Három évtizede a színpadon

Könnyek, mosolyok, emlékek

Múlt vasárnap ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a balavásári Eperjesi Mimi színjátszó kör, amelynek tagjai elérzékenyülve tekintettek vissza a megtett útra.

Megható esemény, sok könnyes szem és sok szép emlék – így jellemezhető a balavásári művelődési otthonban tartott múlt vasárnapi ünnepség, amelyen a színjátszó kör három évtizede alatt fellépő közel száz személyből mintegy hatvan jelen volt. 

Az alkalom kezdete is rendhagyó volt, mintha csak egy régi próbára csöppentek volna vissza a jelenlevők a múltba: Székely Ella vezető röpködő utasításai töltötték be a termet, de aztán a hang csendesebbé szelídült, majd arról beszélgettek, milyen volt évekkel, évtizedekkel ezelőtt próbálni, színpadon játszani, és hogy amit akkor a deszkákon előadtak, azt ma valóságként élik meg. Akkor családot, szerelmet játszottak meg, most pedig igazi családként voltak jelen: van tíz olyan család, ahol az anya, apa és a gyerek is tagja volt a csoportnak a három évtized alatt. Szenzációs volt újraélni a felelevenített emlékeket, a belső titkokat – nem csoda hát, hogy sokan meghatódva vették át az emléklapot és a szál virágot, de a csoport vezetője is elsírta magát, amikor a tizenöt évvel ezelőtti színjátszó házasoktól virágot kapott. 

Varga Adorján András polgármester köszöntőjében sajnálatának adott hangot, amiért ő gyermekkorában nem lehetett részese egy ilyen színjátszó közösségnek. A jelenlegi fiatal színjátszó csoport egy rövidebb színdarabot, a Karácsonyi angyalokat adta elő, ami remekül sikerült, annak ellenére, hogy csak harmadszor álltak közönség elé.

  „Hosszú történet” 

Harminc év nagyon hosszú idő, azalatt számos nemzedék váltotta egymást a színpadon. A kezdeti időszakot az utánpótlás hiányában a házasok csoportja váltotta fel, majd következett egy újabb öt év, amikor huzamosan huszonkét fiatal játszott – talán ez volt a „csúcs”, ekkor tanultak be és adtak elő itthon és a környező településeken olyan darabokat, mint a Liliomfi, a Nagymama, az Ingyenélők, a Dupla kanyar, a Buborékok, de a legmeghatóbb előadás a 20. évfordulón előadott Földindulás volt – ekkor már volt néhány olyan élethűen alakító személy is, aki városi színházban is megállta volna a helyét. Volt olyan év is, amikor a csoport 600 oldalnyi szöveget tanult be. „Hosszú történet, sok minden van benne” – tekintett vissza a három évtizedre Székely Ella, aki kezdetben a lelkész feleségeként, később a helyi tanács oktatási és művelődési szakbizottságának elnökeként, a Balavásárért Egyesület megalakulása óta projektfelelősként vezeti a színjátszó és az irodalmi kört.

A színjátszó kör már megalakulása óta az Eperjesi Mimi nevet viseli. Az egykori balavásári földbirtokos lányának romantikus, de tragikus sorsa megragadta a fiatalok fantáziáját, ezért ezt a nevet választották, idén pedig a felújított művelődési otthon is ezt a nevet vette fel. A színjátszó kör fennállásának huszadik évfordulóján emlékkövet állítottak a művelődési otthon melletti parkban, és azt tervezik, hogy az Eperjesi kisasszony sírján álló kőkoporsót a Mimi-hegyről behozzák ide, ezzel is megjelölve a három évtizedes múltat.

  Szeretettel, áldozattal 

A színjátszó kör kezdeteire visszatekintve megtudtuk: az egyházközségnek volt egy igen jó ifjúsági csoportja, s a heti programok során felvetődött az ötlet, hogy tanuljanak be egy színdarabot. Ettől annyira kedvet kaptak a fiatalok, hogy nemzedékek követték egymást a színpadon. Amikor nem volt elég gyermek, a házasok vették át a kezdeményezést, a házasság hete alkalmából vagy a házasok báljára mindig betanultak egy-egy jelenetet, de olyan komolyabb darabot is, mint az Autós menyasszony. Akkor kezdődött el hangsúlyosabban a színjátszás, amikor az emberek kezdtek elmagányosodni, visszahúzódni a televízió, majd a telefon világába: akkor érezték igazán szükségét a közösségteremtő alkalmaknak, illetve a színjátszó kör közösségmegtartó erejét is ekkor kezdték megérezni. Amellett, hogy hatalmas szövegeket tanultak meg, az egyének személyisége is fejlődött. Nem mindenkinek adatott meg az a tehetség, hogy közönség előtt beszéljen, de mindenkiből megpróbálták kihozni a legjobbat, és így erősítették a gyerekek, fiatalok önbizalmát.

A színjátszás mellett a nemzedékek mást is kaptak: mai napig színházba járnak, rendszeresen kirándulnak. Székely Ella úgy érzi, tálentumot kapott Istentől, hogy a maga világosságát továbbadja másoknak. Szereti a falut és lakóit, és azt szeretné, hogy az emberek kilépjenek a szűkebb környezetükből, művelődjenek, megismerjék a világot. Lelkészcsaládként is mindig arra törekedtek a férjével, hogy minél többet adjanak át másoknak magukból – szeretettel, áldozattal. Ezért végzi azóta is összetett kulturális és közösségi munkáját a faluban.