Gyógynövények bűvöletében (1.)

Egy talpraesett asszony

* Fotók: Bodolai Gyöngyi

– Tófalvi Zita vagyok, lekvár- és szörpkészítő, gyógynövénygyűjtő és -feldolgozó – mutatkozik be a határozott, energikus asszony, aki Fenyőkúton, a Korondról erdők közt kanyargó műúton megközelíthető tanyákból álló 280 lélekszámú településen él családjával. Az egyre népszerűbbé váló gyógynövényszakértőt Sármási Bocskai János rádiós kollégámmal kerestük fel, és faggattuk életéről, munkájáról. 

Elmondása szerint szülei orvosnak szánták, de a sikertelen egyetemi felvételik után a pedagógusi pályát választotta, tanítóképzőt végzett. A fenyőkúti iskolában kapott állást, majd a gyógynövények szeretetében és a gyógyításban találta meg élete értelmét, és végzi munkáját meggyőző felkészültséggel, gyakorlattal, korszerű felszerelés birtokában. A fizikai munka mellett az ismeretszerzés, a tanulás sem maradt el. 

– A férjemmel együtt végeztünk egy képzést, és benne vagyunk az Erdélyi Gyógynövénykert Egyesületben. A csoportban is nagyon sok mindent tanultunk egymástól, a csoporttagoktól; Svájcból is voltak természetgyógyászok, gyógynövényekkel foglalkozó szakemberek. 

A családi vállalkozás hivatalosan 2016 óta működik, de én már 2000 óta készítek áfonyalekvárt. Láttam egy filmet, a Bomba bébit, amelyben egy talpraesett nő, amikor nem volt anyagi fedezete, a kertben termett almából lekvárt főzött, és azt a helyi piacon értékesítette. Innen jött az ötlet, hogy leszedjem az áfonyát (Fenyőkút gazdag vadgyümölcsökben, 40 hektáron van „áfonyázó”), készítsek belőle lekvárt, és próbáljam meg értékesíteni. Azóta közel százféle termékünk van, ez kibővült minden vadgyümölccsel, ami a környékünkön megterem: málna, szeder, som, kökény, fenyőrügy, fenyőtoboz, bodza, akácvirág, erdei eper stb.

A családi vállalkozásban először én voltam a gyűjtögető, utána bevontuk a férjemet, most már sokszor az egész rokonságot mozgósítani kell, mert nem tudunk annyi helyen egyszerre jelen lenni. Fennáll a medveveszély is, de amikor nagyon sok a munka, vannak barátnők, szomszédok, akiket elhívok a napirenden szereplő begyűjtésre. 

– Nagyon sokféle készítménye van, a növények a környéken mind megtalálhatók, vagy vannak már más források is? 

– Fenyőkúton a mezők kopárabbak, mint faluhelyen, de áfonyalevél, tőzegáfonya-, málna- és szederlevél azért van, ritkább gyógynövényekért messzebbre is elmegyünk. Ismerjük, hogy melyik határban mi terem, ilyenkor kiszélesedik a túra. Áfonyát például a Hargitáról is szoktunk gyűjteni, de van más felvásárlási lehetőség is. Vannak vadgyümölcsök, amelyeket például a zetelaki közbirtokosságtól vásárolunk. Itt a környék elég gazdag gyógynövényekben, de nem terem meg minden, amire szükségünk lenne. Így például a homoktövis sem, amit Erdőszentgyörgy környékéről szerzünk be. Növényeket szedünk a korondi határban, a felsősófalviban, ahol a szüleim élnek, vagy az atyhaiban, és így együtt szinte mindenhez hozzájutunk, amire szükségünk van. A tapasztalatunk az, hogy egyre nehezebb például erdei epret gyűjteni, bár a lehetőségeket tovább kutatjuk. 

