Gyöngykoszorúk gyöngye

Vasárnap délben a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában 17 néptáncegyüttes lépett fel a Gyöngykoszorúk gyöngye rendezvényen. A néptáncmozgalom 20. évfordulójára azokat az együtteseket hívták meg, amelyek két évtized alatt a mozgatórugói lettek a Gyöngykoszorú-találkozóknak.

Fotó: Vajda György

Vasárnap délben a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában 17 néptáncegyüttes lépett fel a Gyöngykoszorúk gyöngye rendezvényen. A néptáncmozgalom 20. évfordulójára azokat az együtteseket hívták meg, amelyek két évtized alatt a mozgatórugói lettek a Gyöngykoszorú-találkozóknak.

A rendezvény megnyitóján a házigazda, a Maros Művészegyüttes nevében Barabás Attila igazgató többek között elmondta, az együttes négy évvel ezelőtt kapcsolódott be úgy a mozgalomba, hogy egyfajta gálarendezvénynek ad helyet. De ennél jelentősebb az a szerep, amelyet ma a művészegyüttes betölt e téren, ugyanis tagjai több faluban vállalták fel a néptáncoktatást, s ezáltal a hagyományőrzést is. Az igazgató kiemelte, nagyon fontosak ezek a találkozók, hiszen alkalmat teremtenek a kapcsolatteremtésre, -tartásra az autentikus közlők, a néptáncosok és a profi művészek között. Európában egyedien színes és sokrétű népi kultúrával rendelkezik Erdély, és ezt a világot éltetik mindazok, akik valamilyen szinten bekapcsolódtak az évek során e mozgalomba, amelyet csakis összefogással – szervezők, oktatók, egyháziak, EMKE, néptánctanárok, a művészegyüttes tagjai stb. – lehet éltetni.

– Legyetek büszkék arra, amivel foglalkoztok, vállaljátok a népi kultúrát, s büszkén hordjátok a népviseletet, ami a miénk – mondta elsősorban a gyerekeknek és a fiataloknak az igazgató –, hiszen ebben mi vagyunk a legjobbak messze földön.

Dr. Ábrám Zoltán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet (EMKE) elnökeként üdvözölte az egybegyűlteket.

A mozgalom, amely 1991 áprilisában Nyárádszeredában született, az eltelt időszakban több száz rendezvényt, több ezer fellépőt és több mint tízezer résztvevőt jelent, és ez egyáltalán nem túlzás – mondta az elnök, aki megköszönte mindazoknak, akik valamivel hozzájárultak ahhoz, hogy a ’90-es évek elején született gyerek mára felnőtté cseperedjen. A táncházmozgalom már a világörökség része, és ehhez hozzájárul a Gyöngykoszorú is. Majd örömmel tudatta a nézőkkel, hogy az EMKE Szabó Éva tanárnőt, a Gyöngykoszorú kezdeményezőjét magyar állami kitüntetésre terjeszti elő, és kifejezte reményét, hogy jövő március 15-én mindenki Éva nénije is ott lesz azok között, akik nagyon sokat tettek nemzetünk valódi értékeinek megőrzéséért, ápolásáért.

Nagy László unitárius főjegyző, a mozgalom egyik lelkes támogatója, hajtómotorja elmesélte, miként kapcsolódott be a Gyöngykoszorú-találkozókba, majd a közelgő karácsonyi ünnepekre utalva kijelentette: meggyőződése, hogy azok a gyerekek, akik akár valamelyik tánccsoport tagjaként részt vesznek a rendezvényeken, a néptánc, a népdal hűséges ápolói maradnak. Ezekből az apró szemekből áll össze – rendezők, szervezők, az ügy iránt két évtizede elkötelezettek – az az ékes dísz, ami a magyar kultúra.

A megnyitót követően sorra léptek fel azok az együttesek, amelyek házigazdái, szereplői voltak a Gyöngykoszorúknak. Igazi magas színvonalú, profi előadásokat láthattak a résztvevők, s azt is örömmel jegyezhettem le, hogy a
„veteránok” mellé az idén is sokan csatlakoztak, új települések új együtteseivel egészült ki a Gyöngykoszorú, az erdélyi magyar népi kultúra koronája.