tcsikk, tikk, kikk”. Kúszás közben sokszor hallatja a fenti madárszavakat. Kora tavasztól a hím és a tojó egyaránt dobol a száraz ágakon.

Élőhelye: Skóciától keletre számos ország. Délkelet-Ázsiában 4000 m magasságban is megtalálható.

Táplálékában nem válogatós. A fa kérgén lárvákat, rovarokat, télen kemény magvakat fogyaszt. A mogyorót és a fenyőtobozt is felbontja. A diót, a tobozt a fa repedéseibe szorítja, s úgy töri fel. 4-8 tojást rak a mély odúba, s azokat 13 nap alatt kikölti. A fiókák egy hétig még vakok, majd 10 nap múlva az eleséget az odú nyílásában veszik át. A szülők a fiókákat kemény, nyers módon a fészek tisztán tartására szoktatják.

Egyéni tapasztalataim: Már több mint 50 éve nyáron és télen egyaránt látom. Számos időpontban lejegyeztem a színeit, mozgását, természetét. 1990. augusztus 6-án az ablakunk közelében az ágon kilyukasztotta a diót és szedegette a dióbéldarabkákat.

2014. december 17-én hosszan időzött az ablakunkban, eledelt keresett.

2015. január 6-án az ablakunkban sokáig csipegette az etetőhöz kötött szalonnát. Jól látszott a hasa közepétől hátrafelé a lángoló piros folt.

Áprily Koncert című költeményében zenei fogalommal érzékelteti ritmikus hangjátékát:

„A forrásnál pár fürge cinke perget

becéző szót: Kicsi ér! Kicsi ér!

Nagy tarkaharkály járja fenn a kertet

és néha kasztanyettával kísér.”

Az ornitológusok a Föld országaiban 210 harkály- és küllőfajt tartanak számon. Közülük hadd ismerjük meg a nálunk fészkelő

középtarkaharkályt (Dendrocopos mediuus)

Hossza 22 cm. Ennek is fehér a vállfoltja. Valamivel kisebb a nagy és a balkáni tarkaharkálynál. A hím és a tojó sapkája piros, de a piros színt alul nem szegélyezi fekete szemöldöksáv. Bajuszsávja nagyon keskeny. Fehér testoldala feketén sávozott; a hasa és alsó farkfedői enyhén rózsaszínűek. Szárnyán a fehér és fekete keresztsávok sűrűbbek, fehér vállfoltja keskenyebb, mint a nagy tarkaharkályé. A tojó színei tompábbak.

A hangja halkabb az előbbiénél. Ritkán dobol. Fészekodúját a lombos fákba magasan vési.

Az ő fiókái is 8 napig vakok. Az eleséggel a fészekre érkező szülő a vak fiókák csőre tövét megérinti csőre hegyével, s ezzel helyére igazítja a fióka tátogó mozdulatát.

Az élelemszerzésben segítségére van a vékony, rendkívül hosszú, mozgékony nyelve. Féregszerű mozgással mélyen csúszik be a bogarak járataiba és a repedésekbe. Ragacsos nyála és szigonyos nyelvcsúcsa hozza ki a zsákmányt.

Kis tarkaharkály (Dendrocopos minor)

A hossza csak 14 cm. Ez a legkisebb európai harkály. A háta sűrűn keresztsávozott. Az alsó farkfedőin nincs piros folt. A testalja fehéres. A fiatalok fejteteje pirosas, testaljuk barnás-fehér. Ritkán lehet látni őket, főként a lombkorona felső, vékony ágain keresgélnek.

Hangja: „ki-ki-ki”, hasonlít a nyaktekercs (Jynx torquilla) hangjához, de lágyabb. A dobolása halkabb, mint a nagyobb harkályoké.

Élőhelye: gyümölcsösök, ligetek.

2015. április 4-én a Rózsák útjának szegélyéről, 15 méterről figyeltem „munkáját” a még csupasz diófán. Az egyik emelkedő irányú ágán fejjel fölfelé „kasztanyettázott” apró kis koppanásokkal. Alig telt el 2-3 perc, újra játszott diófa hangszerén. Jól kirajzolódott a fekete-fehér mintájú „kabátja”. A hasa hátsó felén a vadrózsa szirmainak halvány árnyalata derengett – hím lehetett. A fehér és fekete sávok a szárnyán a legsűrűbbek, megragadó ritmust kölcsönöznek egyedi öltözetének.

(Folytatjuk)

Összeállította: Márton Béla