Frankfurti beszámoló

A hatvanhetedik. Az idén szinte skizoid jellegű. Egyrészt nyilvánvalóan nem képes leplezni az ágazatban per pillanat uralkodó viszonyokat és visszhangos botrányokat, leszállóágban lévő eladásokat, másrészt, amit ott látsz, attól mindig meg-megborsódzik a hátad. Főleg, ha egy olyan világhatalmi pozícióban lévő és szálló gazdasággal rendelkező vidékről utazol ezerötszáz kilométert, mint szűkebb pátriánk. Útközben még megalszol itt-ott, leginkább egy-egy Duna menti lakocskában valahol Ausztria nyugati vidékén, előtte még sétálgatsz egyet Frankfurtban, ahol szinte tapinthatod az üvöltő ellentmondást a Messeturm, az Eurotower, a Silberturm, a 200 méterre magasodó Main Tower, avagy a futurisztikus MyZeil üzletközpont és nem a Römer újraépített középkori favázas házai, hanem a Zeil Strassén, avagy a város parkokban gazdag fő sétálóutcáján esténként bolyongó és hangoskodó, több tízezres tömeg között – amelyben európai arcvonásokat ritkán látsz. Olyannyira ritkán, hogy az megdöbbentő. A Bahnhofsviertelen lévő vörös lámpás negyed nappal turistacsalogató látványosság, de ha éjjel akarsz keresztülevickélni rajta, fogd szorosan a táskád, és légy állandóan résen. A kapualji boltok teraszán békésen sörözgető polgárok helyét egy teljesen másfajta tömeg veszi át, a nappal ott parkoló középvezetői limuzinok átadják helyüket a stricik üvöltő színekkel dekorált, nem kevésbé olcsó, de kisebb presztízsű házakból származó járgányainak, miközben a járdán tömegekbe verődve bandáznak, bizniszelnek és ordítoznak az éjszaka egytónusú színeivel összeolvadó arcok. 

Másnap korán reggel kelsz, hogy ne késd le a nyitást, mert a délelőtti órákban hosszú sorokba verődve várakoznak a belépni vágyók. Előtted és mögötted hátizsákokkal, vizespalackokkal felszerelkezett látogatók csoportja üget a frankfurti Messe csarnokaiban berendezett Internationale Automobil-Ausstellungra, avagy az IAA-ra, amit magyarul úgy ismerünk: Frankfurti Autószalon. A világ legnagyobb autókiállítása. Elődjét 1897-ben szervezték meg először Berlinben, 1939-ben már 825.000 látogatót vonzott, és a legfontosabb autógyártó konszernek mindmáig ezen a szalonon mutatják be újdonságaikat. Az idén sem történt másképpen, a szeptember 14-től 24-ig tartó szalont megelőző két napban – a bemutatók idején – csak akkreditált újságírók léphettek a show területére.

Szóval, végigmész a Friedrich-Ebert sugárúton, előtted magasodik a Messeturm, avagy a Ceruza, majd bal oldalon belépsz a csarnokváros kapuépületébe. Géppisztolyos őrök vigyáznak rád, odabent megmotoznak, majd átkutatják a táskádat, de miután mindent rendben találnak, kezdődik a lazaság, és átadhatod magad annak az élménynek, amelyért minden évben több százezernyi ember felkeresi a kiállítást. A technika ördögei, az álmaikat hajkurászók, a tudományért és annak legutóbbi közlekedéstechnikai vívmányaiért oda-vissza lévők, a szép tárgyakat szeretők, a művészeteket kedvelők és az egyszerű bámészkodók mind otthonra találnak a Messe különböző csarnokaiban, és előbb-utóbb áhítattal adják át magukat valaminek, amelyről tudták, avagy nem tudták, hogy ott van. Egy szemlátomást fáradt és jelenlétével inkább férjének kedveskedő kismama például csillogó szemmel rohamozta meg az egyik kiállított lakóautót, lakberendezői ambícióinak négykerekű megtestesülését. Mert az IAA a változatosságával csábít. 

Mindezt úgy képzelheted el, mint egy önálló várost a város szívében. A hatalmas, többemeletnyi csarnokok nagyjából négyzetként ölelik körül a teret, közöttük van az Agora, amely itt nem (csak) piacteret, hanem versenypályát jelent. A csarnokokban a különböző autógyártók standjai állnak, rajtuk a legfrissebb újdonságokkal, elcsatangolhatsz gyalog, megvárhatod az ingyenes shuttle-t, avagy kisbuszt, amely a csarnokok között közlekedik (igen, olyan nagyok a belső távolságok), avagy igénybe veheted az emeleti mozgósávot, amely gyalogosan szállít el a kiállítás különböző helyszíneire. A nagy gyártók a csarnokokban bérelnek helyet, a különcök a szabadtéren állítják fel standjaikat. Utóbbin láthattad a legújabb McLaren szupersportkocsikat, a különböző tereppályákon billegő Land Rovereket, az amerikai Tesla Model X nevű elektromos szabadidőautóját, a Boom Trikes német manufaktúra 250 lóerős, automata váltós háromkerekűit (hozzájuk passzoló, apró méretű lakókocsival), avagy az ősréginek tűnő, de vadonatúj, limitált szériás Vintage Buggyt, amelyet Bud Spencer aláírása díszít, ezzel is utalva a mindenki által szeretett Különben dühbe jövünk című filmes alkotásra. Meglátogathattad a zöld-sárga nyergesvontatóban berendezett Ayrton Senna-mozgómúzeumot, benne azzal a Camel- színekre fényezett autóval, amellyel a brazil legenda szerezte első, 1987-es monacói győzelmét, avagy leülhettél ebédelni, sörözni a számos lacikonyha egyikénél.

