2019. augusztus 20., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A jelenlegi erdélyi irodalmi berkekben mindenekelőtt a kerelőszentpáli Haller Jánosnak (1626–1697), a Hármas história írójának nevére emlékeznek, a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában megjelent művének köszönhetően.

 Viszont dédunokájáról, Haller Lászlóról (1717–1751) és ennek fiáról, Haller Gáborról (1749–1822) már csak a lexikonírók számolnak be néhány soros életrajzukkal(1). Eddigi ismereteink szerint Haller László volt az első szentpáli gróf, aki Marosugrára költözött(2). Ezt az állítását, mely szerint „A család első tagja, aki Ugrára költözik, gr. Haller László”(3), Kazinczy Ferenc is igazolja egyik levelével, amikor 1816-ban Döbrentei Gáborral, az Erdélyi Múzeum folyóirat alapítójával az ugrai Haller-kastélyba látogatott(4). „Itt, e szobákban szólala meg magyarul a Fénelon Telemachja; annak fordítója atyja vala a ház és hely mostani birtokosának”(5), Haller Gábornak. Ezek szerint a szerény marosugrai barokk kastély a XVIII. század első felében már létezhetett. Haller László könyvszerető, könyvgyűjtő, a francia irodalom hódolója volt. Hasonlóképpen a fia is. „Erdélyben a franciául olvasókat a Gróf tartja könyvekkel” – olvasható Kazinczy egyik erdélyi levelében(6). 

A XVIII. században egyre több erdélyi főúr látogat el nyugat-európai országokba, és egyesek nemcsak könyveket, hanem a nyelvtanulásban segédkező személyeket is magukkal hoznak. Nevelőként vagy a kertészethez, földműveléshez értő gazdatisztként alkalmazzák őket. Az ugrai Hallerek kastélyában, birtokán Franciaországból származó személyekről is beszélnek a korabeli levéltári iratok(7). Föltételezhető, hogy franciaországi utazásaik alkalmával hozták a könyveket és az említett személyeket is.

Haller Lászlót Francois Fénelon Telemákus bujdosásának történetei (Les aventures de Télémaque) című népszerű művének elismert fordítójaként tartotta számon a Marosugrára látogató Kazinczy Ferenc. „(…) tisztelettel léptem fel a grádicson, léptem be a szobákba – írja nyelvújítónk. Midőn Haller László élt, senki sem írt úgy magyarul, s ő vala az, ami később Báróczi vala; kevésbé nyelvrontó mint ez; mert akkor nem vala még szabad annyit merni. Mint óhajtottam, hogy bár a mi Döbrenteinkkel és velem Szemere, Kölcsei, Szent-Miklósi, Farkas, az én Helmeczim és az, aki ennek karjain lépe a közhódolás elfogadására, Berzsenyi együtt lehettek volna itt!”(8) Ezekből a sorokból is kiolvasható, hogy milyen felemelő érzés hatotta át Kazinczyt az ugrai Haller-kastélyban és annak könyvtárában. A magyarra fordított Fénelon-könyvet csak fordítója halála után, 1755-ben nyomtatták ki Kassán. Népszerűségét növelte a haladó pedagógiai elveket valló francia írónak a nevelésről vallott nézete, aki azért írta és jelentette meg művét „(…) hogy kellemessé tegye, és a szabadság és az öröm látszata mögé rejtse a tanulást”(9) tanítványa számára. És a jó fordításnak köszönhetően Kassán még háromszor is (1758, 1770, 1775) kinyomtatták(10).


A fiatalon, 34 évesen elhunyt Haller László árván maradt, kétéves Gábor fiának neveléséről édesanyjának, Forgách Rózának kellett gondoskodnia, aki férje műveltségének hatása alatt taníttatta gyerekét. A Hallerek közül sokan, miután a katonai szolgálatot befejezték, Küküllő vármegye ispánjai lettek. Haller Gábor a kapitányságig vitte a hadseregben, majd József császár idejében (1780–1790) megyei alispán, később küküllői főispán, azután királyi táblai elnök, tartományi főbiztos s végül erdélyi kincstartó, császári-királyi kamarás, belső titkos tanácsos lett. Elismerésként megkapta a Leopold-rend nagykeresztjét(11). Erdély egyik legjelentősebb főurának szebeni székhelyét sokszor meg kellett látogatnia. 1816-ban Kazinczy a következőképpen emlékezett meg marosugrai és szebeni látogatásáról:

