Hajszálon múlt az atomháború
Az 1962-es kubai rakétaválságot leszámítva valószínűleg nem volt még egy olyan veszélyes pillanat a hidegháború történetében, mint 1983 őszén, amikor is egyetlen ember bátorsága és a józan észre hagyatkozása akadályozta csak meg, hogy egy félreértés miatt atomháború robbanjon ki.
Az 1962-es kubai rakétaválságot leszámítva valószínűleg nem volt még egy olyan veszélyes pillanat a hidegháború történetében, mint 1983 őszén, amikor is egyetlen ember bátorsága és a józan észre hagyatkozása akadályozta csak meg, hogy egy félreértés miatt atomháború robbanjon ki – írta a Neue Zürcher Zeitung, az incidens harmincadik évfordulója alkalmából.
Veszélyes hely volt a világ harminc évvel ezelőtt, úgy tűnt, a két hatalmi tömb közötti feszültség miatt egyetlen közjáték, egyetlen félreértés elegendő volt ahhoz, hogy bekövetkezzen a végítélet napja. Ebben a légkörben, 1983. szeptember 29-én történt az is, hogy a szovjet légierő lelőtte a KAL dél-koreai légitársaság egyik utasszállító gépét, amely megsértette a Szovjetunió légterét. Az államok területi sérthetetlensége jogának brutális érvényesítése 269 ember halálát okozta.
Ronald Reagan amerikai elnök előzőleg, tavasszal „a gonosz birodalmának” nevezte az Egyesült Államok világpolitikai vetélytársát. Míg Nyugat-Európában baloldali és békemozgalmak elítélték ezt a kifejezést, a szovjet birodalom nem kevés alattvalója, így Magyarországon és a balti államokban, titokban üdvözölte, és annak jeleként értékelte, hogy végre van bátorsága egy nyugati államférfinak a dolgokat a nevükön nevezni. Nyugat-Európában eközben tombolt a vita a fegyverkezés folytatásáról, a Szovjetunióban pedig felháborodást váltott ki Reagan Stratégiai Védelmi Kezdeményezése, amelynek a célja az volt, hogy elhárító rendszert építsenek ki a nagy hatótávolságú hadászati rakéták – a legveszélyesebb szovjet fegyverek – behatolásának megakadályozására. A szuperhatalmak közötti mélységes bizalmatlanságnak ez a légköre uralkodott akkor is, amikor Sztanyiszlav Petrov alezredes 1983. szeptember 27-re virradó éjjel felvette a szolgálatot a szovjet műholdmegfigyelő központ parancsnokságán, Moszkvától nem messze. Az akkor 44 éves tiszt ekkor még nem sejthette, hogy a következő órákban olyan események várnak rá, amelyek után úgy fogják emlegetni: „a férfi, aki megmentette a világot”.
Röviddel éjfél előtt riasztás érkezett: a Kozmosz 1382-es felderítő műhold egy Minuteman amerikai interkontinentális rakéta indítását jelezte. Valójában nem rakétafellövés, hanem egy villámcsapás volt, amit a műhold érzékelt. Petrov megőrizte a nyugalmát, és arra utasította beosztottjait, hogy ne reagáljanak a jelzésre.
