Fotóklubok EFA Világszalonja

Talán túlzónak tűnhet az elnevezés, a világszalon hallatán méreteiben, jellegében valami utolérhetetlenre gondolhat az ember, de ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy Romániától Japánig, Kínáig számos ország 37 fotóklubjának a képeiből válogatta az anyagát a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériájában június 21-én nyílt kiállítás, már nem is gondoljuk a valóságtól annyira elrugaszkodottnak a rendezvény nevét. Az egy évtizede alapított és Tóth István fotóművész elnökletével tevékenyen működő nagyváradi Euro Foto Art Egyesület 43 partneralakulattal tart rendszeres kapcsolatot, s ennek köszönhető ez a nemzetközi rendezvény is, amelyre most a vásárhelyi közönség is rátekinthet. Nyilván a kiállítótér méretei csak egy válogatott színes és fekete-fehér képanyag bemutatását teszik lehetővé, de ez is joggal felkeltheti az érdeklődést a szalon iránt. Marosvásárhelyen persze egymást érik a színvonalas, jó fotókiállítások, a Marx József Fotóklub saját tárlatai és meghívottjaik bemutatkozó válogatásai magasra emelték a mércét, ez a kiállítás is állja a versenyt, az összehasonlítást. Teheti, hiszen a váradiak versenyszabályai szerint a klubok tíz felvételből álló kollekciókkal nevezhettek be a „világkupára”, eleve válogatniuk kellett tehát. Aztán meg a jeles szakértőkből álló zsűri is érvényesítette a maga szempontjait, s ezután osztotta ki a díjait, elismeréseit. Az is előnyös volt, hogy nem határoztak meg kötelező tematikát, minden benevező szabadon, tetszés szerint választhatta meg, miből, miről, honnan merítette fotója elkészítésekor az ihletet. Nyilván láthatunk olyan felvételeket, amelyek tartósan rögződnek memóriánkban, és olyanokat is, amelyek kevésbé rendkívüliek. Egzotikum és szokványos egyaránt bekerült az anyagba. Nyilvánvaló, hogy nem a meghökkentés, nem a nézők sokkolása volt a fotósok szándéka. Humánum hatja át a tárlat képeit, ami nem jelenti azt, hogy kerülnék a világot elárasztó bajokat, fájdalmakat, szenvedést, azok is érzékelhetők a galériában, a falakról a közönségre irányuló tekintetek melege, tisztasága, a rögzített pillanatok embersége azonban fontosabb a fotósok számára, mint a gondok, tragédiák, háborúk, természeti katasztrófák keltette szenzációk. Rokonszenves ez a békét sugárzó fotós visszafogottság. 

A barátság, a jó emberi kapcsolatok jegyében szervezik továbbra is a mostanihoz hasonló akcióikat, hangsúlyozta a tárlatnyitón Tóth István, akit joggal neveznek a romániai fotóművészeti mozgalom utazó nagykövetének. Marx Józseftől is sok hasznos dolgot tanult, a jelenlegi vásárhelyi klubtagokkal is baráti a viszony, mondotta. Igen, tegyük hozzá, jótékony az a nemes versengés is, ami az utóbbi időben az ország különböző fotóklubjai között mindinkább érzékelhető. A közönség is nyer belőle, hiszen egyre több ilyen alkotócsoportot ismerhet meg itt, Marosvásárhelyen, illetve más városokban is, és a fotósok is késztetést érezhetnek a megújulásra, ösztönző lehet a spontán vagy szervezett megmérettetés.

A Bernády Ház nyitott az ilyen alkalmakra, a tetőtérben különleges hangulatot keltenek a fotográfiák. Olyankor hatványozottan, amikor a tárlatnyitónak olyan társművész vendégei is vannak, mint ezúttal Thurzó Sándor József brácsaművész, Nagyvárad zenei életének egyik jelese, aki Brazíliában is otthon érezheti magát, annyiszor lépett fel ott is a hangversenydobogóra. Kellemes világzenei válogatása komoly érzelmi töltettel gazdagította az eseményt, és erősítette a fotókiállítás univerzális jellegét.