Szépen megterített asztalok várták a magányosokat az Effendi vendéglőben. Fehér kis kártya az asztal közepén: A szeretet azt mondja: segítek neked!
A rendezvények, kirándulások, bálok mind ezt a célt szolgálják. És, hogy a sok idős vagy középkorú, de mindenképpen magányos személy olyan szépen mulat, „mint ahogy a csillag megy az égen”, az annak köszönhető, hogy 25 éve a szeretet érzését tudhatja magáénak a magányosok csoportja, hogy itt segítségre, támogatásra lehet számítani. Mint már többször is említettük, ez az elhatározás Kopacz Imola pszichológus fejében és szívében fogant meg.
Azóta kirándulásokon, bálokon, rendezvényeken veszünk részt, és már nem vagyunk magányosok, mert eggyé kovácsoltak a tartalmas kedd délutánok, együtt vagyunk, mint egy nagy család.
Így volt ez a május 17-én megtartott pünkösdi bálunkon is, ahol Szilágyi Sándor, Krizsán Levente, Szilágyi Barna XYZ zenekara megteremtette a hangulatot, s zenéjükre igencsak ropta a táncot a vidám vendégsereg.
Valami azonban eltért a szokványostól, a bál vezetését Kopacz Imolától átvette egy király, egy pünkösdi király Berei Árpád személyében. Ékes korona került a fejére (Szabó Anna-Mária remekműve). Előbb azonban bizonyítania kellett, hogy ismeri-e városunk történelmét és klubunk belső életét. A Kopacz Imola által feltett kérdésekre jó feleleteket adott, legyőzve ellenfelét.
De ha már volt király, királyné is kellett. Feleségét, Pénzes Pannát azonban nem ő választotta, mint ahogy az igazi királyok sem, hanem a külső hatalmasoknak kellett ő is válaszoljon. Neki is sikerült, így az ő fejére is díszes korona került.
Éljenzéssel, zeneszóval köszöntötték a királyi párt, akiknek nem szállt a fejébe a dicsőség, mert továbbra is együtt mulattak a „pór-néppel”. Szerény volt a király, de élt a hatalmával, és irányította az eseményeket.
Több ízben szólt a néphez. Szépeket és nagyokat mondott, mint a királyok általában, hogy tűnjön el körünkből a bánat, a szomorúság, legyen béke és nyugalom (lám, nyugdíjemelést nem ígért).
Ez a király abban is hasonlított az igazihoz, hogy idegen hölgyek felé kacsingatott, elhanyagolva hites társát. De semmi baj, a királyné egymaga forgott, pörgött.
Mindenki jól mulatott, a király, a népség-katonaság, a felszolgáló-személyzet, mert ahogy a tele tálakkal cikáztak a táncolók között, beleolvadtak a vidám zsibongásba.
A tombolatárgyak kiosztása mindig izgalmas epizód összejöveteleinken. Majdnem mindenki nyer valamit. Apró tárgyakat, csokit, kávét, kinek ahogy kedvez a szerencse.
Hiába, rövid a pünkösdi királyság, még arra sem volt idő, hogy kormányt alakítsanak, azonban a bál szervezője, Kopacz Imola egy utolsó nyilatkozatra hívta a királyi párt. A véleményükre volt kíváncsi, hogy elégedettek-e a hangulattal, a zenével. Bólogattak, amire felkérték őket, hogy akkor fizessenek! Erre a király haladékot kért, a királyné énekkel fizetett.
A bál a hagyományos gólyatánccal ért véget, a királyi pár boldogan vitte haza a koronát. Az is boldogan távozott, akinek nem volt korona a fején.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
