Gondolatok az új tanév küszöbén

Még mindig messze állunk a tökéletes, az autonómiával rendelkező iskolától

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma tanévkezdés sem. Egykor talán másképp vártuk az óvodát, az elemi osztályokat, az általános iskolát, a líceumot, az egyetemi éveket… Ma csak visszatekintünk – akár gondolatban is – az általunk ismert s bejárt intézeteinkre, ahol a lépcsőket koptattuk, és olykor azon is meglepődünk, hogy a tanulás évei mennyire összekovácsolódtak bennünk. Vannak, akik a tanulás létrájára most még csak felnéznek, és nem is tudják, hogy mire számíthatnak, nem tudják, hogy ennek meghódítása mennyire lesz könnyű vagy nehéz, és azt sem, hogy ezen a kapaszkodón vajon meddig tudnak felérni, feljutni. Új tanév kezdődik: mindenkinek új kihívással, megpróbáltatásokkal és persze lehetőségekkel. De vajon a fent leírtakat miként látják pedagógusaink, oktatóink, tanáraink? Pár lépéssel még a 2022–2023-as tanév kezdete előtt a fent leírtakra és hasonló meglátásokra, véleményekre kerestük a válaszokat.

Szucher Zsuzsanna, a Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium óvodapedagógusa:

Új erővel, bizakodással a tanév küszöbén

– Érdekes érzések és gondolatok kavarognak bennem. A nyári szünidő élményeivel feltöltődve, bizakodva vágunk neki az új tanévnek. Az elmúlt bő két esztendőben számos változást tapasztalhattunk meg. Volt curriculumújítás, tanévszerkezet-módosítás, a világjárvány által okozott intézménybezárás, online oktatási forma bevezetése, szigorításokkal halmozott tanítási időszak. 

A folytonos változások jókora rugalmasságot igényeltek óvodapedagógusoktól, gyermekektől, szülőktől egyaránt. Annak dacára, hogy eddig is használtuk a digitális eszközöket az oktatási folyamatban, úgy éreztük, mély vízbe dobtak. Kreativitással, rugalmassággal igyekeztünk megállni a helyünk, alkalmazkodva az egyre-másra érkező újabb és újabb rendelkezésekhez. 

Tudott dolog, hogy az óvodáskor az aktív találkozásokon, élményteli, együtt eltöltött időn alapszik igazán, és főként eredményesen. De úgy érzem, hogy kolléganőmmel feltaláltuk magunkat, olyan gyermekbarátnak mondható platformot alkalmaztunk, amely lehetőséget adott a mindennapi szórakozásra és egyben ügyeskedésre. 

A gyermekek hallották a hangunkat, láthattak kis YouTube-felvételeket rólunk – gyakorlatias feladatokkal, észtornáztatással, barkácsolással, dalokkal színezve. Szüleik pozitív hozzáállásának köszönhetően aktívan válaszoltak ezen kihívásokra. A legnagyobb örömet az élő belépések jelentették, amikor kis csoportokban, az internet segítségével, a képernyőn keresztül együtt lehettünk. 

A gyermekek láthattak bennünket és társaikat, hetente akár kétszer is mesélhettek egymásnak újabb és újabb élményeikről. Eltelt, kipróbáltuk, alkalmazkodtunk a helyzethez, de reméljük, hogy a jövőben nem lesz szükség hasonló élményre. 

Új erővel vágunk neki az új ovikezdésnek, magunk mögött hagyva az elmúlt időszakot. Türelemmel, sok energiával várjuk a kis ovisainkat a családias, otthonos hangulatú óvodai szobákba, ahol régi és új pajtikkal fedezhetjük fel a környezet apró, de számos csodáit. 

Ilyenkor nagy a várakozás izgalma mind a szülő, mind a gyermek számára. Milyen lesz ez a csodásnak ígérkező hely? Kik várnak? Mi fogad itt? Az első napokban csillogó vagy akár könnybe lábadó szemmel pillantanak ránk a kis apróságok. Ilyenkor nagy segítséget nyújtanak a régi pajtások, a gondoskodó dadusok, de főleg a szülők, akiknek – a kíváncsiságfelkeltés végett – javasoljuk a nyár folyamán az oviról való mesélést. 

