Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-09-19 14:50:01
A magyar Nemzeti Filharmonikusok zenekara, Kocsis Zoltán irányításával, újra Marosvásárhelyen muzsikált. Műsoron Bartók Tánc-szvitje és a 2. zongoraverseny, Enescu 2. szimfóniája. A zongoránál Borisz Berezovszkij (Oroszország). A világ bármelyik hangversenyterme zsúfolásig megtelne erre az alkalomra zenerajongókkal, a szépség imádóival, csodálókkal, a megtisztulás élményére kiéhezett, szomjúhozó halandókkal. Itt és most sem történt másként.
A Pest, Buda és Óbuda egyesítésének fél évszázados évfordulójára (1923) Kodályt, Dohnányit és Bartókot kérték fel zenemű írására, amire Bartók az öt különböző karakterű, majdnem mindegyikét jellegzetes barokk („ideális elképzelésű parasztzenefélével”) ritornellel összekötött, Tánc-szvit megírásával válaszolt. A bemutatót Dohnányi vezényelte. 1998-ban megjelent a mű fakszimile kiadása, új lemezfelvétele is Kocsis és a Nemzeti Filharmonikusok előadásában.
Bartók 1944-ben Amerikában nyilatkozta, hogy a mű népzenegyűjtő munkájának tapasztalataira épült, tételenként arab (1,4), magyar (2,3 és ritornell) és román (5) hatást ötvöz egyetlen eredeti dallam nélkül. Ha csak arra gondolunk, hogy az „Este a székelyeknél” egyik dallamát sok „képzett” muzsikus is eredeti népdalként és a „régi székely himnusz”-ként asszociálja, már fogalmat alkothatunk Bartók fantasztikus invenciózus készségéről a dallamalkotásban is.
A Tánc-szvit előadása? Ha lehet a tökéletesnél jobb megfogalmazást találni, kérem, segítsenek hozzá. Ragyogó fúvós, vonós és ütős motívumkezelés, gyönyörű hangszínek, hibátlan ritmika vezet át öt felejthetetlen, briliáns hangszerelésű tétel után, hogy megérezzük a Teremtés utáni áldott állapot közelségét a Fináléban.
Szvjatoszlav Richter jegyzeteiben olvastam, hogy amikor Kocsisról mint zongoristáról írt, a legmagasabb fokú elismerés mellett sem felejtette el megemlíteni, mennyire zavarta őt a középszerű karmester jelenléte. Most egy ugyanilyen kaliberű orosz zongorista Kocsis dirigálása nyomán páratlan helyzetben érezhette magát. És élt a lehetőséggel. Igen, ez klasszikus példája Bartók megértésének. Valódi szeretet sugárzott belőle a mű iránt, a fanatizmus sem hiányzott, s a hangszer iránti maximális igényesség is teret nyert. Borisz Berezovszkij. Már nagy művész.
Enescu Á-dúr szimfóniájának előadása számomra premierként hatott. Őszintén megvallom, nem ismertem a művet. Kocsis révén megismerni ezt az alkotást kegyelmi állapot volt, a zenekar tökéletesen játszott, elképzelni sem lehetett jobbat.
Csíky Csaba