2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Élhetőbbé tenni a községet

A több száz éves múltra visszatekintő Gernyeszeg községben nem állt meg az idő, mint – sajnos – oly sok más erdélyi településen. A kivándorlási tendencia kevésbé számottevő, a kulturális élet – vidéki szemszögből – jelentős, a községvezetés pedig igyekszik felzárkóztatni a települést, élhetőbbé tenni annak falvait. Gernyeszegi látogatásunkkor Kolcsár Gyula polgármesterrel beszélgettünk és jártuk körbe a községközpontot. 


Aszfaltozás, csatornahálózatbővítés és több mint egymillió eurós felújítások

– Községszinten milyen változások, befektetések történtek Gernyeszegen az elmúlt időszakban, és milyen, a közeljövőben megvalósítandó tervei vannak a községvezetésnek?

– Húzós év elé nézünk, és nagyon meghátráltatott az esős idő – az országos helyi fejlesztési kormányprogram (PNDL) révén nyertünk támogatást a gernyeszegi és körtvélyfáji utcák aszfaltozására. De ketyeg az óra, mert a szerződést ugyan aláírtuk, a kivitelező be szeretné fejezni a munkálatokat – 8,6-9 kilométernyi aszfaltról van szó, és ez körülbelül kétheti munka –, mégis meg kellett kérnem őket, hogy várjanak, mert a csatornahálózatunkat ugyan pár éve lefektettük, de nem volt mindig működőképes: kb. 90-95 százalékban van kész. Emiatt úgy kell az új aszfaltot lefektetnünk, hogy utólag ne kelljen azt felvágnunk. Elkezdtük a csatornahálózat kijavítását, ez jó ütemben halad, jelen pillanatban Gernyeszegen dolgoznak, jövő héten Körtvélyfája következik, de nagy fejtörést jelent, hogy be kell fejeznünk az elmaradt rácsatlakozásokat is. Ez azért okoz gondot, mert annak idején csak a főgerincről szólt a pályázat, és most ki kell építenünk a bekötéseket is – ezeket már saját költségvetésből, mert annyira szorít az idő, hogy pályázásról szó sem lehet. 

Kolcsár Gyula polgármester


– Van erre kerete a községnek?

– Van, nincs, ki kell teremtsük. A rendszer kiépítését már belefoglaltuk a költségvetésbe, ezenfelül pedig a vízhálózat kiépítése is ránk hárul: annak idején kérleltem a lakókat a fővezetékre való rácsatlakozásra, egy része megtette, más része nem, de úgy kell gondolkodnunk, hogy akik akkor ezt nem tették meg, azoknak most lehetőségük legyen rá, és mindez ne befolyásolja az aszfalt minőségét. A bekötésekkel párhuzamosan a vízhálózatot is ki kell bővítenünk. 

– Milyen arányban van azoknak a száma, kik még nem csatlakoztak?

– Hozzávetőleg 35 százalékról beszélhatünk. A hálózat a miénk, ezért kell nekünk kibővítenünk, de az Aquaserv működteti.

Ami a további pályázatokat, terveket illeti, Erdőcsinádon nekifogunk a víz- és csatornahálózatnak, oda egy uniós pályázatot nyertünk meg másfél millió euró értékben. Körtvélyfáján és Magyarpéterlakán a kultúrotthonokat újítjuk fel. Az előbbinek a homlokzatát javítjuk meg, és központi fűtést szerelünk be, a péterlakira jó 400.000 eurós befektetés vár, ott teljes felújításra van szükség. Mindezek mellett két műfüves pályánk készül. Ugyanakkor felújítjuk a gernyeszegi és körtvélyfáji orvosi rendelőket, remélem, hogy ezeknek már az idén neki tudunk fogni. Mindezeket uniós támogatásból végezzük, de sajnos a nagyon megnehezített bürokrácia miatt minden lassan megy, az előtanulmányoktól a közbeszerzési projektekig mindent le kell küldjünk Gyulafehérvárra láttamozni. Ez nagyon megnehezíti mindannyiunk dolgát: ők is ugyanazon létszámmal három-négyszeres munkát kell elvégezzenek, miközben a minisztériumi elvárások nagyon nagyok. Ott vannak az összegek, a szerződéseket aláírtuk, és mégis nagyon nehézkesen mennek a dolgok. Ugyanakkor nehéz olyan komoly cégeket találni, amelyek elvégzik a megpályázott munkálatokat. Több kollégánk is panaszkodott, hogy hiába nyerte meg a pályázatot, nem vállalta el senki a kivitelezést, vagy elvállalta, elkezdte, majd visszamondta. És akkor az egészet újra kellett kezdeni, licitálni, s a többi, ami ismét évekbe kerül. Nekünk ilyen szempontból még eddig szerencsénk volt: örvendek, hogy sikerült felújítanunk az óvodát, és a többi kivitelezésünkre – például a csinádi vízvezeték-bővítésre – is több cég jelentkezett. Szintén örömre ad okot, hogy a kultúrotthonokon végzendő munkálatokra is került egy marosvásárhelyi kivitelező, az aszfaltozásra kiírt pályázatot pedig egy nagyszebeni cég nyerte meg. A legutóbbi beszélgetésünkkor szinte kacagva mondta a cég képviselője, hogy kilencven vietnámi vendégmunkással érkezik Gernyeszegre. Úgy látszik, hogy ugyanaz a trend már nálunk is: a mi munkásaink nyugatra mennek, és hoznunk kell helyettük másokat – olyanokat, akik kevesebb pénzért dolgoznak. 