A gyermekeket újabb meglepetések várják nap mint nap. Élményteli, játékon alapuló foglalkozásokkal igyekszünk megkönnyíteni az újoncok számára olykor fájdalmasnak bizonyuló elválás pillanatait. 

Ebben a felgyorsult világban nyugodt lépésekben szeretnénk minőségi, eredményes nevelést nyújtani. 

Minden ovi- és iskolakezdőnek, kollégának sikeres tanévet kívánok!

Dr. Puskás Attila vallástörténész, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára:

A 2022–2023-as tanév új strukturális változásokat hoz, amelyek felborítják az eddigi rendet

– Minden új tanév különbözik az előzőtől, még akkor is, ha egy tanár ugyanazokat a diákokat tanítja. A 2022–2023-as tanév új strukturális változásokat hoz, amelyek felborítják az eddigi rendet. Ugyanakkor, remélhetőleg, nem lesz szükség áttérni az online oktatásra, jóllehet bizonyos elemei és a belőle származó tapasztalatok felhasználhatók a jövőben is.

Igaz, általában az új év kezdetét szilveszterhez kötjük. De az év legalább annyira sokrétű fogalom és relatív, mint maga az idő… Hiszen mindenki életében van egy idő, amikor egy új év kezdődik, például a születésnappal. De ott van az egyházi év is, ami advent első vasárnapjával kezdődik. 

A pedagógusok számára is eltérő az év fogalma, számunkra ugyanis az év a tanévet is jelenti. Nem véletlen tehát, ha iskolánk tanárai szeptember 1-jén boldog új évet kívánnak egymásnak. 

Alapvetően minden tanév más. Nem csak azért, mert időközben esetleg egy új miniszter került bársonyszékbe, és újabb reformot hirdet, hanem mert évről évre más „emberanyaggal” kerül szembe a tanár is, még akkor is, ha esetleg ugyanazt a diákot tanítja, akit júniusban szünidőre engedett. Lehet, hogy maga a tanár is változott, emberileg, lelkileg vagy akár szakmailag. 

A 2022–2023-as tanév is más lesz. Ehhez természetesen hozzájárul az oktatási miniszter által szorgalmazott tanügyi reform is, amely mindenkit – tanárt, diákot és szülőt – egyaránt érint a tanévszerkezet moduláris felépítése és az értékelés megváltozása, az egyszeri lezárás miatt. 

Elmondható viszont az, hogy mindkét változás első látásra észszerűnek tűnik. Az időegységekre való felosztással fellazul a tanév szerkezete, a mindenki számára kötelező – nem csak az elemi alsó tagozatán – közbeiktatott szünidőkkel lehetőség van megpihenni, új erőt gyűjteni. A jegyek számának csökkentésével pedig egyenes arányban nőhet azok súlya is. 

A féléves lezárás megszűnése és a tanév végi egyetlen lezárás nem csak a bürokráciát csökkenti majd, ui. eltűnik a féléves médiaszámítás és a statisztikakészítés kötelezettsége, hanem hatékonyabbá válik az oktatás, olyan értelemben, hogy „visszaszerzi” az oktatás számára a féléves rendszerben a félév végi lezárással és a vele való bürokrácia miatt – pl. lezárások, gyűlések – rendszerint elveszett időt. Ezek azonban tervek, de itthon élve azt kell mondjuk, hogy várjuk ki mindennek a végét…

Másodsorban ez az év talán a digitális felületek használatának előretörése tekintetében is más lesz, ezeknek egyre nagyobb szerep jut a közoktatásban, már ahol ez lehetséges. Jó oldaláról megközelítve, az online oktatás egyik legnagyobb pozitív hozadéka az innováció – a kísérletezés szabadsága a tanításban –, amit a rugalmasság és a munkaeszközök széles választéka, a platformok, a digitális tananyagok és eszközök sokasága követ, és mindez nem csak Nyugaton, hanem a felmérések szerint már Romániában is! 

Remélem, hogy ezen a szinten „megfeneklik” az online oktatás ebben a tanévben, nem válik szükségessé a bevezetése az új év folyamán, ugyanis végtelenül embertelen és hihetetlenül kontraproduktív! 

