A héten megint volt alkalmuk saját zsenialitásuk dicshimnuszát zengeni a politikusoknak, miután a statisztikai intézet nyilvánosságra hozta a második félévi gazdasági növekedési adatokat.
A héten megint volt alkalmuk saját zsenialitásuk dicshimnuszát zengeni a politikusoknak, miután a statisztikai intézet nyilvánosságra hozta a második félévi gazdasági növekedési adatokat. A kórusban egyetlen józan hang volt, a kormányfőhelyettesé, aki sajnos csak egy közösségi oldali bejegyzésben fejtette ki, hogy beruházni és pályázni kellene a növekedés fenntarthatóságához. És ezt még bár színlelni sem képes a kormányzat.
Pedig itt van a lényegi gond. Az európai viszonylatban is nagyon szép adatok mögé nem kell nagyon mélyen benézni, hogy látsszék, a növekedés hátterében a fogyasztás áll. Lendületesen bővül a kereskedelem, egyre jobban megy a szolgáltatóknak, jó idők járnak a kitermelőiparban is (az igazi nyereséget a késztermékek után persze máshol fölözik le), szóval látszólag szép az élet. Arra nem ebben a jelentésben tértek ki a statisztikusok, hogy közben ugyanilyen szépen gyarapszik az államadósság is. Arról pontos félévi adatokat még nem láttunk, de ha majd ezeket összevetjük a most nagydobra vert bővüléssel, látszani fog, hogy mint ország nemigen gazdagodunk, inkább egyre mélyebben és drágábban, azaz egyre nagyobb kamatokra adósodunk el. Hogy ez hosszú távon hova vezet, ahhoz elég megnézni a görögöket, vagy felidézni az évtizedforduló környéki hazai történéseket.
Ilyen időkben, amikor jól pörög a gazdaság, mert kedvező szelek járnak, egy értelmes kormány azon dolgozna, hogy minél több befektetőt vonzzon az országba, és közben oktatást, infrastruktúrát fejlesztene, hogy a komoly értéket termelő, jól fizető állásokat biztosító fejlett iparágak képviselői versenyezzenek azért, ki nyithasson üzemet nálunk. Ehelyett az állami beruházások szintje kilométerekkel áll a bányabéka ülepe alatt, és a nagy beruházásokra elérhető uniós eurómilliárdokból még egy centre sem tettünk kezet. Ez jól látszik azon is, hogy a nagy bővülés mellett az építőipar meredek lejtmenetben van, és a külföldi beruházók ezt a Kusturica kamerájáért üvöltő vígcirkuszt látva már nem tolakodnak a dübörgő román gazdaságba fektetni a pénzüket. Mert itt nem értelmes kormány van, hanem csak olyan, amelyik a hasznot elpancsolja, de a holnapra nem gondol. A koalíció mindkét pártjának van gyakorlata a hitelre dőzsölésben, és az időben lelépésben is, hogy a balhét majd más vigye el. Az üres lufikkal etethető választótömegek úgysem arra fognak haragudni, aki építés helyett dőzsölt, elpuskázva ezzel a stabil jólét lehetőségét, hanem arra, aki majd a nagy parti után takarítani lesz kénytelen. De törleszteni mindenképp a vígcirkusz adófizető közönsége fog.