Nem említettem még a termesztett növényeket, például a fekete ribizlit, aminek a levelét is felhasználjuk, ebből terem a kertünkben, és termesztőktől is vásárolunk. Az őszi- meg a kajszibarackból is készítünk lekvárokat, amihez a nyersanyagot szintén a termelőktől szerezzük be. A zakuszkának való alapanyagot az ország déli részében élő termelőktől vesszük meg. Üzletből, piacon nem vásárolunk, ezért a termékeink ára nem lehet nagyon alacsony. Többnyire egyedül dolgozom, amikor válogatni, tisztítani kell a nyersanyagot, a férjem is segít, és megtörténik, hogy beugró segítséget is igénybe veszek.

A gyógynövényeket többféleképpen dolgozzuk fel, szárítjuk szárítóban, vagy kiterítjük a padláson, fagyasztunk is, attól függően, hogy milyen célra szeretnénk feldolgozni, és készítünk kivonatokat is. Ezeket megelőzésképpen is lehet használni, de a kivonatról azt kell tudni, hogy 20 százalékkal hatékonyabb, mint a tea. Mostanában annyi kényelmes ember van, hogy még egy teát megfőzni is restek. A Határtalanul program keretében itt járt gyermekek körében volt olyan is, akiknél otthon nincsen teaszűrő sem. Aki nem szeretne azzal bíbelődni, hogy forráz magának egy teát, ami után el kell mosnia az edényt, a szűrőt, annak egy kényelmes és eredményes megoldás a kivonat használata. 

– Van olyan termék, amelyik címkéjén olvasható, hogy fűszernövény-

nyel kombinálja a gyümölcsöket vagy a gyümölcsöt – ez saját találmány, vagy átvette valahonnan? 

– Van vegyes erdeigyümölcs-lekvárom bazsalikommal. Az ötlet onnan származik, hogy 2017-ben a székely gyümölcsfesztiválon versenyt hirdettek, hogy ki készíti a legfinomabb lekvárt valamilyen gyógynövénnyel. Az áfonya-, málna-, szederlekvár készítésekor kiszaladtam a kertbe, és szóba jött a levendula, a citromfű, a menta, de amikor arra gondoltam, hogy az másnak is eszébe jut, észrevettem három szép szál bazsalikomot. Leszedtem, és jó apróra vágva belefőztem, ami olyan kellemes aromájú, finom ízt adott a lekvárnak, hogy 36 termelő közül megnyertem az első díjat. 

Jelenleg körülbelül százféle termékünk van, újat kitalálni és a hivatalos „lepapírozást” is elvégezni már nehéz, így nem is tudom, hogy akarom-e, de azért mindig igyekszem valamit összekombinálni. Készítek serbetet is például, ami török eredetű édesség, a magyar emberek nem annyira ismerik. 

– Sokan jönnek olyan látogatók, akiknek elmagyarázza, hogy a gazdag kínálatból mi mire való? 

– Naponta jön látogatónk, van, aki bejelentkezik, a helyiek telefonon felhívnak vagy felkeresnek, és olyan is, aki csak beállít. Előfordult, hogy vasárnap háromnegyed tízkor indultam volna a templomba, amikor betoppant egy házaspár, hogy szeretnének vásárolni. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy mikor vagyok a jó keresztény: ha nem megyek a templomba, vagy nem állok szóba, és elküldöm, aki messziről eljött. Igyekeztem mindkét oldalnak megfelelni, a vendégeket hamar kiszolgáltam, a templomból késtem öt percet, de a misén sikerült részt venni. 

– Elmondhatjuk-e, hogy megelőző, gyógyító munkát végez, elfogadják-e a tanácsait, ajánlásait azok, akik eljönnek Fenyőkútra?

– Egyre inkább kialakulóban van egy olyan értékrend csírája, hogy érdemes visszanyúlni a természethez, őseink gyógyítási módszereihez. Az emberek akkor is meggyógyultak, amikor nem volt ilyen magas szintű a tudomány, nem volt ennyi gyógyszer. Sok esetben a hite is megerősödik annak, aki kezdi használni, és érzi, hogy jobban van, amit az újabb laboreredmények is igazolnak. Van, aki nem jelez vissza, nem köszöni meg nekem, de elmondja jó néhány embernek. Tőlük tudom meg, hogy itt járt, vásárolt, és jobban érzi magát. 

