Gazdátlan járdák – veszélyes kalandok

• 2013-01-07 16:43:42

• Menyhárt Borbála

Az első hó beállta óta szinte naponta szegezik nekünk olvasóink a kérdést: a polgármesteri hivatal illetékesei nem közlekednek gyalogosan a városban? Nem látják, hogy vastag jégréteg borítja szinte mindenütt a járdákat, tereket? A napokban tettük szóvá, hogy valóságos nyaktörő kísérlet megközelíteni a város szívében lévő színház bejáratát, ám a helyzet azóta is változatlan, mint a legtöbb helyen Marosvásárhelyen.

Fotó: Nagy Tibor

Az első hó beállta óta szinte naponta szegezik nekünk olvasóink a kérdést: a polgármesteri hivatal illetékesei nem közlekednek gyalogosan a városban? Nem látják, hogy vastag jégréteg borítja szinte mindenütt a járdákat, tereket? A napokban tettük szóvá, hogy valóságos nyaktörő kísérlet megközelíteni a város szívében lévő színház bejáratát, ám a helyzet azóta is változatlan, mint a legtöbb helyen Marosvásárhelyen.

Naponta több tíz áldozatot szed egyesek felelőtlensége

Vasárnapról hétfőre virradó éjjel ismét havazott, a lehullott hó pedig eltakarta a járdákat borító jégréteget, így még veszélyesebbé vált a gyalogosközlekedés, az Országos Meteorológiai Intézet pedig az elkövetkező napokra is fagyos időjárást, havazást jelez. Az illetékesek azt állítják, teszik a dolgukat, a rendőrök, hogy bírságolnak, a valóság azonban az, hogy ezen a télen már több száz marosvásárhelyi lakos járta végig a végtagtöréssel járó fájdalmas és költséges kálváriát.

Lavinia Abu Amra, a Maros Megyei Sürgősségi Kórház sajtószóvivője megerősítette a hírt, átlagban napi 20 végtagtöréssel fordulnak az intézmény ortopédiai részlegéhez. És ez az utóbbi napokban sem volt másként, hiába nem hullt a hó, a járdákon maradt jégrétegen sokan csúsznak el. És ekkor még nem számoltunk azokkal, akik ugyan akkorát esnek, mint egy nagykabát, megússzák a végtagtörést, csupán a kék-zöld foltok emlékeztetik arra, hogy az adott járdarész tisztán tartásáért felelős nem tette a dolgát.
Az idősek óvatosan, apró lépésekben tipegnek el a legközelebbi boltig, hogy megejtsék a napi bevásárlást, nemegyszer inkább kimerészkednek az úttest szélére, mintsem végigmenjenek a jeges felületen. – A kövesdombi posta mögötti részen hetek óta korcsolyapálya van, most végre az élelmiszerbolthoz vezető lépcsőn van egy keskeny sáv, amely tiszta, egyébként a lépcső minden egyes fokát vastag jégréteg borítja. A lépcső alatt lévő járdarész csupa jég. Így van ez, amióta lehullt az első hó. Senkit sem érdekel, hogyan jutunk el mi, idősek az élelmiszerboltba. Oda jutottam, hogy zoknit húztam a lábbelire, hogy ne csússzak el, de a lépcsőn így sem tudtam feljutni. Kérdezem én, miért nem büntet ezért a rendőrség? Onnan gondolom, hogy nem büntettek, mivel ha megbírságolták volna a felelőst, bizonyára azonnal eltakarította volna a jeget – panaszkodott a napokban a hetvenhárom éves V. Éva, kövesdombi olvasónk.

Nincs a listán, tehát nem létezik?!

Mint ismeretes, a városi tanács 2008. évi 20-as számú határozatának értelmében a terek (például a Színház tér), gyalogátjárók környéke, a buszmegállókban lévő járdaszakaszok, a hidak, lépcsők, valamint azon járdafelületek tisztítása, amelyek úgymond senkihez sem tartoznak, ugyanis nincsen a közelükben tömbház, magánház, cég vagy üzlet, az önkormányzat által megbízott köztisztasági vállalatra hárul. Lapunk kérdésére, hogy megbírságolták-e a Salubriservet, mivel a Színház téren hetek óta balesetveszélyt jelent a jégréteg, Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője nemmel válaszolt. Mint mondta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal illetékes szakosztálya kell felülbírálja azt, hogy a köztisztasági vállalat a szerződésben foglaltaknak megfelelően végzi a munkáját vagy sem. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal álláspontja pedig az, hogy van egy 2005-ben, az akkori tanács által elfogadott határozat, amelynek értelmében a hivatal megköti a szerződést a hóeltakarítást végző vállalattal. Ebben pontosan szerepelnek azok az utcák, amelyeket hóesés esetén célba kell vegyék a hóeltakarító járművek, illetve az utcák fontossági sorrendben vannak rangsorolva. Vagyis a legforgalmasabb utcákban kell kezdeni a hóeltakarítást, majd miután ezeket járhatóvá tették, következnek a kevésbé forgalmasak. Viszont a szóban forgó, 2005. évi október 13-i 252-es számú tanácsi határozatban összesen 123 marosvásárhelyi utca szerepel, holott a megyeközpontban 427 utca van, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek alig több mint egynegyedébe jut el a tíz hóeke, valamint a nyolcvan hómunkás, akik a tereket, buszmegállókat, lépcsőket kellene járhatóvá tegyék. A szóban forgó határozathoz csatolt utcanévjegyzéken valóban nem szerepel a Színház tér. Sem a Rákóczi-lépcső. Sem a 2-es járóbeteg-rendelő előtti buszmegálló és még számos más helyszín, ahol nap mint nap veszélyes kalandra vállalkoznak az arra járók. Úgy tűnik, hét év elteltével sem veszi észre senki, hogy Marosvásárhelyen nem csak 123 utcán zajlik a közlekedés.

Végtagtörésért kártérítés

Holott a törvényes keret megvan rá, kevesen élnek a kártérítés követelésének a lehetőségével, amennyiben mások felelőtlensége miatt végtagtörést szenvednek. Moldován Horváth István ügyvéd lapunk érdeklődésére elmondta, a polgárjogi törvénykönyv értelmében, ha valaki önhibájából másvalakinek kárt okozott, azt meg kell térítenie, akkor is, ha hanyagságával vagy figyelmetlenségével okozta. Azt az intézményt, vállalatot vagy magánszemélyt kell perelni, akinek kötelessége lett volna a járdáról a jeget eltakarítani. A jogász ellenben hangsúlyozta, mindenképpen szükséges egy tanú, aki igazolni tudja, hogy a károsult az adott helyen csúszott el, valamint egy orvosi bizonylat, amely a gyógyuláshoz szükséges időszakra, valamint a pontos diagnózisra vonatkozóan szolgál bizonyítékként. Ugyanakkor fel kell mutatni a számlákat, amelyek a kár pontos értékét igazolják, vagyis, hogy mennyibe került a kezelés, a gyógyszerek. Továbbá tudni kell, hogy kétféle kártérítés van, az egyik a fizikai, vagyis hogy milyen költségeket okozott a kárvallottnak a baleset – ezt biztosan megkapja, a másik az erkölcsi kártérítés, ellenben ez nagyon nehezen bizonyítható. Sajnos, kevesen vállalkoznak arra, hogy végigcsinálják a pereskedéssel járó jogi huzavonát, pedig ha a „bűnbakok” kártérítést kellene fizessenek azoknak, akik akár hetekig-hónapokig szenvednek és busás összegeket költenek a gyógyulásukra, talán jobban odafigyelnének a járdaeltakarításra.