Harc a penészfoltokkal

A tömbházlakók közül sokan panaszkodnak a téli idényben

a falakon megjelenő penészfoltokra. Van, aki páraelszívóval próbálkozik, mások többet szellőztetnek, különféle „csodaszereket” vetnek be, de olyanok is vannak, akik engedély hiányában saját szakállukra hőszigetelik a hozzájuk tartozó falfelületet, a hőveszteség, valamint a fűtési költségek csökkentése, illetve a penésztől való megszabadulás reményében. A különböző megoldások előnyeiről és hátrányairól Varga Imre építőmérnököt, épületenergetikai szakembert kérdeztük.

– Gyakorlatilag a hőveszteségnek két oka van, az első esetben az épületburkon keresztül vész el a hő, ez minden épületnél, egy tömbházlakásnál is többféle úton történik, a falakon keresztül, a földszinti lakrész esetében a padlózaton (akár van pince, akár nincs), az utolsó szinten pedig a födémen keresztül. A lépcsőház falánál ez kisebb mértékű, és elméletileg a szomszédokkal közös falak ugyanolyan hőmérsékletűek. A másik ok a szellőztetés által generált hőveszteség. Szellőztetni kell, erre vannak is számítások, körülbelül óránként 30 köbméter levegőre van szüksége egy személynek, ha nem végez fizikai munkát. Ha sportol vagy fizikai erőfeszítést tesz, akkor már sokkal több oxigénre van szüksége. Ha nem szellőztetünk, az egészségi problémákat von maga után, hiszen a friss, tiszta levegőre szüksége van a szervezetünknek. Egy jól szigetelt épületnél 50 százaléknál több a szellőztetés általi hőveszteség, erre találták ki a hővisszanyerő rendszert. Ez egy rendkívül gazdaságos, szűrőkkel ellátott berendezés, amely egy közepes nagyságú lakás esetében óránként 300 köbméter friss, szűrt és előmelegített levegőt biztosít. Lehet szabályozni, hogy milyen időközönként mőködjön, akár pára- és szén-dioxid-érzékelővel hatékonyabbá tenni.

Van eset, hogy a hőveszteség rendben van, jó a szigetelése az épületnek, viszont csempekályhával fűtenek. Ennek a hatásfoka kb. 50 százalék, a kondenzációs kazán fűtőrendszerhez viszonyítva, aminek 95 százalék fölötti a hatásfoka. A kandalló, csempekályha mutatós, romantikus a hangulata, ma is sok régi tömbház van, ahol ezzel fűtenek, és nem hiszik el, hogy pénzkidobás. Az történik, hogy a család reggel fölkel, elviszik iskolába a gyerekeket, de ahhoz, hogy készülődéskor meleg legyen, reggel 4-5 órakor be kell gyújtani, és éppen amikor a legjobban adja ki a meleget, mindenki elmegy otthonról. Későn melegszik fel, és azért nagyon rossz a hatásfoka, mert egy jelentős része a hőnek távozik a kéményen keresztül. Nagyon kis hatékonyságú, a másik hátránya a szabályzási lehetőség hiánya, miközben központi fűtés esetében a termosztáttal kiválóan szabályozhatjuk mind a hőfokot, mind a fűtési időszakot. Fűteni akkor kell, amikor otthon vagyunk. Persze nem engedem, hogy teljesen kihűljön a lakás, de ez egy tömbház esetében nem is igazán történik meg, ugyanis általában lent, fent és oldalt is van szomszéd.

– Sokan panaszkodnak arra, hogy amióta kicserélték az ablakokat, penészedik a lakás…

– Ez összetett dolog, és több tényező befolyásolja, a banális festéktől a fűtésig. A párás levegő a legfontosabb faktor. Ha a relatív páratartalom 60 fölött van, különösen ha nagy a külső és belső hőmérséklet közötti különbség, és gyengén szigetelt az épület, akkor várható a penész. Főként a sarkokban, szekrények mögött, ahol nem jár a levegő, és adott minden feltétel, ami kedvez a penészgombának. Nem elég csak szellőztetéssel védekezni ellene. Megfelelő kell legyen a szigetelés, és megfelelőképpen kell fűteni. Nem a termopán jelenti a gondot, hanem a légtömörség. Eddig meg voltunk szokva, hogy a régi ablakoknál mozgott a függöny, nem kellett sokat szellőztetni, de óriási volt a hőveszteség. Tévhit, hogy a légtömör ablakok miatt van penész. Gyenge a fűtés, hidegek a falak és nem mozog a levegő. Nem is kell állandóan mozognia, hanem időnként szellőztetni kell. Nem szeretnék bonyolult tudományos magyarázatokba bocsátkozni, inkább egy kézenfekvő példával szemléltetem a jelenséget: nyáron ülünk a kerthelyiségben, és rendelünk két hideg sört. Az egyiket pohárba, a másikat termoszba kérjük. A pára nem magától keletkezik, hanem mi „termeljük”, a fürdőszobában, a konyhában például, ha főzünk, ott párásodik a legjobban. Ugyanakkor a testünk is páratermelő, éjszaka egy emberi test 3-4, de akár 5 deciliter vizet is a levegőbe juttat párolgás formájában. A szellőztetés által csökkentjük a relatív páratartalmat, ugyanis ha a hideg és akár 100%-os páratartalmú levegő 20 fokra felmelegedik, a páratartalma kb. felére csökken.