Hogy egy termék sikeres, gyógyhatása van, jobban érzi magát az, akire hatott a kúra, akkor tömegesen jönnek, és fel kell legyek erre is készülve. 

A ház körül jó nagy területünk van, ahol mentát, citromfüvet, szurokfüvet, zsályát termesztünk. Nagyobb mennyiségnél az a baj, hogy nincs, aki megkapálja. Nekem hobbim, lehajolok melléje, megsimogatom, de van 50-60 tő mindenikből, és közben nyáron, amikor főzni kell a lekvárt, nem jut idő babusgatni őket. 

Három gyermekünk van, két lány, akik közül a nagyobbik férjnél van, de nem szeretné az én mesterségem folytatni, a kisebbik lányom könyvelő, aki szintén dolgozik már, és tudja, hogy nem lesz lekvárkészítő, ahogy a 12 éves fiam is tudja, hogy ő nem marad fenyőkúti lakos.  

Amikor több palántánk volt, osztogattuk, hiszen minden háznál kellene lennie legalább egy tő orvosi zsályának. Volt, amikor sok magunk volt, elültettük, és amikor kikelt, kis földlabdában osztogattuk a vásárlóknak. Amikor bemutatót tartok, akkor is arra hívom fel a hallgatóság figyelmét, hogy saját maguk termesszék meg, amit megesznek vagy megisznak. Én nem félek megosztani a titkaimat, a bemutatókon elmondani, hogy mit hogyan tegyenek, melyek lehetnek a veszélyek, mire kell vigyázni, mert nagyon sok a beteg ember, és én azt szeretném, ha mindenki tudná a saját maga által termesztett gyógynövénnyel magát és családját gyógyítani. 

Az illatos ürömről például tudni kell, hogy amíg akkora lesz a palánta, hogy ki lehessen ültetni, elég kényes, sokáig csírázik, egy szem mag magára nem is látható, ezer mag egy késhegyen is elfér, de a magból akkora növény fejlődik ki, hogy  szinte fejszével kell kivágni. 

– Hogyan lehet tárolni? Szárítva vagy lefagyasztva?

– Az egynyári ürmöt sokféle célra lehet felhasználni, először is mint gyulladáscsökkentőt az egész szervezet számára. Megelőzésképpen is hatásos lehet, de először tudni kell, hogy ki és milyen célból fogja használni. Daganatos betegeknél bevonja a rákos sejteket, és nem engedi, hogy áttétet képezzenek. Sokan számoltak be jó eredményekről. Nyersen fogyasztva eléggé keserű. A férjem például szárítva fogyasztja, megporítja mozsárban, egy pohár vizet önt rá, és megissza. Lehet különböző gyümölcsökkel, joghurttal turmixolni. Egy hónap után megundorodhat, aki nyersen fogyasztja, s bár többre lenne szüksége, egyszerűen már nem tudja megenni. Ilyenkor jó a kivonat, amiből ahány kiló, aki fogyasztja, annyi cseppet kell bevennie naponta, reggel és este egy pohár vízben feloldva, és 20 százalékkal hatékonyabb, mint egy tea. Lehet fagyasztva, szárítva tárolni, és kivonat formájában is. Mi nem tudunk róla, hogy betegek lennénk, de naponta használjuk. 

– Ha nincsen utánpótlás, meddig lehet ilyen nagy lelkesedéssel és erőbedobással dolgozni? 

– Ameddig élünk, addig tesszük a dolgunk. Olyan az életfelfogásunk, hogy szeretünk másokon segíteni, és szerintem a Jóisten gondoskodik majd arról is, hogy ki legyen a megfelelő utód.