Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ismert Bolyai Farkas és Gauss viszonya. Tudjuk azt is, hogy id. Szász Károly meglátogatta Gausst. Valószínű, hogy beszélgetésükben szóba jöttek a Bolyaiak, sajnos nincs tudomásunk arról, hogy a beszélgetésről feljegyzés készült volna. Érdemes elidőzni viszont Mentovich Ferenc Gaussnál tett látogatásánál, amelyről beszámoló készült, vagy, ahogy a következő részben felidézzük, érdekes Brassai Sámuelnek Gaussnál tett látogatása is. Ezek szerintem olyan epizódok, hogy általános érdeklődésre is számot tarthatnak, mert Gauss alakja barátságosabbá és emberközelivé válik.
Mielőtt rátérnék a beszámolóra, szeretném ismertetni, hogy vajon miért lett Gauss már életében is élő legenda, miért tartották már életében is a matematikusok fejedelmének. Abban az időben nem volt internet, nem volt rádió, tévé, és mégis már életében világhírűvé vált.
A Ceres kisbolygót felfedezték a csillagászok, de röviddel rá el is vesztették, ami azt jelentette, hogy távcsővel nem tudták becserkészni. Ez akkoriban történt, amikor Bolyai János született, 1802. december 15-én, Kolozsvárott. Bolyai Farkas fiának, Jánosnak a születését e sorokkal közli Gaussal: „Írd meg nekem postán (mert itt semmihez sem juthatok), amint csak lehet, a fontosabbat, szebbet a Ceres pályájáról s az egésznek vázlatát. Ezenközben én is egy új planétát indítottam el a Földre, de sem középpontját, sem pályáját meghatározni nem tudom – Isten szép fiúgyermekkel ajándékozott meg, 1802. XII. 15-én Jánosnak kereszteltük”.
Nagyon sok koordinátapontja a Ceres égi helyeinek már ismert volt. Ezeket Gauss megrajzolta és egy parabolaívvel megpróbálta megközelíteni (approximálni). Ehhez alkotta meg a legkisebb négyzetek módszerét. A végén előre jelezni tudta, hogy a következő napokban, hónapokban hol kell a Ceresnek lennie. Így megmondta a csillagászoknak, milyen égi pontra illesszék a távcsöveiket, és láss csodát, a csillagászok belenéztek a távcsőbe, és ott volt a Ceres. Ez egy csapásra világhírűvé tette Gausst, mivel a művelt világban már akkor is működött az írott sajtó, és a mindennapi emberek is megértették, hogy a matematika előre meg tudja mondani a csillagok állását és a Világegyetem működését.
Nézzük tehát, hogyan zajlott le Mentovich Ferencnek Gaussnál tett látogatása. Mentovich nagy irodalmár is volt, és ezért az alábbi beszámoló nemcsak tudománytörténeti ínyencség, de irodalmi alkotás is.
A cikk először a Nemzeti Társalkodó 1844. augusztus 30-i számában jelent meg.
Göttingen, szeptember 1-én, 1843.
„Gauss nevét mindenkinek ismernie kell, ki csak a’ matézist elemeinél tovább tanulta, ismeri azt minden avatottabb csillagász, ismeri minden természettanász (Physiker), ki a’ föld deléji (magnetisch) erejének az újabb időben tett előhaladási lépéseit figyelemmel kísérte. A’ tudományosság évkönyveibe szelleme örök betűkkel jegyezte fel magát.”