– Szellőztetéskor inkább hosszabb ideig résnyire nyissuk az ablakot, vagy rövid ideig tárva legyen?

– Szerintem a gyors, intenzív szellőztetés a jó. Minél hidegebb van kint, annál rövidebben.

– Említette, hogy megfelelően kell fűteni. Milyen az ideális hőmérséklet például egy tömbházlakásban?

– Egy gyengén szigetelt épületnél fontos, hogy jól legyen fűtve, viszont egy megfelelően szigetelt épületnél, amely tartja a hőt, meg van oldva a ventiláció, a szellőztetés, más a helyzet. Vannak ugyan előírt hőmérsékletek, de nyilván sok mindentől függ: például amikor az ember fáradt, éhes, és nincs eléggé felöltözve, nagyobb meleget igényel. Egy kipihent, jóllakott, hosszú ujjú blúzban, hosszúnadrágban lévő személynek télen a 20 fok elég kellene legyen. A fürdőszobában 23 fok a javallott, a konyhában 18. A zsebünkre nézve ez egyáltalán nem mindegy, és egy fok különbség, például ha 20 helyett 21 fokot tartunk a lakásban, a költségek terén mintegy 10 százalékos többletet jelent.

– A penésszel való harcban mennyire hatékonyak az egyre gyakrabban használt páraelszívó berendezések?

– Nagyon jók ezek, több liter vizet elszívnak naponta. Az ideális relatív páratartalom 20 foknál – ugyanis függ a hőmérséklettől is – 50-60 százalék közötti. Ez alatt már nem ajánlott, egészségi szempontból sem, az embernek kiszárad a szája, a torka. Ha magas, az sem jó. A penészgondokra hatékony megoldás lehet a páraelszívó, de teljesen nem szünteti meg a problémát, számos tényező közrejátszik benne, például egy hideg sarokban, a bútorok mögött, ahol nem mozog a levegő. Láttam már olyant, hogy zöld volt a barna bőrkabát a szekrényben. Ajánlott a faltól legalább 10 centire elhúzni a bútort. Ha ott haladnak el a fűtési vezetékek, segít valamelyest. Amennyiben mégis penészedik a fal, az ecetet ajánlom a vegyszerek helyett az eltávolítására. Csoda nincs, hiába látjuk a reklámokban, hogy befújják, és azonnal eltűnik a penész. Az ecetből oldatot kell készíteni, azzal lemosni a penészes felületet. Savas oldat, tehát nem szereti a penészgomba, és az emberre nem káros. De igazából az okokat kell megszüntetni. Fontos mérni a relatív páratartalmat, mert csak így tudjuk eldönteni, hogy párátlanításra vagy párásításra van szükség.

– Marosvásárhelyen is egyre szaporodnak a hőszigetelt tömbházak, illetve sokan saját szakállukra szigetelték le a hozzájuk tartozó falfelületet. Mi a szakember véleménye, megfelelő módon történnek-e ezek a munkálatok?

– Több kategória van: a legrosszabb és legfurcsább, amikor elhatározza például a harmadik emeleti lakó, hogy leszigeteli a hozzá tartozó részt. Megpróbálja eltalálni a színt, leszigeteli a padlótól a mennyezetéig a falakat, általában 10 cm vastagságú szigetelőanyaggal, építési engedély nélkül. Általában polisztirolt használnak, ebből is többféle van, és tudni kell, hogy ez is ég, de nem lánggal, és nehezebben terjed. Amúgy van egy előírás, miszerint a szintek között üvegvattát, ásványgyapotot kell használni egy sávon, főként az ablakok környékén, ami valamelyest megakadályozza a tűz terjedését. Amennyiben a lakó csak a saját falrészét szigeteli le, valójában önmagával is kitol, ugyanis amellett, hogy esztétikailag hibádzik a dolog, illetve törvénytelen, tehát bármikor megbüntethetik érte, számolni kell az úgynevezett hőhidakkal (például a sarkok, az ablakok körüli rész). Azáltal, hogy valaki csak a saját falait szigeteli le, a probléma fokozódik, és az átmenetnél penészedni fog. Tehát lehet, hogy ez a megoldás valamit segít, de sok a hátránya is. A másik kategória, amikor hosszas gyűlésezés után eldöntik a lakók, hogy leszigetelik a tömbházukat. Gyakran úgy történik, hogy nem szakemberhez fordulnak, hanem egy céghez, „mesteremberekhez”, azok eljönnek, megvásárolják a legolcsóbb anyagot, és általában amatőr módon végzik el a munkát. Viszont ennek az a hátránya, hogy nincs rá szavatosság, ha tegyük fel, biztonsági szempontból gond adódik. A hőhidakat általában nem küszöbölik ki, a lábazatot nem szigetelik le, és ott óriási lesz a hőveszteség, gondot fog okozni a földszinti lakónak. Ugyanakkor a legtöbb tömbház rendelkezik pincével, és az alsó szinten lakóknak onnan továbbra is jön a hideg, mivel általában ennek a szigetelését is elmulasztják. Az utolsó emeleten lakók bánatára a tetőzetet sem szokták leszigetelni, mivel az pluszköltséggel járna. Aki középen lakik, az valamelyest jól jár, de az alsó és felső szintek lakói talán rosszabbul járnak, mint azelőtt. Egy tömbház esetében, típustól függően, 30-40, legtöbb 50 százalék külső fal, a többi közös. Ezért nagy a különbség egy földszinti vagy utolsó emeleti és a köztes szinteken lévő lakások között. A harmadik kategória, amely törvényesen jár el, tehát tervezőhöz fordul, aki statikai és energetikai szakvéleménnyel alátámasztott tervdokumentációt készít, biztosítva, hogy a beavatkozás által energiahatékony, a követelményeknek megfelelő épületet kapjunk. Kiszámítja, hogy a különböző változatok esetén mennyi idő alatt térül meg a beruházás, mennyi energiát takarít meg a tömbház. Lakrészenként nagy különbségek vannak, hiszen nem mindegy, hogy egy felső emeleti sarok lakrészről vagy egy köztes, északi vagy déli fekvésű lakásról van szó.

