Hálát és imát visznek a Szűzanyához

Az elmúlt napokban több csoport zarándok is átvonult tájainkon, a Mária-utat követve Csíksomlyóra tartottak a pünkösdi búcsúra. Egyik csoporttal Jobbágyfalván találkoztunk, a tucatnyi gyalogos három tagja szívesen mesélt arról, miért indult útnak, mit él át és milyen tapasztalatokkal jut el a 

Szűzanya elé.

Juhos Zoltán április 19-én indult el a felvidéki Királyrévről, Komárom és Tata érintésével Budapesten csatlakozott a csoporthoz. Vég Beáta Szekszárdról indult, míg Pósz Ferenc „csupán” Nagykárolynál csatlakozott május 13-án. A tizenkét fős csoportot mások is követik egy-egy nap távolságra, s vezetőik révén állandó kapcsolatban vannak egymással, de csupán egy alkalommal találkoztak, a herédi közös szálláson. Van olyan csoport mögöttük, amelyben tizennégy idősebb személy gyalogol, van egy máriapócsi és egy marosvásárhelyi csapat is, Budapestről egy csoport fiatalember is útra kelt, Székesfehérvárról pedig egy lovas csapat követi őket. Mindannyian szombaton érkeznek meg Csíksomlyóra.

 

Fizikailag nem lehet felkészülni

Zoltán már négyszer járt az erdélyi kegyhelyen autóbuszos kiránduláson, de úgy döntött, idén gyalog teszi meg a távot. Tavaly nyáron végigjárta a Szent Jakab-út egy 300 kilométeres szakaszát, néhány nap múlva pedig Spanyolországba repült, és 51 nap alatt végigjárta az El Camino zarándokutat is. Beáta is járt már autóval Csíksomlyón, de rég készült gyalog is eljönni, és most jött el ennek az ideje. Ferenc tavalyelőtt az Esztergom–Máriagyűd vonalon zarándokolt, most úgy döntött, Nagykárolytól Csíksomlyóig jön gyalog. Zoltán azt állítja, fizikailag nem kellett készülnie, a tavaly mindkét utat egyedül gyalogolta végig, mert annak is megvan a varázsa, ha az ember csak magával foglalkozik, de csapatban is jól érzi magát. Ferenc szerint szellemi kihívás csapatban vonulni, az embernek alkalmazkodia kell másokhoz, önfegyelmet tanul és fizikai erőnlétet szerez. Beáta szerint nem lehet egy ilyen útra felkészülni fizikailag, inkább lelkileg, az agyban kell eldönteni, hogy valaki útra kel, a fizikai fájdalmak majd következnek az út során. Az első két hét volt megterhelő, utána már könnyebben megy, mert tudják, hogy merre tartanak, és „erőt ad, hogy a Szűzanyához érkezünk”.

 

Mindenki a maga terhével

Hogy ki miért kel útra? Mindenkinek megvan a maga oka, amelyről legtöbbször nem szívesen beszél – mondja Beáta, de nyilván mindenki a fájdalmait, gyötrelmeit szeretné letenni, és erőt meríteni. Ő idén lesz 50 éves, és azért jön, hogy hálát, köszönetet mondjon, és erőt kérjen a következő évekre. Az útnak vallási vonatkozása is van, itt mindannyian gyakorló katolikusok – teszi hozzá Ferenc. Ha van ilyen elhatározás, és az ember számít a Fennvaló segítségére, a fizikai fájdalmat legyőzni a legutolsó dolog, hiszen vannak olyan személyek is, akik 60 év fölött, csípőműtét előtt állva is megtették az utat gyalog. Zoltánt egyszerűen az motiválja útján, hogy Csíksomlyón „annyi jólelkű magyar ember gyűl össze”, mint sehol máshol a világon. Ötödször jár itt, szereti az erdélyi embereket, és nem tud betelni ezzel a tájjal.

Nagyon megható tapasztalatokat szerzett Beáta, csodálatos érzés, amikor beérnek egy faluba, és zúgó harangszóval fogadja őket az atya és a hívek, akik csodáknak nevezik a zarándokokat, és megköszönik útjukat, sőt arra kérik őket, hogy az ő imáikat is vigyék el Csíksomlyóra. A mindennapokból hiányzik az a szeretet, amit egy ilyen úton megtapasztalhatnak, amivel feléjük fordulnak az emberek. Ferenc pedig azt tapasztalta, hogy amikor az ember ilyen sokat tartózkodik a természetben, észreveszi a madárcsicsergést, a felriadó állatokat, amire különben máskor nem figyelne fel. Számára az is meglepő volt, hogy még a Mezőségen is minden faluban lehet magyar szót hallani. Voltak olyan faluban, ahol már csak nyolc magyar ember él, de úgy át lehet jönni egész Erdélyen a Székelyföldig, hogy valaki semmit sem tud románul, és ez nagyon jó élmény.

 

Legyőzik az akadályokat

A csoportban van négy olyan személy, aki már két éve gyalog megtette a Mária-utat, van egy nyíregyházi család, amely Máriacelltől jön, de otthon egy hétre kiszálltak, majd Erdélyben ismét csatlakoztak hozzájuk. Balesetek történtek, volt, aki kullancscsípés miatt szállt ki a menetből, de csatlakozott egy későbbi csoporthoz, volt, akinek több ujja eltörött és műteni kellett, ő majd egy másik alkalommal ismét útra kel. Mindenki hívő, és nehéz kiszállni egy ilyen zarándoklat során a csapatból. Olyanok is vannak, akik csak néhány napra csatlakoznak a menetelőkhöz – mondta el Beáta, de mindannyian egyetértenek abban: felemelő élmény lesz megérkezni a pünkösdi búcsúra, és az utolsó napon több ezer emberrel menetelni fel a somlyói hegyre.