Hagyományteremtés Marosszentgyörgyön

Húshagyókedden szomorúan vidám sereg gyűlt össze Marosszentgyörgy központjában, hogy a település életében először részt vegyenek a farsangtemetésen.

Fotó: Vajda György

Húshagyókedden szomorúan vidám sereg gyűlt össze Marosszentgyörgy központjában, hogy a település életében először részt vegyenek a farsangtemetésen.

Még akik számára idegen e népi színjáték, azok is a térre tódultak csodát látni. S míg folyt a zajos készülődés – némi szilva- és szőlőlé is folyt –, összeállt a menet, amely egyszerre temetett és ünnepelt, hiszen a siratóasszonyok mögött megjelent a vőlegény és a menyasszony is – igaz, ez utóbbi is legény volt, de ma már ezen sem igazán csodálkozik a világ. Aztán egy kicsit késett a főszereplő, Illyés, a „fársángi bábu”, s mikor megjött, nem volt még felkészülve a nagy menetre. Sebtiben aztán lett neki szeme, szája, és a fehér gúnyájára – némi túlzással – magyar vitézkötéses minta került. Hirtelen olyannyira népszerű lett, hogy néhány gyerek előkapta a mobiltelefonját, és selfie-zett a fess szalmabábuval. Aztán miután egy kis alkohollal feljavított köménymagos teát kapott, szekérbe ültették, a bálra előkészített, igen szép kosarak mellé. Hadd lássa, milyen gazdag esztendőt búcsúztatunk, ami remény arra, hogy jövőre még jobban megtelnek a kosarak.

S miután a túl eredeti miseruhába öltözött pap, az esküvők közkedvelt mókamestere, Szántó Árpád rigmusaival megadta a jelt a menetnek az indulásra, a siratóasszonyok kíséretében egy rakoncátlan ló húzta szekérrel s nagy-nagy bizakodással országot-világot látni indult Illyés. De sajnos, csak a szomszédos utcákba kísérték el, amint kiderült, utolsó útjára, s aztán az is lerövidült a vékony, ruha alá besurranó szél miatt. De ahol megálltak, ott mindenki ajtóba, kapuba állva, ablakon kihajolva vett búcsút tőle. Persze volt, ahol nem tudták, miféle nagy „cirkusz” van megint a faluban. Kérdezték is, verekedés, csetepaté vagy mi a szösz veri fel a lakónegyedek és házsorok csendjét. A helyi cserkészcsapat, a Szent Cecília és a Marosszentgyörgyi Ifjúsági Egyesület, az Öreg Fenyő, a Táltos, valamint a gyermeknéptánccsoportok és az RMDSZ helyi szervezete által hadrendbe állított menethez aztán nemcsak magyarok, hanem romák és románok is csatlakoztak. S közben, a rítusnak megfelelően, felkeresték azokat a helyeket is, ahol „Illyés megfordult”, s ennek emlékére a szomorú násznép táncra perdült. S hogy a pap se vesztegesse az idejét, szentelt vizet szórt mindenkire, és megáldott fűt, fát, kutyát, macskát és autót. S közben rigmusok is elhangzottak, amiből nem hiányoztak az aktuálpolitikai eseményekre nyilazott célzások sem. A polgármestert többek között az összegyűlt sereg nevében arra kérte a „plébános”, hogy csatlakoztassa Maros-szentgyörgyhöz Marosvásárhelyt, hogy a polgármester kérdése is legyen megoldva egyszer s mindenkorra.

Sófalvi Szabolcs polgármester ezúttal csak távolról szemlélte a menetet, s örömmel jegyezte meg, hogy a siker valószínűleg hagyományt teremt majd, ugyanis eddig Maros-szentgyörgyön még nem volt farsangtemetés. Néhány éve kitalálták, hogy a farsangi bált megelőzően elégetik Illyést – ezzel búcsúztak el szimbolikusan a téltől, de ilyen menetre még nem került sor.

– A marosszentgyörgyi farsangtemetés a többi székelyföldi hagyományos farsangtemetés elemeiből épül fel, kiegészülve helyi jellegzetességekkel. Olyan élményt szeretne a község lakóinak nyújtani, amely színvonalasan szórakoztat, a hagyományokat ismerteti-népszerűsíti, összefogja a helyi magyarságot és a románságot sem zárja ki – mondta a polgármester.

A zenekísérettel fűszerezett, szomorúan vidám menet végül a művelődési otthon mögötti térig kísérte Illyést, ahol annak rendje és módja szerint elbúcsúztatták, majd az áldást követően közös beleegyezéssel elégették.

S ahogy lenni szokott ez hajdanában is, ez csak jel volt arra, hogy lassan vége a télnek, kezdődnek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, de mielőtt a hosszú éjszakák után feléledne a természet és újra mezőre vonulna a „szorgos sereg”, még egyet mulatnak az atyafiak. A bálhoz a Czinige együttes szolgáltatta a zenét az éjfélig tartó táncházban résztvevőknek, ekkortól ugyanis beállt a húsvéti böjti időszak. A bálozókat egy szimbolikus fal választotta el – utalva a Marosvásárhely és Maros-szentgyörgy közötti főúton emelt elválasztófalra, amely a berlinihez hasonlóan kettéosztotta a községet.

A marosszentgyörgyi közösség újra bebizonyította, hogy mindenféle vélt és valós megosztó és elosztó szándék ellenére összetartó, hogy dolgozni is, de mulatni is tud tisztességgel és becsülettel, ahogy ezt kedden a helyi polgármesteri hivatal, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Hivatala, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Balassi Intézet által támogatott bálon is tették.