A gazdák maradnak a vadkárral

A jobbágyfalvi Szász Loránd és családja növénytermesztéssel és állattartással foglalkozik már a rendszerváltás óta. A családfő szerint a legnagyobb gond, ami a gazdák életét megnehezíti, az a hatóságok vadkárokhoz való hozzáállása. Évek óta adják le a kártérítési kéréseket, de még egyetlen banit sem láttak. 

Szász Loránd földet örökölt, és a kilencvenes évek óta gazdálkodik. Amint anyagi lehetőségei engedték, az évek során próbálta fejleszteni a gazdaságot, mezőgazdasági gépeket vásárolt, többek között traktorokat, kombájnt, és mára 250 juhból és 20-30 sertésből áll a tulajdonában lévő állatállomány. Százötven hektár területen gazdálkodnak, ennek fele legelő, a másik fele pedig szántóföld. Legnagyobb segítsége a fia, aki nemrég végezte el a kertészmérnöki szakot, éppen azért, hogy alapos szakmai tudás birtokában tudja fejleszteni és továbbvinni a gazdaságot. A család a megtermelt gabonát a nyárád-szeredai, szovátai, valamint az udvarhelyi piacokon értékesíti, megvan a kialakult vásárlókörük. A húst élősúlyban adják el, részben a piacokon kínálják, azonban a vásárlók nagy része házhoz jön, és itt szerzi be. A családfő szerint idén a kukoricánál okozott elsősorban gondot a július végi, augusztus eleji szárazság, emiatt a gabona ára felfele ívelő tendenciát mutat. Viszont a gazdáknak a legtöbb fejfájást mégis a vadkárok okozzák. 

– Tavaly leginkább a medvékkel gyűlt meg a bajunk, állatokat is vittek el, és a kukoricásban óriási kárt tettek. Tíz-tizenöt ezer lejre tehető az anyagi kár. Amint tanácsolták, letettük a kérést Brassóba, tavalyelőtt is nyújtottunk be kártérítési kérést, de azóta sem történt semmi. Egyrészt sújt a szárazság, másrészt a vadak megdézsmálják a termést, ilyen körülmények között még legyen az embernek munkakedve? Az őrzést sem vállalja senki, ami érthető, hiszen tavaly, amikor 25-30-an mentünk kukoricát szedni, négy medve volt a kukoricásban – számolt be a történtekről a gazda. 

Balogh István polgármester kérdésünkre elmondta, évente több tíz eset történik a községben, hogy a medvék meg a vaddisznók kárt tesznek a termésben. Sajnos a gazdák hiába adják le a kártérítési kéréseket, mert ha a kárfelmérő bizottság ki is száll a helyszínre és jogosnak ítéli a kérelmet, a végső válasz mindig az, hogy a minisztériumnak nincs pénze a kifizetésekre. A gazdák évente befektetnek, hogy legyen termés, majd maradnak a kárral. Ilyen körülmények között sajnos a termelők nagy része már nem is nyújt be kérést, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy fölösleges.