Gépek és könyvek bűvöletében

Időskorában is tevékeny maradt

Már gyerekként traktorral dolgozott, számos újítást eszközölt, idősebb korában műszaki könyvet is írt. Ennek ellenére mindennapi embernek tartotta magát egész életében, ekként is élt. Nyugdíjasként a múlt és szülőfaluja felé fordult.

Az idősebb nyárádmenti gépészek körében Suba Ferenc neve fogalom. A fiatalabbak is ismerik és tisztelik. Élete egybefonódott a második világháborút követő társadalmi változásokkal, amikor vidéken is megjelentek a gépek, amelyek hamarosan háttérbe szorították az igavonó állatokat. A szinte minden képzettség nélküli földművesekből a rendszer egyik napról a másikra akart mezőgépészeket faragni. A tehetség és tudásszomj néhányuknak dobbantót jelentett, a gépek fortélyainak elsajátításával hamar megtalálták a helyüket a szerelőműhelyekben, órák alatt megjavították a hibát, amit az addigi gépészek napokig csak kerestek. Ilyen kivételes tehetség volt Suba Ferenc is, aki 1938-ban Márkodban látta meg a napvilágot.

Rajongó gyerekből gépészmester

A Bekecsalját a második világháború idején, a „kicsi magyar világban” érte el a mezőgazdasági gépesítés szele. Márkodba az első traktorokat, cséplőgépeket, egyáltalán a járműveket 1943 körül vitték be a nagygazdák. Suba Ferenc alig nőtte ki a „hátulgombolós” nadrágot, már a traktorok után szaladgált, kíváncsian figyelte, hogyan tankolják az üzemanyagot, hogyan indítják be, hogyan tologatják a „járompálcát” a gépészek, hogy a masina különböző fokozatokon dolgozzon. Az első kollektivizálási hullám már a nyárádmagyarósi iskolában találta diákként, de rájött, egy kevés pálinkáért cserébe a gépészek megengedik, hogy traktorra üljön, így egy idő után már önállóan is dolgozhatott. Így találta őt egyszer szántás közben a nyárádszeredai mezőgépészeti állomás igazgatója, hamarosan pedig a kezére adtak egy traktort. Mivel a fiatal traktoristáknak be kellett vonulniuk katonának, a kollektív gazdaság munkaerő nélkül maradt. Hiába háborogtak az idősek, Suba Ferenc már suhancként traktort kapott a keze alá. A hetedik osztály elvégzése után Marosvásárhelyen középfokú gépésztechnikusi oktatáson vett részt, így hamarosan ő lett a legfiatalabb brigádos a Bekecsalján, ennek ellenére neki kellett megjavítania nemcsak a saját gépeit, hanem egyre több társáét is. Akkor figyelt fel rá Csomós Attila főmérnök, amikor próbapad nélkül összeszerelt és hibátlanul beállított egy darabokra szedett traktormotort. Nemsokára már a nyárádszeredai gépállomás karbantartója volt, majd Segesváron mesteriskolában tanult és vizsgázott, ezért körzeti gépészmesterré léptették elő. Nyárádszeredában telepedett le, itt élt és dolgozott 1998-as nyugdíjazásáig.

Tanult, újított, másokat tanított

A gépek iránti nagyfokú érdeklődésének és kivételes tehetségének köszönhetően tizenhat újítást vezetett be a mezőgépészetben, már gyerekként kiiktatta a traktorból a kollektív gazdaság brigádosa által beépített sebességkorlátozót, a katonaságnál a legjobb tankgépészként ismerték, majd körzetgépészként az egész ország főgépészeinek kellett gyakorlati bemutatókat tartania Nyárádszeredában.

Állandóan képezte magát, de a mezőgépészek is számtalan kérdéssel keresték meg. Negyvenévnyi szakmai tapasztalattal a háta mögött is azt vallotta, hogy a gépek viszonylag rövid élettartama egyrészt a gépész mentalitásának és hozzá nem értésének, másrészt a javítások elhanyagolásának tudható be. Mivel egy-egy gond megoldása, meghibásodás kijavítása vagy egy újítás megvalósítása miatt mindig számos szakkönyvet kellett átvizsgálnia, eldöntötte, hogy olyan összefoglaló könyvet ír, amelyben egy helyen minden alapvető kérdésére választ kap a falusi traktorista, a mezőgépész, de akár a kezdő gépészmérnök is. Az elkészült kéziratot évekig hanyagolták a kiadók, sétáltatták Bukarest és Kolozsvár között, és mire végre jóváhagyást kapott és sajtó alá rendezték a munkát, a kijelölt kolozsvári nyomda váratlanul bezárt. Ma is csupán kéziratban van meg Suba Ferenc 1997-ben véglegesített könyve, amelynek címe: A mezőgazdasági gépek erőforrásai – a belső égésű motorok.

Szülőfaluját sem feledte

Subáról kevesen tudják, hogy valamikor az Előre és a Vörös Zászló lapok levelező tudósítója volt, de a munkásosztály létkérdéseire való rávilágításai miatt a rendszer hamar „pályaszélre” állította. 

Nyugdíjazása után szabadideje egy részét szülőfalujának szentelte: ősz fejjel megtanulta a gyűjtőmunka fortélyait a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen, Asztalos Enikő tanárnőnél, eközben lejegyezte gyermekkori emlékeit és élményeit, helyismeretére alapozva kutatásokat végzett levéltárakban, könyvtárakban, és 2004-ben megjelentette a Márkod históriája és néprajzi leírása című kötetét, továbbá elkészítette a Subák családfáját is. Célja „bemutatni ősapáink, nagyapáink életkörülményeit, szokásait – az idősebbek elbeszélései, egyházi és levéltári adatok, valamint gyermekkori visszaemlékezéseim alapján”.