Az online oktatás mindig csak egy kompromisszumos és időszakos megoldás marad, ami képtelen helyettesíteni a jelenléti oktatás előnyeit. Alacsonyabb benne a motiváció, nehezen vagy egyáltalán nem valósul meg az oktatási tartalmak elsajátításához szükséges kommunikáció. Nem tűnik alkalmasnak a nagyobb létszámú és kis korosztályú diákközösségekben (például az elemi iskolákban) és a tanulási nehézségekkel küzdő diákok esetében sem, mert korlátozott benne a tanulás segítése. 

A tanárok számára pedig többletnehézségeket okoz a tartalmak hatékony átadása és a motiváció tekintetében. Végül a szülőknek is mindenféle nehézséget okoz, különösen a kisebb osztályokba járó gyermekek esetében (technika, felügyelet stb.).

Ezek viszont alapvetően szakmai kérdések, amelyeken túl sokkal fontosabb az emberi szempont az oktatásban. A pedagógusi életpálya az egyik legfelemelőbb és legemberibb hivatás: nincs ugyanis szebb annál, mint felnyitni távlatokat, megmutatni értékeket és útravalóval elindítani fiatalokat az élet kalandos útján. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek – tanárkollégáknak, diákoknak és szülőknek (nagyszülőknek) – boldog új évet!

Szabó Kata, a Brassó megyei Ürmösi Általános Iskola tanára:

Iskolakezdés – gondolataim átgondolva

– Pedagógusnak lenni az egyik legcsodálatosabb hivatás. Sok pici virágmag, amelyek odafigyelő gondoskodással és szeretettel mind különleges, egyedi virágok lesznek ezen a hatalmas réten, amit életnek nevezünk. 

A pedagógus szó jelentése az értelmező szótár szerint neveléssel és tanítással foglalkozó személy. Nekem mégis másfajta tanácsaim vannak a nevelésen és tanításon kívül: Figyelj rá! Hallgasd meg! Engedd, hogy szárnyait bontogassa! Bízzál benne! Hidd, hogy képes rá! Segíts, hogy szeresse és elfogadja önmagát! – talán a tudás átadásán kívül ezek lennének egy pedagógus legfontosabb feladatai az iskolában.

„Itt van az ősz, itt van újra” – és elkezdődik egy új tanév. Kíváncsian és izgatottan várjuk, idén vajon milyen érdekességek vagy épp furcsaságok várnak ránk. 

Nehéz év volt a tavalyi. Embert próbáló kihívások elé állított egy kegyetlen vírus. Tilos volt minden, amit annyira szerettünk. Számítógépek képernyőjén keresztül mosolyogtunk egymásnak. Akadozó internetkapcsolat, rosszkor lemerülő gépek, mikrofon- vagy kameragondok bosszantó pillanatokat okoztak. 

Mégis, türelemmel és hittel, hogy hamarosan minden a régi lesz, mindennap helytálltunk. Végül megszerettük! A sok kreatív alkalmazás, az oktatóprogramok, videók színesebbé és izgalmasabbá tették az online oktatást. 

A mai világban a gyermekek sok időt töltenek képernyő előtt. Szörnyű érzés volt a tudat, hogy naponta hat órát kell mindennap így tanuljanak. Véleményem szerint ennek az időszaknak is megvoltak az előnyei és hátrányai.

Talán a legnagyobb előnye az online oktatásnak az volt, hogy otthon, saját megszokott és kényelmes környezetünkben lehettünk. Csoportmunka helyett önállóságra nevelt minket, ami, valljuk be, nagyon fontos a mindennapi életben való boldoguláshoz. Színesebbé váltak az órák a különböző ötletbörze vagy szófelhő használatával. Közösen készíthettünk bemutatókat, tanulóinkat megtaníthattuk, hogy hogyan keresgéljenek hasznosan az internet határtalan útvesztőjében. 

De beszélnünk kell a legnagyobb hátrányokról is. Sajnos sok gyermeknek nem adatott meg az a szerencsés helyzet, hogy legyen megfelelő digitális eszköze, jó minőségű kamerája és fülhallgatója. Nehéz volt olyan családokban, ahol két vagy három gyerek egyszerre kellett az órára belépjen. A szülők és pedagógusok, az iskola mindent megtett, hogy segítsen. Bebizonyítottuk, hogy így is megy.

Most jól vagyunk. Újra izgatottak és lelkesek. Mosolyogva, egymást átölelve találkozhatunk újra. Hálával teli szívvel. Kívánom, hogy legyen minden diáknak, pedagógusnak és nem utolsósorban szülőnek egy csodálatos iskolai éve.

Válaszomat Johannes Amos Comenius szavaival zárom: „Senki se gondolja, hogy igaz ember lehet tanulás nélkül.”

Pünkösti Emese Csilla református lelkész, a segesvári Aurel Mosora Általános Iskola és a Mircea Eliade Főgimnázium református vallás és magyar nyelv szakos tanára:

Tanévkezdés kételyekkel és reményekkel

MÚLT

– Magánvélemény: négygyermekes anyukaként és (0-12. osztályban tanító) pedagógusként azt tapasztaltam, hogy az online oktatás nem minden korosztálynak volt elég hatásos. A 0-8. osztályosoknak még nincs jól kialakult tanulási stratégiájuk, ezért szerintem nekik volt a legtöbb vesztenivalójuk. A líceumisták már jól vették az akadályokat, ha akarták.

Az elmúlt időszak nagy előnye az, hogy az iskolákat igyekeztek digitális eszközökkel felszerelni. Az online oktatás alatt nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok is hozzászoktak ezeknek az eszközöknek a használatához. Én előszeretettel használom őket, és nagyon sok továbbképzőn vettem részt, hogy bővítsem ismereteimet, és hogy ezek az eszközök ne csak megkönnyítsék munkámat, hanem érdekessé tegyék az órát a digitális bennszülöttek – a mai diákok – számára.

JELEN

A romániai törvényhozás áprilisban jelentette be, hogy új tanévszerkezetet vezet be 2022 szeptemberétől. Még le sem zártunk egy tanévet, nagy hajrában voltunk, szimulálások után, félévik előtt, a másodikos-negyedikes-hatodikos képességvizsga előtt, és már azzal kellett számolnunk, hogy jövőtől valami megváltozik, új lesz. 

Egy-két szó esett erről a tanárinkban, de annyi munkánk volt, hogy nem igazán tudtunk erre figyelni, vagy csak már belefásultunk, annyira gyakran jönnek az ilyenfajta változtatások.

A covid-járvány időszakában hozzászoktunk, hogy egyik napról a másikra változott a helyzet, megértettük, alkalmazkodtunk. Most azonban kicsit tanácstalanul állok, újra nem készítettek fel erre az újabb tanévre. Átküldtek ugyan véleményezésre egy törvénytervezetet – ha nem véleményezzük, utána ne hőbörögjünk felhívással – akkor, amikor már mindenki vakáción volt, amikor ki vagyunk fáradva, és pont nem arra vágyunk, hogy véleményezzünk. 

Aztán mindenki értelmezi, ahogy tudja, készül, ahogy lehet. Majd iskolakezdés előtt egy héttel beindul a fentről sürgetett „kiképzés”, és annyi… Mindig volt valahogy, de huszonhárom évi tanítás után úgy érzem, óriási rugalmasság kell egy pedagógus részéről, hogy minden újhoz alkalmazkodni tudjon. Szinte semmi sem megy rutinszerűen, minden miniszternek bevett szándéka, hogy valami újat „alkosson”. Van, ami jó, van, ami nem.

Ami a legnagyobb változás az idén, az az öt modulra – 6-9 hetes tanítási időszakokra – való felosztása a tanévnek. Hamarabb kezdődik az iskola (szeptember 5.), mert lesz őszi vakáció minden iskolásnak. Lesz Iskola másként hét és lesz Zöldhét is. Megmaradnak a másodikos-negyedikes-hatodikos képességvizsgák, de nem lesznek félévek, sem félévi dolgozatírások, csak év végi lezárás lesz.

Ami a magyarságot illeti, Segesvár már szórványnak számít. Ezért jó hír az, hogy kisebb létszámmal is lehet osztályokat indítani és megosztani az elmúlt évekhez viszonyítva (reméljük, ezt be is tartják): már 0-4. osztályban nem lehet 20 diáknál több tanuló egy osztályban, 5-8. osztályban nem lehet 26 diáknál több (az én osztályomban 30 diák is volt, mégsem osztották ketté, jelenleg is 27-en vannak!), líceumi osztályban nem lehet több mint 28 diák.