Hosszú távon gazdaságilag nagy fejlődés a községben nincs, de ha realistán nézzük a dolgokat, ez nem újdonság. Feleúton vagyunk a két város, Marosvásárhely és Szászrégen között, amelynek előnyei is vannak, de gazdasági szempontból hátrány. Mindaddig, ameddig a körgyűrűk el nem készülnek, ameddig Petele és Marosszentgyörgy úgymond nem telik fel, addig hozzánk nem érnek el a különböző cégek, befektetők. De ez a természetes menete a dolgoknak, mert a befektetőnek a képzett munkaerőre is gondolnia kell, a szakmunkásokat pedig leginkább a városok adják, vagy az olyan települések, amelyekben a miénknél több ember él. A község gazdaságának hajtóereje, a disznóhizlalda megszűnt, és vannak ugyan kisebb cégek, termelők, de a céges jelenlét nem számottevő.

– Az elvándorlás mennyire jellemző a községre?

– Gernyeszegen érződik az a hullám, hogy a fiatalok elhagyják a települést, Körtvélyfájára ez annyira nem jellemző. Az ottaniak inkább vendégmunkásnak szerződnek Németországba, de hazajárnak. Gernyeszegről sokan elmentek egyetemre, például Kolozsvárra, majd ott maradtak. Elöregedő vagy nagyon elöregedett községről azonban nem beszélhetünk, persze vannak falvaink, például Nagyszederjes vagy Kisszederjes, amelyek lassan már „turistafaluvá” válnak, ahova csak hétvégén látogatnak haza az elszármazottak vagy azok gyerekei. Ugyanakkor nagyon dinamikusan fejlődik Erdőcsinád, ott a fiatalok nem hagyják el a falut, sőt, ha akad egy-két eladó ház, az nagyon hamar elkel, nagyszerű közösségnek tartom őket, demográfiai szempontból is. 

A felújítás alatt lévő gernyeszegi óvoda


Értékelik a kultúrát a több mint hétszáz éves településen

– Kulturális téren bővült a helyi ajánlat, itt szervezik az Awake fesztivált, ilyen szempontból vannak változások, látja a község ennek bármilyen előnyét?

– Községvezetőként úgy érzem, hogy az Awake emeli a helység nívóját, nagyon örvendünk, hogy egy rangos felmérés szerint beválogatták Európa tíz legjobb boutique-fesztiválja közé, a múltkor a The Guardian cikkét olvastam erről. Első perctől pártfogoltuk a fesztivált, és annak is örvendtünk, hogy a Maros Megyei Tanács is felkarolta ezt a rendezvényt, mert ugyan az ember nem tekinti a többi megyét riválisnak, de azért jó, ha nekünk is van egy neves fesztiválunk, mezőgazdasági kiállításunk, nívós falunapunk, mert nem vagyunk mi másodrendű tagjai ennek az országnak vagy Erdélynek, és nem vagyunk lustábbak sem, mint a szomszédos megyeiek, csak jobban kell népszerűsítenünk magunkat. Ilyen szempontból úgy érzem, hogy nagyon sokat emelt a község színvonalán és hírnevén a fesztivál, helyi szinten ugyanakkor az idősebb lakosságnak nem sokat mond. Emellett van nekünk is több kulturális eseményünk, megmozdulásunk, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az erdőcsinádi egyházközség szervezésében és az önkormányzat támogatásával már a huszonhatodik Gyöngykoszorú táncfesztiválra is sor került. Örvendünk, hogy átléptük a bűvös negyed évszázadot, ilyen nagy múltra visszatekintő néptáncfesztivál kevés van Erdélyben. Annak is örvendünk, hogy ezelőtt hét évvel elkezdtük a marosjárai szilvaízfőző fesztivált, aminek ez év szeptemberében már a hetedik kiadását szervezzük. Még egyszer köszönöm a megyei tanácsnak, hogy elismerte a hagyományőrzés fontosságát, az égisze alá vette, és anyagilag is támogatja ennek a fesztiválnak a megszervezését, amely a tavalytól már kétnaposra bővült. Nagyon szép rendezvény, jó hangulatú, és nagy iránta az érdeklődés, hiszen egyre ritkábban látni, hogy régi módszerek szerint miként készítik a szilvaízt. 