„Tíz óra vala, midőn meglátánk Ugrát, de a hely üres volt. Gróf Haller Gábor kevés órával előbb indula Szeben felé, hogy ott a szász nemzet comesét hivatalába beiktassa. Egy szelid arcú franciskánus, a ház káplánja, fogada el bennünket, s láttatá velünk a kertet, az istálót, s végre a gróf könyveit (…) Az ebédnél Döbrentei vevé a poharat, s libitatiot (köszöntőt) teve a Telemach fordítója árnyékának, mert Ugra annak birtoka volt, s a hely mostani ura annak fia”(12). Kazinczyék az általuk nagyra értékelt Haller Gábort néhány nap múlva meglátogatták nagyszebeni palotájában. Kazinczy az Erdélyi levelek egyik variánsában így emlékezett meg az egyik jelenetről: „Gróf Haller Gábornak ebédjénél egy valaki csudálkozni látszott, hogy én Magyar-országi ember olly jól beszélek magyarúl; ‘s úgy hitte, nékem is, az Erdélyieknek is complimentet teszen vele, ha azt nekem szemembe mondja. Láttam, hogy szomszédja megrántá ruháját, ‘s megsúgá neki, hogy hiszen én könyvcsináló vagyok. Az ember elveresedett; a’ Telemach fordítójának (ti. gróf Haller Lászlónak) fia pedig, ez a fél magyar és fél franczia, nyugalma által fedezé el kedvtelenségét”(13). És ez a félig magyar, félig francia arra vállalkozott élete utolsó éveiben, hogy lefordítsa Montesquieu(14) Esprit de lois (A törvények szelleméről) című művét, melyet a nagy francia forradalom (1789) egyik szellemi előkészítőjének tekintünk. Haller Gábor 1812. március 30-án levelet írt Döbrenteinek, melynek egy részét idézve Berzsenyihez továbbította 1812. aug. 16-án. „Az Úrnak sokszori unszolása arra kért, hogy ezen közelebbről elmúlt télen, farsangi időtöltésül Montesquieu Esprit de loix-jának fordítását választottam magamnak, amint annak első kötetét el is végeztem. El fogom azt holmi jegyzésekkel az Úrnak küldeni stb.”(15). A marosvásárhelyi állami levéltárban talált két följegyzés arról beszél, hogy Haller Gábor befejezte Montesquieu főművének fordítását, és elküldte branyicskai Jósika Jánosnak. Ezt írta a fordításhoz mellékelt mondat végére: „(…) Ő Excellentiájának alázatosan bémutatik.”(16) Kazinczy, erdélyi útjáról visszatérve, egyik rokonának ezt írta Jósikáról: „A cancellárius (azaz Haller Gábor) nekem azt beszélte, hogy jobb fej az egész Erdélyben nincs mint Jósika János, s igazat mondott.”(17) Annak ellenére, hogy Kazinczy elmarasztalta Haller Gábort magyar nyelvhasználata miatt, jó, szinte baráti kapcsolatukat fönnmaradt levelezésük bizonyítja(18). De ilyen jó baráti kapcsolatot tartott fenn Haller Orczy Lőrinc és Barcsay Ábrahám költőkkel is(19). Barcsay halálára magasztaló beszédet írt francia nyelven, a „franczia Akadémia szokását követve”, melyet Kazinczy fordított le magyarra, és Döbrentei folyóiratában közölte(20). Csupán ez a magasztaló írása, de főleg Montesquieu művének lefordítása, mely számtalan történelmi, jogi, államelméleti és számos egyéb ismeretet közöl, arról beszél, hogy Haller Gábor kora egyik legműveltebb főura volt. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Krisztina lányát Cserey Farkas(21) író vette feleségül, aki Ugrán sokszor megfordult, és Kazinczyval háromszáznál több levelet váltott(22). Ebben a tekintélyes mennyiségű levelezésben többször találkozunk az após (ipa) Haller nevével. Sajnos, az utókor nem foglalkozott Haller Gábor figyelmet érdemlő vállalkozásával(23). Nem derítették ki, hogy ki lehetett az 1830-as pozsonyi kiadású A törvényeknek lelke című, magyarra fordított Montesquieu-mű tolmácsa. 1833-ban, ugyancsak Pozsonyban Rédly Károly három kötetben adta ki A törvények lelkéről címmel a francia író főművét(24). Vajon van-e a két fordítás között valamilyen kapcsolat? Talán a későbbi kutatás erre a kérdésre is választ adhat.