…
„Miután tudatám vele, hogy erdélyi vagyok, csak hamar élénk részvéttel kérdezé: ha vajon erdélyi jó barátjáról professzor Bolyairól nem tudnék-e valami újabb tudósítást mondani egy őt előttem nem sok idővel meglátogatott erdélyi hazámfiánál professzor Szásznál?: Mire válaszul adám: hogy csak óbbakkal szolgálhatok, minthogy már harmadfél éve lesz, hogy hazul eljöttem. És ezen a’ megkezdett tárgyróli beszélgetésünknek éppen nem megnyugtatására szolgált feleletem után sem vala befejezve Bolyaink feletti szóváltásunk: látszott rajta miszerint kedvenc tárgyánál állapodott meg, miről a’ beszédben nem oly könnyen szeretünk eltérni. «Magamhoz hasonlóan mint megőszült ’s megöregedhetett az én barátom; valóban ha még egyszer találkozhatnám vele, nem kis örömnek juttatna birtokában, mert az ember késő öregségében – midőn jó barátai és ismerősei mellőle apránként kidőlnek – megnövekedett hévvel ragaszkodik még fennmaradt kevés jóembereihez.» Így sóhajta fel a’ tudós, ’s látszott egész külsején egy rövid ideig tartó elmerengés az ifjúkor együtt-töltött napjaira. Majd felvidámodva felkelte ülőhelyéről, ’s egy még egészen új külsejű könyvet vona elő, melyről azt mondá, hogy nem régiben vevé egy orosz matematikustól ’s előtte azért érdekes, mert nézeteiben merőben megegyezik a’ Bolyaiak matézis körüli önállóbb nézeteikkel; holott meg van győződve, miszerint – mint oly egymástól messze fekvő tartományok lakói – a’ legkisebbet sem tud egyik a’ másikról ’s eszméiket nem cserélhették egymással ki. E’ munka – folytatá tovább – megérdemli a figyelmet; ’s magyarul a’ csodálatos nézetrokonságért kétszeresen érdekes ’s könnyen hozzá jutható lehet, mert orosz nyelven van írva. Ezen nyilatkozatából úgy látszik Gauss is – mind a’ mellett, hogy magyar barátja van – azon felette tévedt véleményben van – mi egyébiránt általánosan meggyőződés a’ németországi nem filológus tudósoknál – miszerint a’ magyar nyelv, mint a’ lengyel, tót, cseh ’ stb. egy rokon ága a szláv nyelvtörzseknek; mely tudatlanság valóban megbocsáthatatlan a’ mindentudást igénylő német tudósoknál. Láttam Bolyaink matematikai munkáját dolgozó asztala melletti kisded könyvtárában, hová úgy látszott kedvesebb íróitól ’s inkább kézi könyvül használni szokott művek valának beszorítva. E jeles férfiú minden szavából kitetszett, miként Bolyaiankat nemcsak mint barátját – tiszteli, de tudományos érdemeit is sokra méltatja. Miután búcsúztam, meghagyá üdvözölném nevében öreg barátját, ’ s mondanám meg miszerint nagy örömére leendne, ha jelen állapotja felől egy legújabb és legbiztosabb alkalom által: saját levelében értesítetnék. Ezt én megígértem.
Édes örömet vive magamnak hagyám el a’ nagy tudóst, mert abból hogy Bolyaink munkája kedvenc könyvei sorában díszlik, s’ tudomány körüli fáradozása annyira méltányoltatik – kárpótlást és biztosítást merítek magamnak. Kárpótlást azon bosszankodásom helyébe, miszerint honi matematikusaink által a’ Bolyai nevet még egyszer sem olvashatám méltányolva megemlítetni. Biztosítást az iránt, hogy majd midőn a’ tudományosság erősb alapot vervén magának a’ magyar földön is, matézisben is önállóságra verekedendünk – az ezután születendő Euler-ek és Lagrange-ok előtt Bolyaink neve édesebb hangzású leend ’s e’ név fogja megkezdeni a’ tudomány lajstromában a’ valódi magyar matematikusok névsorát.”
Ennek a beszámolónak óriási jelentősége volt a Bolyaiakra nézve is. Ebből tudták meg, hogy a Földön létezik még egy matematikus, aki velük rokon gondolkodású, sőt ő is megalkotta a nemeuklideszi geometriát. Aztán még négy évébe került Bolyai Farkasnak, amíg beszerezhette Nikolaj Lobecsevszij kis művét, amely ma is megtalálható a Teleki-Bolyai Könyvtár kötetei között. De nem csak ez olvasható ki Mentovich soraiból. Gauss nagyon szépen beszél a Bolyaiakról, úgy említi Bolyai Farkast, mint legkedvesebb ifjúkori barátját.
A végén pedig a próféta szólt Mentovichból, mert valóban a Bolyaiakkal lépett a magyar tudomány a világ színterére. A Bolyaiak valóban a magyar Eukleidészek, Eulerek és Lagrange-ok lettek. Ezt akkor, 1844-ben leírni igazi tudománytörténészi prófécia volt.