Hadnagy József versei

• 2011-07-15 13:11:37

Katedrálist a költészetnek

 

Se istene, se

hazája – de nem ezért

volt árvasága

bárki árvaságánál

nagyobb,

csak szeretni tudott – azért.

Könnyei megtermékenyítették:

falu nőtt ki

a földből és külváros,

amilyet ember még nem

látott.

És mert istene

egyiknek sem volt, keltek

és feküdtek a

semmivel,

teremtett az

égre új csillagot s egy

eljövendő napot –

legyen fölöttük

is mennybolt, s szívükben is

haza S mikor látta,

hogy jó, folytatta

teremtését,

könnyei kővé

váltak – nagyobb hatalma,

mint Medúzának,

s fölülmúlja Perszeuszt

 

(mikor olvasom,

kővé dermeszt a gyönyör,

s nyomban porrá zúz:

mi őt gyötörte,

engem is gyötör) –,

 

és a kövekből

katedrálist épített

a költészetnek.

 

Lírai napló

 

Csupa mozgás a test –

forgalmas ajtó:

bezár, vagy kizár.

 

Küszöbén mosolyod

hasztalan sepreget

 

Kötéltáncos

 

Ma visszakaptam a bibliámat,

mit harminc éve

csak fejben lapozok.

Megnéztem, mit húztam alá,

mi volt nekem fontos.

Sokat változtam.

Ami megkötözött,

táncolok rajta most.

Akkor korlátok között,

most szabadon

esek

Kékkel és lilával festek

valamilyen eget…