Marosvásárhely közössége méltán emlékezik Gecse Dánielre, a város humánus orvosára, egy „emberbaráti intézet” létrehozójára, a róla elnevezett alapítvány és szakkollégium névadójára.
Gecse Dániel síremléke a református temetőben
Marosvásárhely közössége méltán emlékezik Gecse Dánielre, a város humánus orvosára, egy „emberbaráti intézet” létrehozójára, a róla elnevezett alapítvány és szakkollégium névadójára. Gecse Dániel 1768. március 7-én a Közép-Szolnok megye Czigányi településén született. Anyja Tétsi Krisztina, a marosvásárhelyi kollégium teológiaprofesszorának lánya, apja szárazajtai Gecse Benjámin, aki nem törődött vele, semmit sem hagyott a fiára. Anyja nem ment soha férjhez, éjjeli-nappali varrással és egyéb munkákkal tartotta el fiát. Kora gyermekkorától nehéz anyagi viszonyok között éltek, és bizonyára ez fejlesztette ki lelkében a szegényekkel, elhagyatottakkal való mélységes együttérzést, ami megalapozta későbbi emberbaráti ténykedését.
Mivel „jeles és alapos készületű” bejegyzéssel végezte el a marosvásárhelyi Református Kollégiumot 1791-ben, az ifjú Gecse Dániel támogatást kapott a főegyházi tanácstól. Mivel már kezdetben az orvosi pályára szánta magát, az akkori szokás szerint a három erdélyi református főiskolában vizsgálatot tett, és mint alapos készültségű, de anyagiakban szűkölködő ifjú, bőkezű támogatók segítségét vette igénybe. 1792-ben a pesti egyetemre ment, ahol orvostudományokat hallgatott. Ott széki gróf Teleki József, Ugocsa vármegye főispánja támogatta. 1798-ban szerzett doktori diplomát, amelyet Bécsben törvényesíttetett.1799-ben rövid időre hazatért Marosvásárhelyre, gyakorló orvos volt, majd nemsokára újból a császárvárosba utazott, ahol orvosi felkészülését gyarapította, tökéletesítette. 1800-ban Olaszországban szolgált a császári hadseregben, ahol tífuszjárvány ütött ki. A betegség őt sem kímélte, épphogy életben maradt.
Gyógyulása után hamarosan visszatért szülőföldjére, és Marosvásárhelyen telepedett le, járványorvosként dolgozott. Munkaköre gyakori, többnyire hosszabb idejű távolmaradással járt. 1807-ben Hunyad megyébe küldte ki a királyi főigazgató tanács az ott dühöngő epidémia, kolera elfojtására. 1809-ben, a francia háború alatt a felkelő hadsereg táborkari főorvosa volt. 1813-ban a királyi főkormányszék Brassóba rendelte a keletről átharapódzott pestis legyőzésére, a következő évben hasonló minőségben Fogarasban tevékenykedett. Hosszas és fárasztó peregrináció után, 1815-ben végleg Marosvásárhelyen maradt, édesanyjához költözött. 1817-ben városi főorvosnak és kórházi orvosnak választották meg (ekkor hunyt el elődje, Horváth Mátyás), és ezeket a munkaköröket haláláig betöltötte. Az 1811-ben létesült Szentgyörgy utcai közkórház főorvosa lett, ahol orvosi teendőit „pontossággal, hívséggel, emberi szeretettel végezte”. A város egyik legkedveltebb orvosa volt, mivel sok szegényt ingyen gyógyított, gyógyszerrel látta el a rászorulókat. Fő célja volt a város szakszerű egészségügyi ellátása, az orvoshiány felszámolása, a bábák szakképzésének a javítása, a kívánatos higiéniai viszonyok biztosítása. Hat hónapos betegeskedést követően, 1824. május 13-án hunyt el. Síremléke a marosvásárhelyi református temetőben vasráccsal körülkerített impozáns emlékkő, a következő felirattal: Itt nyugszik orvos tudor Gecse Dániel, az Emberszereteti Intézet alapitója, szül. 1768 mart. 7-én, meghalt 1824. máj. 13-án.
Gazdag és felelős szakmai életpályája mellett Gecse Dániel nevéhez leginkább az általa létrehozott „emberbaráti intézet” kötődik. Az alapítvány létesítésének gondolata akkor született meg, amikor 1818. június 28-án részt vett a marosvásárhelyi Református Főiskola állandó megtelepedésének százéves ünnepélyén. A megemlékező istentiszteletet tartó Antal János református püspök a későbbiekben felidézte Gecse Dániel hozzá intézett szavait, töprengését: „Nékem templomozás alatt elmémbe ötlék, hogy ha valaki ezelőtt száz évekkel ennek a kollégiumnak száz forintokat adott volna, oly rendeléssel, hogy annak kamatja évenként mostanig mindenkor tőkévé váljék, mi volna ma az összesített tőke?”
A kérdés nem maradt megválaszolatlanul. 1820-ban Gecse Dániel 2000 forintos kezdőtőkével alapítványt hozott létre, azzal a kikötéssel, hogy kamatai száz évig tőkésíttessenek, s azok a kitűzött jótékony célra legyenek felhasználhatók. Amikor a betegeskedő Gecse Dániel 1823-ban végrendelkezett, újabb 6000 forinttal gyarapította az alapítvány vagyonát. Halála előtti pótvégrendeletében elrendelte, hogy minden vagyonának haszonélvezete az édesanyjáé, majd az egész összeg az alapítványhoz csatolandó. Édesanyja 1832-ben, 87 éves korában hunyt el. Ebben az évben az alapítvány összvagyona 32.479 váltó magyar forint és 8 denár volt. Száz éven keresztül az alapítvány sok segítséget nyújtott a rászorulóknak, ám az első világháború utáni pénzbeváltás miatt az alaptőke elértéktelenedett, s 1934-ben az intézetet felszámolták.
Gecse Dániel Institutum philanthropicum („emberbaráti intézet”) névvel illette alapítványát, amelynek az alapszabályzatát részletesen leírta, 62 paragrafusban foglalta össze. Meghagyta, hogy az összeg egyik felével a református kollégium tetszése szerint rendelkezhet majd, a másik rész felhasználásáról pedig „a főconsistorium a maga bölcs és jó elnézése szerint mindenkor szabadon határozzon”. A kamatok felhasználhatóságát nem részletezi az alapszabályzat, csak arra utal, hogy „használják mindenkor bölcsen a közboldogulásra”. Felhívja viszont a majdani elöljárók figyelmét a „kollégium fizikai és morális állapotjának előmozdítására”.
Életét és munkásságát legteljesebben egy nyolcvanoldalas kiadvány ismerteti, melynek címe: Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, emberszereteti intézete és annak rövid felvilágosítása, kiadta az Intézeti Bizottság Marosvásárhelyen 1840-ben, nyomtattatott a kollégium betűivel. Névtelenül kiadta Antal János erdélyi református püspök, aki a kollégium tanáraként közreműködött a Gecse Dániel-féle „emberszereteti intézet” megalapításában. A püspök így vallott Marosvásárhely humánus orvosáról: „Mindenkor támaszt az emberiség jóltevő atyja hazánkban és nemzetünkben olyan nemes lelkű férfiakat, kik a haza oltárára feltett áldozatot híven megőrzik”.
Gecse Dániel egyike azon marosvásárhelyi orvosoknak, akik a helyi vonatkozáson túl elismert orvostudósok voltak, és maradandót alkottak az orvostudomány, valamint a jótékonyság terén. „Szépen nyilatkozik meg benne a vallási türelmesség és a magyar nemzeti érzés, mely az egész lényét átható általános emberszereteten is minduntalan átcsillog. Kívánatos volna, hogy példája ne csak elismerést és dicséretet váltson ki a lelkekben, hanem tehetősebb s milliókat szerzett orvosoknál és más polgároknál követésre is találjon” – írták róla utódai.
Gecse Dániel példamutatása a mi számunkra is kihívás. Hivatástudat, emberszeretet, közösségi felelősségérzet, áldozatkészség, … a közösség szolgálatának mindenkori prioritása az egyéni érdekkel szemben – mind-mind ráillő jellemzők. Jó lenne, ha a jelenben még többen lennének azok, akik nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítanák, hogy az ő követői. Jövőre születésének kétszázötvenedik évfordulóját ünnepelheti Marosvásárhely magyarsága, amely ma is élénken őrzi emlékét. Ebből az alkalomból már azt javasoltam – és anyagi támogatást ajánlottam fel – a „Gecse utcai” gyülekezet, a Marosvásárhely II. Református Egyházközség presbitériumának, hogy a közelgő évforduló alkalmából vállalják fel egy Gecse-szobor felállításának a kérvényezését és lebonyolítását a Kistemplom mögötti térre. Hogy a ravatalnál búcsúbeszédet mondó Teleki József szavai beteljesülhessenek: „Adjon az Isten minden mivelt népnek minél több Gecse Dánielt!”
Dr. Ábrám Zoltán
És ami ma a Bod Péter Tanulmányi Központ helyén működik
Sokszor kérdés ma az, hogy szükség van-e olyan emberekre, vezetőkre közösségeinkben, akik egész életüket, anyagi és szellemi javaikat egy bizonyos cél érdekében feláldozzák. A gyakorlat egyre inkább azt mutatja, hogy nem elszigetelt, magányos farkasok visznek előre egy-egy közösséget, hanem az, ha az adott közösség tagjai csapatként tudnak együtt dolgozni, közös cél felé haladni. A ma emberének szemében az egész életét feláldozó ember inkább romantikus hősnek tűnhet, mintsem olyannak, aki két lábbal jár a földön – és valljuk be, maga a közösség az ilyen fajta önfeláldozást nem is várja el azoktól, akik bármilyen közösségi munkát végeznek. Értékes, időtálló munkát azonban csak ott lehet végezni, ahol bizonyos szintű lemondás van, és ahol az egyéni érdekek összhangban vannak a közösség érdekeivel.
Nem véletlen az, hogy Gecse Dániel egykori marosvásárhelyi orvos nevét kapta az az orvosi és egészségügyi szakkollégium, amelyet az Erdélyi Református Egyházkerület alapított 2015-ben, és amely intézmény az egykori Bod Péter Református Tanulmányi és Diakóniai Központ teljesen felújított épületében kapott helyet. Nem véletlen, hiszen Gecse Dániel példakép lehet a ma orvosai, egészségügyi munkásai számára. Mindenekelőtt odaadásban, elkötelezettségben, emberszeretetben.
A szakkollégium olyan légkört kíván megteremteni (a kényelmes és modern lakhatási feltételek mellett), ahol a diákok lélekben és tudományban egyaránt fejlődhetnek. Ezt a célt szolgálják a heti rendszerességgel megtartott bibliaórák (tulajdonképpen beszélgetések hitről, fontos kérdésekről – keresztyén szemmel), a lassan szintén rendszeressé váló, hiánypótló szakmai előadások, képzések. A kollégium szakmai életét egy hét egyetemi oktatóból álló munkacsapat koordinálja, ők hivatottak arra is, hogy monitorozzák a diákok szakmai munkásságát, előmenetelét.
Hasznos közösségépítő alkalmak azok a félévente legalább egyszer megszervezett, egész hétvégés kirándulások, csendes hétvégék, melyek alatt a diákok egymással is jobban megismerkedhetnek. Idén összesen két ilyen kiránduláson vehettek részt a diákok, Parajdon és Szegeden.
A beszélgetések, előadások, közösen eltöltött hétvégék, alkalmak mind-mind azt a célt szolgálják, hogy rádöbbentsenek: egyénként megmaradni, boldogulni, szakmában kiteljesedni csakis úgy lehet, ha mindez egy közösségben történik, ha önmagunkat a másik emberrel való viszonyban határozzuk meg, és ha tudunk olyan közösségi feladatokat is felvállalni, amelyek lehet, hogy pluszmunkával járnak, de amelyek által mind a személyes, mind a közösségi fejlődés lehetséges. Számunkra elsősorban ezt jelenti Gecse Dániel öröksége.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