További ünneplésre ad okot, hogy hétszáz éve említették először a falut, ez alkalomból július 20–21-e körül négynapos rendezvénysorozatot szervezünk gróf Teleki Kálmánnal közösen. Ő felajánlotta, hogy az esemény kulturális részét – ami többek között történelmi tematikájú fórumot, képtárt, festménykiállítást, az időseink emlékezéseit, beszámolóit takarja – megszervezi. A június eleji (a hét végén megtartott – a szerk.) körtvélyfáji falunapot pedig az idéntől összekötjük a gyereknappal, hogy haszna is legyen, ne váljon csak egy bármilyen hétvégi fesztivállá. Ezt ezentúl is ily módon fogjuk megszervezni.

– A kastélyt visszakapták az örökösök, van-e esély a felújítására?

– A kastélyt 2011-ben kapta vissza a tulajdonos, gróf Teleki Kálmán, ő azóta is folyamatosan próbálja népszerűsíteni, felújítani, de mivel az UNESCO felügyelete alatt lévő műemlék épületről van szó, ez nagyon nehéz folyamat, hiszen csak eredeti anyagokból, eredeti építése, kialakítása szerint lehet ezt a munkát elvégezni. Csak az előtanulmány 60-70.000 euróba kerül, amit egy fizikai személynek azonnal kifizetni nem gyerekjáték. Rendezvényeket, kastélybált, kastélynapokat szervez, és az Awake segítségével is népszerűsíti a kastélyt.

– A kastély idegenforgalmi értéke nagyobb lett, miután visszakerült jogos tulajdonosaihoz? 

– Persze. Sokkal nagyobb. Azelőtt tébécés gyerekek otthona volt, a megyei tanács – és ha jól tudom –, a megyei kórház alárendeltségébe tartozott, utána hátrányos helyzetű családokból kikerült gyerekeket gondoztak itt 2011-ig. Most is létezik ez az intézmény, csak átköltöztették Meggyesfalvára.

Fotó: Kaáli Nagy Botond


Árvíz Körtvélyfáján

Az elmúlt hetekben több települést is elmosott az ár, amely a községet is érintette. Amint arról ezúttal is megbizonyosodhattunk, a hiba általában köztes: mint megtudtuk, valamikor, úgy harminc évvel ezelőtt az árkokat kezelték, takarították, majd száraz évek következtek, ezért később elhanyagolták őket. Emiatt, amikor árvizes év van, a természet kiosztja a kártyát. – Tizenegy évnyi polgármesterségem alatt még volt rá eset, hogy helyenként a sok csapadék rövid időn belül árvizet okozott, de ennyire húzósan, hogy lassan három hete ezzel kínlódunk, még nem – árulta el Kolcsár Gyula. – Ez megviselte a lakosságot és a személyzetet, éjjel is ástuk az árkokat, szerencsére volt mivel, mert jól felszerelt gépparkunk van. Mindez ezelőtt két héttel kezdődött, szerdán kilépett a medréből a péterlaki patak, Körtvélyfáján elárasztotta az utat és pár házat is. Körtvélyfája fekvésileg is eléggé sújtott, mert a belső falvainkból is mind ide folyik le a víz, ami ilyenkor problémát okoz, ráadásul a falu felső felét a Peteléből lezúduló víz sújtja. Ezelőtt három évvel emiatt a régi aszfaltot átvágtuk és elhelyeztünk egy áteresztőt, ami a Maros felé vezeti a vizet, most pedig egy újat tettünk le Petele mellett, hogy a régi állami gazdaságtól lezúduló vizet eltereljük a falu elől. Az árvíz házakat is érintett, de kilakoltatni nem kellett, inkább udvarokat, pincéket mosott el az ár. Községszinten nyolc-tíz házról van szó, ami aránylag szerencsés, hiszen voltak országszerte súlyosabb helyzetek is. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató