Három bánsági kölyök, két 15 és egy 13 éves, előre kitervelt gyilkos szándékkal, kegyetlen módon – késsel és fejszével felfegyverkezve – lemészárolták a 15 éves pajtásukat, Mariót. A holttestet nem sikerült elégetniük, ezért megpróbálták elásni. Országos a felháborodás, mivel a 13 éves bűntárs a román törvények szerint nem büntethető, és szabadlábon éli mindennapjait. Temesváron kedden több száz diák és szülő követelte a súlyos bűncselekmények büntethetőségi korhatárának csökkentését. A fiatalok arra panaszkodtak, hogy nem érzik biztonságban magukat sem az iskolában, sem az utcán. Gyakori az iskolai erőszak és a kábítószer-használat. Tény, hogy majd minden településen, legyen az falu vagy nagyváros, jelen van a bűnöző bandázás. A szülők, az iskola, a hatóságok cselekvésképtelenségbe merevedtek. Nem találják fel magukat a megváltozott nevelési elvárások útvesztőjében. Sokan hasznosnak vélnék a poroszos körmösöket vagy a makarenkói pofont. Ezek nemcsak vitatott, hanem elítélendő nevelési eszközök. A tanári pofon lelket öl, de a cselekedettel arányos, megérdemelt dicséret és büntetés egyensúlya nélkül az értékvesztett mikrotársadalmakban anarchia uralkodik. A Nobel-díjas William Golding regénye, A legyek ura mesterien példázza, miként válnak barbárokká az elit iskola gyerekei, ha kikerülnek egy egészséges együttélési szabályrendszerből, az értékelvű felnőtt-társadalomból, amelyben mindenki felelős a tetteiért és felelős egymásért. Ezt már cseperedő kortól meg kell tanítani, és következetesen mindig számon kell kérni. Sajnos értékvesztett társadalomban élünk, ahol pénzzel és politikai hatalommal büntetlenséget lehet vásárolni. Nem öröm felemlegetni, de több helyi példát tudunk mondani, amikor a befolyásos szülő a renitens gyerekét könnyen tisztára mosta. A katolikus gólyabál buliján késelő fiatal sem kapott megfelelő büntetést. Mint egy számítógépes játékban, ahol újból és újból tiszta lappal lehet mindent elölről kezdeni. Ez a tisztalap-tudat aláás minden pedagógiai ügyeskedést. A bánsági tragédia kapcsán szakemberek hada, pszichológusok és nevelési megmondóemberek a külső tényezőkben keresik a gyilkos tett okozóját. Fájdalmas szerecsenmosdatás. Gyilkossimogató. Nem lenne szabad a közbeszédet elterelni a kegyetlen elkövetők felelősségéről. Bűnhődniük kell tetteikért. Az elmaradt felelősségre vonás vezetett a mostani gyilkossághoz. A véres trióból ketten karácsony előestéjén egy 18 éves fiatalt bántalmaztak, aki január közepén – ki tudja, milyen nyomásra – visszavonta bűnvádi feljelentését. Sokáig csámcsoghatnak még azon a kriminálpszichológusok, hogy mi lett volna, ha a család, az iskola, a társadalom teszi a dolgát. A megtörténtek már nem változtathatók meg, és bennünk tovább nő a rettegés a környezetünkben parádézó zabolázatlan hétköznapi „terror” láttán.