Odabent pedig tombolt a high-tech. A kiállításra csak és kizárólag a Mercedes uradalmán keresztül vezetett át az út, a stuttgarti gyártó ismét megmutatta, ki az úr a háznál. A Festhalle hatalmas, henger alakú csarnokát bérelte ki teljes egészében a gyártó, amelynek földszintjét és emeleti galériáit teletömte interaktív játékaival, forgószínpadaival, LED-falaival, valamint legújabb modelljeivel, régi versenymodelljeivel és koncepcióautóival – közöttük a közmegdöbbenést okozó AMG Project One hipersportkocsival és a legdrágább jachtok formáit hűen követő, pazar Mercedes Maybach Vision roadsterrel. A többi gyártó kisebb csinnadrattával ugyan, de hatásosan vezette elő vevőcsalogató produktumait. Jelen volt többek között az Audi, a Bentley, a Volkswagen, a Skoda, a Jaguar, a Seat, a Land Rover, a Toyota, a Lexus, a Subaru, a Citroen, a Dacia, a Hyundai, az Opel, a Renault, a Ford, a Honda, a Suzuki, a Mazda, a Kia, a SsangYong, az újonnan felélesztett, egykori német luxusautó-gyártó Borgward. Hatalmas érdeklődést váltott ki a Bugatti, amely kiállította a legújabb, Chiron nevű, 1500 lóerős, több mint 400 km/órás végsebességű, 2,6 millió euróba kerülő modelljét, de nem sokkal kevesebben tülekedtek például a Porsche standjánál sem, ahol a kombi Panamera, azaz az ST és a 800 lovas 911-es verzió vonzotta a legtöbb tekintetet. A Ferrari és a Maserati standja méltóképpen ölelte körül a Brabus tuningcég által tökéletesre restaurált veterán Mercedeseket, ahol a prímet az 1,9 millió eurós értékű 300 SL roadster és a százezerrel kevesebbet érő, a Mercedesek egykori non plus ultrája, a diktátorok kedvenc játékszere, a Grosser, avagy Typ 600 Pullmann, avagy W100, a Grand Mercedes vitte. Az egészet pedig zárta a nagy rivális, a BMW standja, amely szintén egy egész csarnokot tett ki, melyben ugyancsak folyamatosan zajlottak a különböző autós show-k.

Az IAA nem csak egynapos látványosság, habár kétségkívül egy nap alatt is körbe lehet járni – de akkor lemaradsz a fontos részletekről. A látogatót számtalan kiegészítő program próbálja marasztalni, a tesztvezetésektől kezdve a gyerekeknek szánt szimulátoros játékokon, a modellautó-kiállításon és börzén keresztül a különböző, ugyancsak folyamatosan zajló konferenciákon át a New Mobility World címet viselő eseménysorozatig, amelynek keretében a különböző innovációs közlekedési technológiákat mutatják be a cégek fejlesztői gárdái. Az Agorán lévő versenypályán a különböző gyártók aktuális modelljeinek újdonságait próbálhatták ki a jelentkezők (például a Golf GTI-k gyorsulását avagy a Mercedes E osztály önvezetői képességeit), és mindent közös nevezőként fogott át a szakmai profizmus és emberi lazaság. Öltönyös úriemberek egy-egy korsó sörrel sétálnak a piros szőnyegen a több százezer eurót érő Porsche Carrerák között? Semmi gond. Belesel az egyik kiállított lakókocsiba, és farkasszemet nézel hat láda sörrel? Nem probléma. Apró hülyegyerek ordít, és karcolgatja a cipzárával a Lexus ajtaját? Az öltönyös szamurájutód csíkszemmel nézi, de nem szól. A vevő szent. 

Mindazonáltal, hogy több fontos és érdekes gyártó távol maradt az idei frankfurti szalontól, elégedetten távozhatsz – új élmények, új utak ismét. Aztán úgy döntesz, hogy a hazáig vezető távot egyben tolod le. Másfél ezer kilométer, legnagyobbrészt pálya, nem gond. Úgy időzítesz, hogy éjjelre érj vissza kis hazádba, mert olyankor üresek az utak, jobban lehet haladni. Fugyivásárhelynél már majdnem alszol, a Királyhágó után megelőzöl egy száguldó szekeret, Ludasnál utolér az orkánerejű szél, miközben felhalmozódnak előtted a korán kelők, a kamionok, a lovas kocsik, a rozsdatemetők, a kátyúk, az útlezárások, a köpetek és tökmagok – és ekkor, távolban remegő délibábként felsejlik előtted a szikrázó napsütésben az Adria felé haladó Mercedes S Klasse Convertible képe, ahogy méltóságteljesen siklik az Autobahnon, utasait várja a nyár, a kaland, az élmény. Téged várnak a számlák, a hétköznapok, a rossz utak, a szitkozódások, a Balkán. – Viszlát, Marianne! – bocsátod tengerhez vezető útjára a képzeletbeli kabriót, és elmélázol azon, hogy a szentpáli hegyről már látszik a kombinát.