„Gyümölcstermő gyülekezetről álmodom”

Lelkészbeiktatás az alsóvárosi református egyházközségben

Két évtizedenként egyszer rendkívüli ünnepre hívja híveit a marosvásárhelyi alsóvárosi református templom harangja. Így volt ez vasárnap délben is, amikor a 61 esztendőt megélt egyházközség negyedik lelkipásztorának beiktatására készült. Imreh Jenő-László korábban a mezőkölpényi és szabédi gyülekezetben szolgált, az elmúlt három évben azonban az alsóvárosi reformátusok is megismerhették lélektápláló munkáját. Megszerette, befogadta a gyülekezet, ezért is hívta meg  lelkészének.

A beiktatási istentiszteleten nagytiszteletű Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét. Pál apostol efézusiakhoz írt leveléből idézve az esperes az isteni kegyelemből, örömteli alázattal és szeretettel végzett lelkipásztori szolgálat fontosságáról szólt, majd azzal az igei áldással köszöntötte az újonnan beiktatott lelkészt, amivel annak idején az alsóvárosi gyülekezetbe érkezett: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9).

Imreh Jenő a megtérésében és lelkipásztori elhívásában döntő jelentőségű jézusi igére építette gondolatmenetét: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (János 15:16). Személyes hangvételű igehirdetése során felidézte, hogy másodikos kisdiákként már tudta, ez az útja. Az alsóvárosi egyházközségbe való meghívást követően négyszer kért választ Istentől, és a mennyei megerősítés megérkezett.

– Nekem itt kell legyenek álmaim, ez a gyülekezet kell legyen a családom. (…) Be kell kopognom a bezárkózottak, a kétségben élők hajlékába, a konfirmandusok családjaihoz, mindenhova, ahol szomjazzák az igét. (…) Szeretnék gyümölcsöt teremni közöttetek. Egy gyümölcstermő gyülekezetről álmodom – mondta a lelkipásztor.

Kulcs fiatal szívekhez

Imreh Jenőnek előde és szolgatársa, Lőrincz István lelkipásztor adta át az egyházközség jelképeit, a Bibliát, a templomkulcsokat és a pecsétet.

– Adja az Úr, hogy főleg a fiatal szívek ajtaját nyitogassad – mondta Lőrincz István a frissen beiktatott lelkésznek, akire gyerme-keként tekint, és akivel a közös szolgálatot égi ajándéknak tekinti. 

A frissen beiktatott lelkészt a különféle felekezetekhez tartozó palástos lelkipásztorok  köszöntötték. Bustya Dezső nyugalmazott lelkész, Lőrincz István elődje ünnepi gondolatait Bakos Levente olvasta fel. Pintér Gyula, a kunszentmiklósi testvérgyülekezet lelkésze a kapcsolatok fontosságáról szólt, amelyekkel a keresztyén ember életeket, városokat építhet fel. A hollandiai testvérgyülekezet köszöntőjét Lőrincz István tolmácsolta, majd az egyházközség vegyes karának bizonyságtétele következett.

A szomszéd templom és gyülekezet, a kövesdombi unitáriusok üzenetét Kecskés Csaba, a marosi egyházkör esperese adta át. Csenteri Levente, a meggyesfalvi református gyülekezet lelkipásztora szintén szolgatársként, barátként és szomszédként is üdvözölte az újonnan beiktatott lelkészt.

A világi elöljárók közül Novák Zoltán szenátor Péter Ferenc megyei tanácselnök üdvözletét tolmácsolta, majd az egyház közösségmegtartó szerepére hívta fel a figyelmet, amelynek az utóbbi évszázad átvészelése is köszönhető.

A továbbiakban Makkai Gergely alpolgármester tartott beszédet, majd az alsóvárosi gyülekezet presbitériuma nevében Peti András az egyház két nagy jelképéről, a mindenkit bebocsátó jászol egyszerűségéről és az áldozatvállalást szimbolizáló, megbocsátó kereszt nagylelkűségéről szólt. A fiatalok nevében Szász Beáta, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye ifjúsági alelnöke kérte szeretett „tisztijükre” az Úr áldását.

A beiktatott lelkipásztor a mezőkölpényi és a szabédi gyülekezetet képviselő híveknek is megköszönte a jelenlétet, családjának az érzelmi biztonságért, az alsóvárosi presbitériumnak a szívélyes fogadtatásért mondott köszönetet. Az ünnepség végén az ifjúsági zenekar szolgált, majd a templom udvarán szeretetvendégségre várták a híveket.