Gyógyító nevetés
Vadásznak az orvosok a tónál. Amikor a vadkacsák felröppennek, a belgyógyász felemeli a puskáját, de nyomban vissza is ereszti.
Vadásznak az orvosok a tónál. Amikor a vadkacsák felröppennek, a belgyógyász felemeli a puskáját, de nyomban vissza is ereszti:
– Nem biztos, hogy kacsa...
Tovább várnak, ismét felröppennek a vadkacsák. A pszichiáter céloz, de ő is leereszti a fegyvert:
– Én tudom, hogy kacsa, de vajon ő is tudja-e magáról?
Megint csak várnak tovább. Amikor felröppennek a vadkacsák, a sebész irtózatos tüzelésbe kezd, lelövi az összest, majd odaszól a kórboncnoknak:
– Menj, és nézd meg, van-e kacsa közöttük.
*
A beteg minden mozdulatra jajgat, amíg várakozik. Az orvos megérkezik a felvételekkel, és a beteghez fordul:
– A gerincéről készült röntgenfelvételen súlyos elváltozásokat találtunk – mondja, miközben a beteg mind jobban elsápad, mire az orvos hozzáteszi: de nem kell megijedni, Photoshoppal már kijavítottuk!
*
A vizsgán a hallgató izzad, nyög, láthatóan nem tud semmit. Kérdések jönnek-mennek, majd egyszer csak megszólal:
– Professzor úr, ne haragudjon, de én már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
– Akkor menjen ki a WC-re és nézze meg – utasítja a vizsgáztató.
A hallgató az ajtó felé indul, de onnan még visszafordult:
– De professzor úr, melyik WC-be menjek?
– Egyikbe se, átengedtem.
*
Levelező tagozat az egyetemen. Az előadó professzor rendőrviccet mesél, nagy sikerrel. Amikor befejezi, feláll egy hallgató.
– Kérem, azért ez már mégiscsak sok! Én rendőr vagyok!
– Nem baj, fiam, akkor elmondom még egyszer.
*
A Parkinson-kóros beteget az elmegyógyászhoz viszi a családja.
Hosszan tartanak a kérdések, majd a kért röntgenfelvételt is megnézi az orvos.
A páciens elkeseredetten fordul az orvoshoz:
– Doktor úr, a családom azt mondja, hogy Alzheimer-kóros vagyok. Igaz-e? Mi lesz így velem?
– Ne aggódjon, remélhetőleg egy idő után elfelejt majd reszketni is.