Kételyeink vannak, de mindig reménykedünk valami jobban, és teszünk is ennek érdekében, ki többet, ki kevesebbet. Isten segítse a pedagógusokat és diákjaikat az új tanévben!

Dr. Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa:

Szemkontaktus és személyes jelenlét az oktatásban

– Amikor 2020. március 11-én reggel negyed kilenckor elkezdtem az előadásomat Székelyudvarhelyen a vállalkozói inkubátorházban A beszéded téged tükröz címmel, akkor még nem sejtettem, hogy amint befejezem, érkezik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről az értesítés: oktatás felfüggesztve. Először egy hónapra, aztán kettőre, aztán beláthatatlan időre. Fogalmunk sem volt, hogy miként lesz megoldható, érvényes és élvezetes a virtuális térben történő ismeretátadás. 

Sokakkal beszéltem, oktatókkal, hallgatókkal egyaránt, és azt tapasztaltam, hogy akik befelé forduló típusúak, azok kifejezetten örültek az elején a váratlan lehetőségnek, hogy nyugodtan bekuckózhatnak, nem kell egyelőre emberek közé menniük. A kimerültek, a fáradtak is könnyebben beletörődtek a megváltozott helyzetbe. Azok a tanárok viszont, akik gyakorlati tárgyakat oktattak, és azok a diákok, akik színész, bábszínész, rendező, zenepedagógia, koreográfia stb. szakokon tanultak, kétségbeestek. 

Jómagam beszédtechnikát és művészi beszédet tanítok, látnunk, éreznünk kell egymást a diákkal, hogy az artikulációs gesztus képi és hangi eleme optimálisan rögzüljön. Hangfelvételeket kértem a kijelölt feladatokról, és addig készítették el újra és újra, amíg hibátlan nem lett. 

Sokkal többet gyakoroltak ily módon, de a személyes kapcsolatteremtést ez a kényszermegoldás nem tudta helyettesíteni. Én is sokkal több időt töltöttem ezen hangfelvételek meghallgatásával, ültem mozdulatlanul órákon át, napokon át, hónapokon át, és rendületlenül írtam a kiértékelőket, a kiigazításokat, a jobbító célzatú javaslatokat. 

Amikor újra elindult az oktatás, akkor mindenki módfelett örült, de én továbbra is kértem bizonyos gyakorlatok hangfelvételét, amelyek az összerendezett artikulációs izommozgást és a koncentrációt egybehangolják, kondicionálják. 

Már gyermekként megtanultam, hogy ha egy váratlan, nehéznek, esetleg kilátástalannak tűnő helyzet adódik, akkor ne essek kétségbe, hanem érezzem azt a bizonyos érzelmi felfokozottságot, azt az éberséget, azt a fajta fiziológiai arousalt, ami arra ösztönöz, hogy erőteljesen összpontosítsak, nyitott legyek, és a lehető legrövidebb időn belül megtaláljam a megoldást. Vagy a megoldásnak egy lehetséges variánsát. Mert aki elhagyja magát, aki apátiába süllyed, aki elhiteti önmagával, hogy ő képtelen a változásra és a változtatásra, az könnyebben megbetegszik, és előbb-utóbb cselekvésképtelenné válik. 

Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy az ember egyik legalapvetőbb tulajdonsága az a képessége, hogy a megváltozott életkörülményekhez, élethelyzetekhez mindenkor alkalmazkodni tud. A rugalmasság és a bevonódás képessége nem alkati, hanem akarati tényező. A tanár pedig – aki átadja az ismeretanyagot akár személyesen, akár az online térben – rendelkezzen a meggyőzés képességével, legyen benne tűz, mély hit, elkötelezettség és szenvedély, mert csak akkor képes hatni. 

Az elmondottak, megmutatottak csak akkor válnak a fiatal generáció eszköztárának, tudástárának részévé, ha pozitív élmény kíséri a tanulási folyamatot. Az igazi jó előadók közös tulajdonsága, hogy kommunikációjuk integráltan működik: a metakommunikációjuk és a verbális közlésük kongruens, egymást alátámasztó. 