Jegyzetek

(1) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; Lásd: mek.oszk.hu/03600/03630/htm; H betű

(2) Vajda György: Alsó-Maros mente (1). Népújság, 2018. dec. 19.

(3) uo.

(4) Kazinczy Ferencz: Erdélyi levelek. Szerk. Abafi Lajos. Bp., Aigner, 1880. VI. levél, 101–102. o.

(5) Fénelon Francois de Salignac de la Mothe (1651–1715) 

(6) deba.unideb.hu/deba/kazinczy; 27-28.o. Tizenegyedik levél; Kazinczy: Erdélyi levelek. VI. 102. o.

(7) MmNL, Küküllő vármegye. Politikai-közigazgatási iratok, 2007/1848/38.l. Haller Gábor fiának, Haller Györgynek (1818–1892) Trombitás István nevű úrbérese a következőképpen panaszkodott:

 „(…) Frantzia Direktorunk, ki egyszersmind haszonbérlője is jelenleg az Ugrai Udvarnak, engemet a közelebb múlt új évben telkemből tettlegesen kihányt”(…)

(8) deba.unideb.hu/deba/kazinczy; 28.o., Tizenegyedik levél.

(9) Világirodalmi lexikon. Harmadik kötet. Akadémiai Kiadó. Bp., 1994. 103. o.

(10) Szinnyei i.m.

(11) uo.

(12) Kazinczy i.m., 102. o.

(13) Kazinczy i.m., 153. o.

(14) Montesquieu Charles Lois de Secondat (1689–1755) munkássága nagy hatással volt a felvilágosult korszak íróira, politikusaira, nálunk a magyar jakobinusokra, Batsányira, Csokonaira, Berzsenyire, Kölcseyre, az 1843–44-es országgyűlésen fellépő centralista fiatal értelmiségiekre. Lásd: Világirodalmi lexikon. VIII. k. Akadémiai Kiadó. Bp., 565–567.o.

(15) <https://books.google.ro/books; 62. o>. Haller Gábor már korábban is fordított Montesquieu művéből.

(16) MmNL. Küküllő vármegye. Politikai-közigazgatási iratok, 2056/1849/37-38.l.

(17) Enyedi Sándor: Kazinczy és Jósika János levelezése; epa.oszk.hu/ 00000/00001/ 00008/ enyedi. htm 

(18) Kazinczy Ferenc levelezése a Magyar Tudományos Akadémia könyvtár és információs központ kézirattárában: Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, Vásárhely, 1806. nov. 29.; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, N. Almás, 1806. dec. 28.; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, M. Vásárhely, 1808. ápr. 4.; Gróf Haller Gábor Kazinczy Ferencnek, M. Vásárhely, 1808. ápr. 17.; Kazinczy 1806. okt. 17-én és 1808. jún. 12-én Széphalomról küldött levelet Ugrára Haller Györgynek.

(19) Orczy Lőrinc (1718–1789); Barcsay Ábrahám (1742–1806)

(20) Erdélyi Múzeum, I. 1814. 33–42.o. Magasztaló beszéde végéről idézek: „Én ugyan, kit ő gyenge ifjúsága olta becses barátságára méltóztatott, és aki viszont őtet tántoríthatatlan hűséggel szerettem (…) abban kevélykedem, hogy levelezéseinek szent maradványai frigyünknek emlékezetét később unokáimnak is hirdetni fogák (…).”

(21) Cserey Farkas (1773–1842) 

(22) A Magyar Tudományos Akadémia könyvtár és információs központ kézirattára. Világháló: real.mtak.hu/21647/2/Kazinczy Ferenc, 180–192. o.

(23) A Világirodalmi lexikon, 8. k., 565–567. o. Montesquieu címszavának szerzője, Szávai János nem tud Haller Gábor fordításáról; A Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában (Bukarest, 1987) megjelent mű rövidített kiadásához mellékelt jegyzet sem hallott róla. 

(24) Szinnyei i.m. Rédly Károly címszónál.

Komán János