Gyarapodó református gyülekezetek

Van miért hálát adni Istennek

 Teljesen megújult Kibéd református temploma az elmúlt években. A sok sikeres munkáért, Isten bőkezű áldásáért múlt szombaton tartott hálaadó istentiszteletet a közösség – számolt be az Erdélyi Református Egyházkerület internetes oldala.

200 éves a templom, 175 éves a Bodor Péter által készített orgona, 170 éve áll a lelkészi lakás, illetve 100 éve járt a gyülekezetben Mária királyné – sorolta az idei évfordulókat Sipos-Vizaknai Balázs helyi lelkipásztor. 2017-ben döntött az egyházközség a templom külső felújításáról, hiszen meggyengült a vakolat, a tető és a nyílászárók. „Figyelem, fent dolgoznak” – hirdette a munkálatok ideje alatt egy felirat, amelyet úgy is értelmezhettek a hívek, hogy Isten is akarja a felújítást.

Az egyházközség 65 ezer eurós uniós pályázatot nyert, ez fedezte a tető és az ablakok cseréjét, a templomhajó és a torony vakolatának javítását, a festést, valamint a toronysüveg lefestését. A gyülekezet adományaiból ajtót, a megyei tanács támogatásával pedig villanyhálózatot cseréltek. A templom belsejét idén újították fel, szintén a megyei tanács támogatásával, míg a helyi önkormányzat hozzájárulásával az udvart térkövezték. A gyülekezet azonban már 2011-ben új harangot öntetett, 2012–13-ban az orgonát restaurálták, majd rendbe tették a tanácstermet, a kántori lakást és a magyar kormánynak az Erdélyi Református Egyházkerületen át nyújtott támogatásával átalakították a parókiát is. 47 ablakot és 34 ajtót cseréltek ki – derült ki a beszámolókból.

Isten a szükségeinket nézi

A múlt heti ünnepségen ft. Kató Béla püspök arra biztatta a gyülekezetet, hogy először is a múltba tekintve lássa meg, hogy Isten mindig csodálatos módon segítette a közösséget, pedig nemegyszer úgy tűnt, hogy nem éli túl a történelem viharait. „Isten sosem az érdemeinket keresi, hanem a szükségeinkre néz” – ebben bízva nem keseredhet el a gyülekezet.

Nt. Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese arról számolt be, hogy az egyházmegyében 45 templom újult meg, a valódi elszámolás azonban csak ezután következik Kibéden is: meg tudja-e tölteni az évszázados hagyományokkal rendelkező gyülekezet a hajlékot? Ft. Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes szerint a reformáció ünnepe mindig jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a múltba, és megvizsgáljuk, mi a mai üzenete. „Önmagában a hit semmit sem ér, ha csak a templomban marad, és nincsenek látható jelei, nem termi meg a gyümölcsét” – mutatott rá az egyházkerületi főjegyző, hozzátéve, hogy az elmúlt évszázadokban épült templomok és intézmények a hit gyümölcseinek tekinthetők.

Veress Zsombor egyházmegyei főgondnok megújulást és hitben való megerősödést kívánt a kibédieknek, majd Szilveszter László helyi főgondnok szólt az ünneplőkhöz. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke beszédében hangsúlyozta: „ha megmaradunk hitben, maradandót alkothatunk életünk szinte bármely területén”. Dósa Sándor polgármester a helyiek szorgalmáról beszélt: az elmúlt évtizedben ravatalozóházat építettek, orgonát, parókiát, tanácstermet, kántori lakot, valamint több épületet is felújítottak, oktatási központot létesítettek, most pedig a templom is elkészült. Berei Brigitta, a Kis-Küküllő Balavásár–Sóvárad Leader Egyesület elnöke az egyházközség 2017-beli pályázatáról beszélt: korábban még nem volt példa a térségben arra, hogy egyházi intézmény részesüljön uniós vidékfejlesztési támogatásban.

