Hagyomány napos oldalon

Kényszerűségből, a helyi kultúrház felújítása miatt cserélte fel megszokott színhelyét a makfalvi Nagy Pál Alkotótábor zárókiállítása, de az idei helyszín, a főút túloldalán levő Fülöp Dénes Néprajzi Múzeum hátsó galériája mintha alkalmasabbnak tűnne a táborozáson készült képek bemutatására, mint a korábbi. Azért is, mert napos fekvésű, s így több a teremben a beáramló fény. De még inkább azért, mivel itt van a tábor egyik alapítója és meghatározó egyénisége, Kusztos Endre állandó tárlata, és a teret valamiképpen az ő szellemisége lengi be, ezenkívül pedig az épületben közvetlen átjárás van a falumúzeumba, amelynek gazdag gyűjteménye akaratlanul is utal a művésztelep fő jellegzetességeire, a helyi tradíciók és a népi értékek megbecsülésére, ihlető erejére. Erre a kiállítás megnyitója, méltatója, Nagy Miklós Kund művészeti író külön fel is hívta a jelenlevők figyelmét, kiemelve, hogy az értékes néprajzi kollekció is átgondoltabb, kitartóbb népszerűsítést érdemelne, nem kisebbítve persze a művésztábort hosszú ideje fenntartó Wesselényi Művelődési Egylet, a helyi polgármesteri hivatal és a többi támogató érdemeit. Az ő erőfeszítéseiknek, ügyszeretetüknek is köszönhető, hogy a festők, szobrászok, fotósok, népmű- vészek 26. alkalommal is érdemesnek tartották Makfalvára utazni, és egy héten át közösségben dolgozni. A vendéglátók, mindenekelőtt a tábor védnöke, Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő, aki a kezdetektől felvállalta az ügyet, a főszervező és fáradhatatlan mindenesként örökmozgó Péterfi Levente WME-alelnök és Tőkés Brigitta WME-elnök mindvégig azon fáradozott, hogy az alkotók jól érezzék magukat. Hogy elérték céljukat, azt a kiállított anyag jól tükrözi.

Tizenhatan mutatták fel tehetségüket, hosszabb, rövidebb tábori ténykedés nyo- mán létrehozott műveiket. Többségük rendszeresen visszajáró meghívott, törzsvendég, egyesek közvetlenül, családi, rokoni szálak révén is kapcsolódnak a községhez. Az előrehaladott életkor sem akadály, jönnek, ha újra eljut hozzájuk a makfalvi hívó szó. A rangidős az idén 89. életévét töltő Kedei Zoltán, aki évtizedekkel ezelőtt az induláskor is ott volt a kezdeményezők között, s azóta is legalább a záróeseményre elhozza valamelyik munkáját. A segesvári Sz. Kovács Géza, aki az elmúlt vasárnap átvehette a leghűségesebb táborlakónak adományo- zott elismerést, az évtizedek óta Tordán jeleskedő, makfalvi Suba László szobrászművész plakettjét, ősszel tölti a nyolcvanat. Bálint Zsigmond fotóművész már tavaly belépett a nyolcadik X-be. A másik plakettel kitüntetett, a legfiatalabb táborlakó, Joó Dénes siménfalvi festőművész. A két véglet között szinte valamennyi nemzedék képviseltette magát Csata Jenő (Csíkszereda), Doszlop Lídia (Dicsőszentmárton), Kádár-Dombi Péter (Székelykeresztúr), Kalló László (Székelyudvarhely), Károly-Zöld Gyöngyi (Kolozsvár), Molnár Krisztina (Marosvásárhely), Moldován Gyula (Parajd), Nagy Dalma (Marosvásárhely), Sándor János (Hármasfalu) és a már említettek révén. Két helybeli résztvevője is volt a tábornak, a keramikus Sárkány Miklós, aki munkáival a szép hagyományokra visszatekintő makfalvi fazekasság virágkorára emlékeztetett, és ifj. Kovács Árpád, aki fotóival tudja megszólítani az embereket. A Budapesten élő Bernád Ilona néprajzkutató, természetgyógyász ezúttal is előadást tartott a táborban. Tájak és faluképek, arcok és élethelyzetek, jelképek és népi motívumok, valósághű és szimbolikus alkotások, elmélyültebb művek és ihletett vázlatok, a műhely benti hűvösében és a kinti hőségben egyazon alkotói megszállottsággal készült műtárgyak, faragott és mintázott plasztikák, digitális látványrögzítések kínálják a nézői élményt, amelyet a bejáratnál megkapó emlékeztetőként tetéz néhány portré. A Mester, Kusztos Endre biztató tekintete sugározza róluk az emberség melegét a belépőkre.