– Mennyivel csökken a hőveszteség, ha jól szigetelt az épület?

– Átlagról lehet beszélni a hőveszteséget illetően, hiszen különböznek az épületek, a lakások. Ha megfelelően, szakértők bevonásával járnak el, akkor 30 százalékot mondanék, ennyivel csökken a hőveszteség, ha a nyílászárók is ki vannak cserélve. De ez felmehet akár ötven százalékig is, sőt hetven-nyolcvanig, amennyiben modern, megfelelően beállított és vezérelt, hatékony hőközpontra cserélik a régi csempekályhát. Arra is volt példa, hogy az addigi 5-600 lej helyett 100 lej alá csökkent a főtésszámla.

Megjegyzem, hogy hőszigetelésnél általában 10 centi vastagságú szigetelőanyaggal dolgoznak, az ideális azonban a 16 centi lenne. Sokan azt gondolják, hogy ha nem 10 cm-est használnak, hanem a 15 vagy 20 centist, akkor az 25-50 százalékkal többe kerül. Ez nem igaz, hiszen a ragasztás, dübelezés, hálózás, glettolás, nemesvakolat, munkadíj terén nincs többletköltség, a különbséget igazából az 5-10 centivel vastagabb polisztirol jelenti, ami valamivel drágább ugyan, mint a tíz cm-es, de ez a többlet nem nagy összeg. Átlagban 8-10 százalékkal kerül többe a munkálat, ha a 15 cm-es mellett döntünk, viszont a hatása sokkal jobb, a többletköltség 1-2 év alatt megtérül. 

Ha építési engedély birtokában végzik a munkálatot, természetesen az is költséget jelent, ezért is próbálják sokan kihagyni ezt a lépést, viszont előnye, hogy van egy műszaki ellenőr, egy felelős műszaki vezető, aki ellenőrzi a munkát, követ minden lépést, a minőséget, jegyzőkönyvet készít. Az átadást követően újabb energiatanúsítványt kell készíteni, és ha ez bizonyos paramétereknek megfelel, akkor az önkormányzat 7 évig adókedvezményben részesíti a tömbház lakóit. Lehet, hogy ez az árkülönbség 7 év alatt nem térül meg, de a minőség szempontjából mindenkinek azt javasolom, hogy a törvényes utat válassza, ugyanis biztonságot jelent.

– Egy megfelelően kivitelezett munka esetén utólag mennyivel csökkennek a fűtési költségek?

– Szerintem átlagosan legalább 30-40 százalékkal csökken a fűtési költség, viszont ehhez oda kell figyelni néhány dologra: egyebek mellett, hogy lehetőleg akkor kell fűteni, amikor otthon tartózkodunk, tömbházban amúgy sem hűl nagyon ki a lakás. És fel kell öltözni otthon, télen ne járjunk rövidnadrágban és mezítláb, hanem tréningben. És ajánlott odafigyelni a hőmérsékleti értékekre, például a szobában legyen 20 fok, a konyhában kissé hűvősebb.

– Vannak, akik belső szigeteléssel próbálkoznak. Ez mennyire hatékony?

– A belső szigetelés több okból nem ajánlott, csak nagyon extrém esetekben kellene alkalmazni. Külső szigetelés esetén a falak, akár tégla-, akár betonfalakról legyen szó, melegek, mivel kívülről le vannak szigetelve. Viszont ha belülről szigetelem, akkor, bár a belső falfelület meleg, a szigetelés túlsó felén már hideg lesz. Ahogy kikapcsolom a fűtést, a meleg távozik, a falak hidegek maradnak, így abszolút nem használjuk ki a falaknak a hőkapacitását.