Ősz Sándor Előd, az egyházkerület főlevéltárosa ismertette a templom történetét. 1332-ben még Sóvárad az anyaegyházközség, 1628-ból való az első adat, amely Kibédet anyaegyházközségként jelzi. Egy 1739-ben készült beszámolóban az akkori lelkipásztor egy 1552-es feliratot említ, valamint a torony 1640-beli építéséről és a templom bővítéséről szól. 1796-ban kuruc-labanc harcok áldozata lett a templom, de egy év alatt újjáépítették, majd kétszer is megnagyobbították, 1810 körül azonban tűzvész pusztított, így a gyülekezet nagyobb, új templom építésébe kezdett, s 1821-ben már új, nagy kőtemplomról számol be a vizitáció. A torony azonban ledőlt, alapjairól kellett újraépíteni,1825-ben helyezik el a harangot, 1842-ben toronyórával, 1846-ban orgonával ékesítik a templomot. A befektetéseket azért sikerült véghezvinnie a gyülekezetnek, mivel Marosszék legerősebb református gyülekezetei közé tartozott.

A hálaadó istentiszteleten Mátyus Ilona nyugalmazott tanítónő és Suba Mária szavalatokkal, a helyi fiatalok pedig hangszerekkel és énekkel gazdagították a programot, fellépett a gyülekezet kórusa Nagy Prázsmári Krisztina kántor vezetésével. A helyi művelődési házban Czirjék Lajos festőművész Kibédről készült képeit is megtekinthették az érdeklődők.

Hármas ünnepség Székelyvajában

Templomot újított, orgonát restaurált és harangot öntött Székelyvaja református gyülekezete is az elmúlt években. A hármas hálaadásra október 23-án került sor.

Székelyvajában 2019-ben a templom, 2020-ban pedig a parókia tetőzetét is rendbe tették, idén elvégezték a külső festést a templomon, restaurálták az 1793-ban Segesváron épült orgonát, és Székelyudvarhelyen új nagyharangot is öntöttek. Az előző harangot az első világháború után öntötték Bukarestben, miután a régi a háború áldozata lett. A megrepedt harangot próbálták megjavítani, de nem jártak sikerrel, ezért új harangot öntettek. A munkálatok összértéke 75.500 euró, ezt főleg a magyar kormánynak az egyházkerületen át nyújtott támogatása fedezte, a harang öntésére szükséges 9 ezer euró a helyi hívek, elszármazottak, valamint az anyaországi vásárosfalui és vajai testvérgyülekezetek tagjainak adományaiból gyűlt össze – számolt be a részletekről Pápai László Miklós lelkipásztor.

Az ünnepségen ft. Kolumbán Vilmos József püspökhelyettes figyelmeztette a híveket: nem várhatjuk el senkitől az Istennek tetsző életet, ha mi nem élünk úgy. Nem várhatjuk el az engedelmességet és az alázatot, ha mi nem gyakoroljuk. Elöl kell járni a példamutatásban, a szolgálatban, és hátul kell maradni, amikor a dicsőségről van szó, hiszen ez csak Istent illeti meg.

Nt. Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyházmegye esperese arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet Istent dicsőíteni, ha nincs bennünk alázat. Arra biztatta a gyülekezeti tagokat, legyen látható életükön, hogy Isten gyermekei. Bencze Tamás, a magyarországi Vaja lelkipásztora azon észrevételének adott hangot, hogy a székelyvajai gyülekezet élni akar, mert az Urat keresi.

Zöld György, a gyülekezet egykori lelkipásztora régi emlékeket idézett fel, Andrási Zoltán lelkipásztor, a falu szülötte szerint a felújított templom, orgona és az új harang mind azt üzenik, hogy Isten találkozni akar a gyülekezettel, ezért meg kell ragadni a felénk nyújtott kezét. Az ünneplőket köszöntötte Vásárosfalu küldöttsége, majd Menyhárt József székelyvajai főgondnok mondott köszönetet a támogatásokért és a rengeteg munkáért. Rámutatott: a gyülekezet Isten munkatársává vált, hiszen élő eszközökként rendelte ki a segítőket az Úr. A hálaadó istentiszteleten a helyi gyerekek, fiatalok és asszonyok szolgáltak énekekkel, szavalatokkal.