Elmondható, hogy fontos a szemkontaktus és a személyes jelenlét az oktatásban, de még ennél is fontosabb, hogy bármilyen mostoha körülmények között legyünk is pillanatnyilag, mégis felébresszük és fenn is tartsuk a diákok érdeklődését. 

Dr. Kálmán Attila történész, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára:
Új tanév, új kihívások

– Romániában minden tanév izgalommal kezdődik. A viszontlátás örömét háttérbe szorítja az új szabályozásoktól való félelem, majd az ezek gyakorlatba ültetése körüli „fejetlen” kapkodás. És ezután következnek a tanév megkezdése után bevezetett szabályozások, amelyek újabb pánikhullámot váltanak ki.

Az elmúlt periódus valóságos kihívás volt a messze az európai tanügyi rendszerek mögött kullogó román tanügynek. 

A digitális oktatási eszközök használata megmutatta ennek az oktatási formának a hátrányait és az előnyeit. Valamit tanultunk belőle? Véleményem szerint nem sokat. Előszeretettel emeltük ki a negatívumokat, és bonyolódtunk végtelen Facebook-vitákba. 

Aki nyitott volt az újra, próbálta kihasználni a digitális eszközök által nyújtott lehetőségeket, és ezután is fogja használni ezeket; akinek nehézségei voltak, az örvend, hogy átvészelte ezt a periódust, és megszabadult a nehézségektől – és csak a legszükségesebb eszközöket használja továbbra is. 

Sokan gonosznak kiáltották ki az egészet, és elzárkóztak tőle. Sajnos az ún. továbbképzők sem érték el legtöbb esetben azt, amit megcéloztak. A digitális eszközök megújuló világában szükség van a tanárok nyitottságára. 

Az új tanév tehát nem különbözik az előzőktől, kaotikus és kiszámíthatatlan, de fontosabb változásokat ígér. Persze rögtön meg is kezdődött a reformok kritizálása. Hangoztatjuk, hogy kell a változás, de ha véletlenül változik, akkor gyorsan el is kezdjük kritizálni. Úgy gondolom, hogy jó az, hogy végre kimozdul több évtizedes mozdulatlanságából a román tanügy. 

Kétségkívül az új reform á la roumain, kaotikus, következetlen, de mégis tartalmaz olyan elemeket, amelyekről a román tanügy rég el kellett volna gondolkodjon. Én, annak ellenére, hogy sok gond van az új tanügyi törvénnyel, mégis előrelépésnek tartom. Sok minden kifogásolható benne, főleg az érettségi egyes részei: pl. a szaktantárgy fontosságának a csökkenése. Így feltevődik a kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán szakosztályokra.

Fontosnak tartom azonban azt, hogy a középiskolák saját maguk szervezhetik a felvételiket, kimondottan örvendek a tanfelügyelőségek felszámolásának – amelyek a tanügy fejlődésének inkább gátjai, mint előmozdítói voltak –, habár félek, hogy a helyükbe lépő intézmények nem fognak különbözni a régiektől. 

Jó ötletnek tűnik a minősítés bevezetése egyes tantárgyakból, jegyek helyett; örvendetes, hogy az elektronikus napló mind nagyobb teret hódít.

Rendkívül fontos az az elv, hogy a tanár nagyobb mozgásteret, szabadságot kap anyagának a leadásában. Ez már egy előrelépést jelent abban, hogy a tananyag leadását a tanár adaptálja az osztály képességeihez. 

A tananyag, illetve jegyadás ritmicitását a tanár határozza meg. Iskoláinkban mind kevesebb figyelmet fektetünk a tananyag megértésére, és inkább arra törekszünk, hogy az anyagot minél hamarabb leadjuk, hogy meglegyen a kellő számú jegy, viszont a jegyek sokszor nem a tudást és képességeket tükrözik.

Természetesen még mindig nagyon messze állunk a tökéletes iskolától, az autonómiával rendelkező iskolától, amely a szabad, kritikus gondolkodást bátorítja, amely inkább a képességekre fekteti a hangsúlyt, és nem az információ tömkelegének a „bemagolására”. A tanügynek gyökeres és átfogó változásokra van szüksége.