A hatvanadik évfordulóra emlékezve

A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen átélt, prózában és versben megfogalmazott 1956-os élményeit foglalta kötetbe Péterffy Gyöngyi Továbbvittük Európát címmel. 

A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen átélt, prózában és versben megfogalmazott 1956-os élményeit foglalta kötetbe Péterffy Gyöngyi Továbbvittük Európát címmel. A verset író és költeményeit az Egyesült Államokban, valamint Erdély különböző településein előadó nyugalmazott történelem szakos tanárnő volt tanárkollégák, barátok, ismerősök körében mutatta be a kis kötetet hétfőn este a Jókai (Eminescu) utcai Diakóniai Otthon Bocskai-termében.

A diákjai által kedvelt tanárnő, az erdélyi nőmozgalom elindításában szerepet vállaló szervező, a hazaszeretetét, a magyarság sorsáért, egységéért, megmaradásáért való aggódását megfogalmazó és hangoztató előadó pályaképét a volt tanárkolléga ismertette, akihez ötvenéves barátság fűzi. Kárp Ágnes beszámolt Péterffy Gyöngyi származásáról, erdélyi, majd az Egyesült Államokban kifejtett munkásságáról, a Philadelphia környéki magyarság művelődési életében betöltött szerepéről, arról a hatásról, amit Tőkés László és Wass Albert gyakorolt írásaira. Beszélt arról az elszakíthatatlan kötelékről, ami szülőföldjéhez fűzi. Kiemelte, hogy fellépéseinek, könyveinek bevételéből és az egyesült államokbeli támogatók adományaiból sok nehéz sorsú erdélyi diákot és egyetemi hallgatót támogatott és támogat ma is.

A Kis-Küküllő menti Gyulakután szolgálatot teljesítő református lelkész lányaként született szerző köszöntésére szülőhelyének két kisiskolás diákja, az ötödik osztályos Magyari Orsolya és Boga Ferenc Nimród játszott magyar népdalokat furulyán és hegedűn. A diákokat volt tanítónőjük, Varga Éva és magyartanárnőjük, Magyari Edit Csilla kísérte el a rendezvényre.

„Mindig fáj az emlékezés! A mai napig sem dolgoztuk fel méltón az eseményeket. A velünk történteket” – emlékezik könyvében Péterffy Gyöngyi az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak a Bolyai Tudományegyetem történelem-filológia szakos hallgatóira gyakorolt hatására. „Leírhatatlan az a lázas, aggódó együttérzés, amit a magyar forradalmi ifjúság iránt éreztünk” – írja, majd hálásan gondol néhai Keszi Edit tanárnőjére, aki a marxista katedra előadójaként estéről estére a bentlakásban arról akarta meggyőzni hallgatóit, hogy ellenforradalom van Ma-gyarországon. Bár a heves viták után megtörtént, hogy sírva távozott, soha nem árulta el tanítványait. A halottak napi gyertyás megemlékezésen való részvételtől a Há-zsongárdi temetőben – ahol Szabédi László felkérésére József Attila Hazám című versét kellett volna elszavalnia – a harmadéves hallgatót Bodor András dékán és tanára, Csetri Elek tiltotta el, azzal a megjegyzéssel, hogy tanárokra van szükség, akik a jövő nemzedékét oktassák, és nem börtönviselt emberekre. Kollégáik elhurcolása és elítélése után sokáig rettegtek, és egyre jobban érezték, hogy a román–magyar kapcsolatokban új, a magyarok számára kedvezőtlen korszak veszi kezdetét.

’56-os emlékei soha nem hagyták nyugodni, s bár börtönbüntetésre ítélt társaival ellentétben Péterffy Gyöngyi megmenekült, verseiben azóta is írja, mondja azt a nagyszerű élményt, amikor a magyarság 1848-hoz hasonlóan újra bátrabb volt Európa bátor nemzeteinél, és fellázadt a zsarnokság ellen. Ezekből a versekből adott elő egy csokrot a szabadság, a nemzet egysége, a hit fontosságát hangsúlyozva egy „torzult rohanásban vergődő világban”, ahol egyre kevesebb a szeretet. A könyv eladásából származó bevételt ezúttal is jótékony célokra ajánlotta fel.