Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bár az égési sérültek napjának nevezte ki az államelnök, és a kezelési költségek állami alapokból való fedezését ígérte, ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy október 30-a sokak számára a halottak napjává vált Bukarestben. A fővárosi fiatalság színe-java, Bukarest jövőjének jelentős része vált egy borzalmas tűzeset áldozatává öt évvel ezelőtt. Leendő tudósok, művészek, újságírók, fotósok, olimpikonok, egyetemi hallgatók haltak meg – 64-en – a Colectiv-tragédiában. A tragédia éjszakáján történtek miatt a 160 súlyos égési sérült fiatal közül pedig sokan elvesztették munkaképességüket, vagy viselik a történtek nyomát testükön, hosszú, talán életfogytiglan tartó utókezelésekre, újabb műtétekre kényszerülve. És a 350 résztvevő körül az életben maradottak a lelkükben is, annyira, hogy van aki önként vetett véget életének, nem tudván elviselni saját helyzetét és azok elvesztését, akik a legkedvesebbek voltak számára.
A mentés során tapasztalt ügyetlenkedés mellett a tragédiát fokozta az égési sérültek ellátásához szükséges kórházi felszerelés, a szakmai hozzáértés hiánya, a romániai fekvőbeteg-ellátás állapota, hiszen a kórházban szerzett ártalmak miatt kellett sok áldozatnak meghalnia. Akiknek olyan szerencséjük volt, hogy külföldi kórházakba szállították őket, állapotuk megdöbbenést keltett, de egyeseken már ott sem tudtak segíteni. Nos, ha valaki azt gondolta volna, hogy a történtek tanulságosak lesznek az egészségügyért felelős szakemberek számára, tévedett. A megígért központok jelenleg három városban, Iaşi-ban, Bukarestben és Temesváron működnek. Marosvásárhelyről például, ahol nyomorúságos körülmények között dolgoznak a szakemberek, a megyei kórház mellé tervezett épületnek neki sem fogtak, és a sérülteket az ország három távoli sarkába szállítják. Ha egyáltalán van szabad ágy. A kórházon belüli fertőzések pedig továbbra is szedik áldozataikat, mert az illetékesek (kórházmenedzserek, közegészségügy) leplezik, tagadják, elhallgatják azokat.
A felelőtlenség, a hazugság, a korrupció, a szabályok betartásának az elmulasztása, a törvényes előírások megkerülésével végzett olcsó munka sem szűnt meg. A bukaresti klubhoz hasonlóan, amely a volt cipőgyár ablaktalan betoncsarnokában működött, ma is vannak olyan szórakozóhelyek, amelyek nem tesznek eleget az előírásoknak. A Colectiv klubot a tulajdonosok olcsó anyaggal szigetelték, mert a tűzállót drágának tartották, és gyúlékony anyaggal tisztították meg a mennyezetet borító szivacsot, ezek után mégis jóváhagyták a pirotechnikai anyagok használatát. A működési engedély megszerzésekor pedig hazudtak a helyiség befogadóképességéről, és a hivatalnokok, akik kibocsátották a működéshez szükséges okiratokat, nem kérték a tűzrendészeti engedélyt. Az ügyet öt év után a hatóságok úgy „rendezték”, hogy a tulajdonosok piros táblácskát kell kitegyenek arról, hogy egységük tűzrendészeti engedély nélkül működik. „Zseniális” megoldás.
A felelős tisztségben levő politikusok, Victor Ponta, az akkori kormányfő, Nicolae Bănicioiu volt egészségügyi miniszter, mintha mi sem történt volna öt évvel ezelőtt, szégyentelenül más párt „ruhájában” parlamenti helyekre ácsingóznak. Bănicioiut pedig egészen más ügyben, csúszópénz elfogadásáért vették őrizetbe. A engedélyeket felelőtlenül kibocsátó hivatal polgármesterének volt képe egy szomszédos kerületben polgármesterré választatnia magát. Megtehette, mert az igazságszolgáltatás malmai lassan járnak ebben az országban, az üggyel foglalkozó bíró, a folyton bokrosodó irathalmazt látva, nyugdíjba vonult, és végleges ítélet nem született a bűnösök ellen. Első fokon a 65 halálos áldozatot okozó tragédiáért, minősített emberölés vádjával, a pirotechnikai cég adminisztrátora kapta a legnagyobb, 12 évi börtönbüntetést, a többiekre hat hónaptól 11 évig terjedő büntetést szabtak ki. Amiről, ahogy a többi elmaradt intézkedésről is, a halott fiatalok szülei és a túlélők úgy érzik, hogy gúnyt űznek belőlük. Igazuk van.