Olvasom a minapi újságban, hogy második olvasatban elfogadta a londoni parlament a dohánytermékek vásárlásának fokozatos betiltásáról szóló törvénytervezetet. Ennek lényege, hogy büntetendő cselekménnyé nyilvánítja dohánytermékek eladását azoknak, akik 2009. január 1-jén vagy később születtek. Értik? Nem csodálom, ha elsőre nem, én is csak második olvasatra hittem el: a tervezett jogszabály rögzíti a 2009-es kiinduló születési időpontot, így gyakorlatilag minden évben egy-egy évvel növekszik azoknak az alsó korhatára, akik nem juthatnak legálisan dohánytermékhez. Soha életükben. Ily módon, a tervezet alapján a most 14–15 éves korosztály soha nem kerül majd olyan életkorba, amikor törvényesen dohányárut vehet, hiszen a kormányrendeleti szintű jelenlegi brit szabályozás is csak 18 éven felülieknek engedélyezi dohánytermékek eladását. Hosszú távon így az egész lakosságra kiterjed majd a forgalmazási tilalom. Persze a tervezetet megindokolták: a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) kimutatása szerint Nagy-Britanniában a dohányzás okozza a legtöbb megelőzhető halálozást: évente 80 ezer haláleset köthető közvetlenül a dohányzásból eredő betegségekhez, és a daganatos megbetegedések negyede is a dohányzás miatt alakul ki. Ha a tervezetet elfogadják, ez lesz a világ egyik legszigorúbb dohányzásellenes törvénye.
Érthető, hogy megpróbálják visszaszorítani ezt a káros szenvedélybetegséget, az is köztudott, hogy a nikotin a legmagasabb függőségi faktorral rendelkező drogok közé tartozik, de az nem fér a fejembe, hogy az ezzel foglalkozó agytrösztök hogyan nem okultak a világtörténelemből letölthető azon tanulságból, mely szerint ha tiltanak valamit, azzal nem megszüntetik a jelenséget, hanem csupán a szőnyeg alá söprik. És ezzel párhuzamosan a feketepiac malmára hajtják a vizet. Elég, ha megnézzük: Hollandia után most Németország is elkezdte a kannabisz legalizálását, éppen ez utóbbi okból kifolyólag – a fű nem annyira veszélyes, mint az a – különböző csoportosulások által uralt és adminisztrált – feketepiac, amely a kannabisz illegális szerepkörének következményeiből táplálkozik. Hogy a fokozottan veszélyes drogokról (főleg a gyorsítókról) ne is beszéljünk: mindenki tudja, hiába a tiltás, hiába a börtönbüntetés, a csempészet virágzik, a fogyasztói réteg folyamatosan nő, már rég nemcsak lumpen elemek élnek vele, hanem például pont az angliai, legmagasabb társadalmi körökben is hétköznapinak számít – egy-egy jó buli velejárója. Hiszen ha kereslet van, kínálat is lesz mindig, és ezt a piacgazdasági alaptételt semmilyen tiltás nem fogja felülírni. Sokan elemezték, hogy hogyan lehetne ezt visszaszorítani, de ezt is hiába, megnyugtató választ senki sem talált. Az azonban biztos, hogy ha a dohánytermékeket betiltják, azzal nem a dohányzást mint jelenséget fogják visszaszorítani, hanem átadják a terepet a feketepiacnak, amelyről tudjuk, hogy milyen módszerekkel oldja meg az üzleti nézeteltéréseket. Illegalizálnak egy világipart, amely emberek millióit szolgálja ki. És noha a nikotin függőségi szempontból a legaddiktívabb drogok közé tartozik, az elmeállapotot, a döntésképességet nem befolyásolja, így többszörösen is meggondolandó, hogy érdemes-e ezt a hatalmas piacot átadni különböző alvilági köröknek.
És igaz, hogy Nagy-Britannia már nem az Európai Unió tagja, de nem kell bábavangai jósképesség ahhoz, hogy azt gyanítsuk, ha a tervezet átmegy a londoni döntéshozókon, akkor egy-egy, a Nyugat alfelét nyalogató, keletebbre eső európai állam is átveszi, hiszen a precedens már adott. És akkor majd magyarázhatjuk a kölykeinknek, hogy miért szerepel egy mondatban, a kocka ugyanazon oldalán a hatalom által olyannyira rettegett diszkrimináció és az ezt okozó, általa hivatalból elrendelt kettős mérce.
