Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Maros völgyében a legrégibb időktől kezdve a folyó mindkét oldalán létrejöttek kisebb-nagyobb települések és azokat összekötő közlekedési utak. A falvak közül egynéhány vásárosközponttá nőtte ki magát. A vámszedési joggal bíró mezővárosok közül Székelyvásárhely – a város középkori neve – maga felé vonzotta a Nyárádmente, a Mezőség, a Küküllő és az Erdővidék vásári forgalmát, a vándorkereskedőket. A vásárok látogatottsága megkívánta a piactér (piacterek) kialakítását.
A közlekedési főút mentén, a lazább beépítés folytán, a főútja térré (terekké), a betorkolló mellékutak tölcsér alakban egymásba kapcsolták a kisebb-nagyobb piactereket, melyeknek formája mind a mai napig jellemző a város kialakulására.
A város főtere (piactere) megkívánta a kétoldali közlekedőutat, a szimmetrikus elrendezési formát. A város főútjainak szélessége változatos és általában nagyobb, mint azok beépítési magassága, éppen ez adja meg a tér jellegzetességét. Ennek következtében a széles utca, illetve a tér egyik oldalán járva a túloldali homlokzati házsor a szemlélőnek előnyösen mutatkozik. A piactereit határoló közlekedési utak bezárt térrészére épületet nem helyeztek el, legfeljebb szobrot, díszkutat állítottak, mint tették azt a nyugati városok terein.
Az ilyenformán kialakított városszerkezet tengelye a piactér-piac utca. A város utcahálózata a piacterekkel párhuzamos és keresztutcákkal alakult ki, melyekre a város közlekedésének egy része átterelhető. A következetesen kialakított utcahálózat megváltoztatása (csorbítása) hátrányt jelentene, éppen ezért a főtér közlekedési útjainak vonalvezetését és parkosításának formáját és ültetését mellőzni kell, mielőbb visszaállítani a főtér régi formáját.
A város főtere adott helyet a naponkénti vásár (piac) tartására (reggel hat órától tíz óráig, miután a teret elhagyták a vásárosok és a vásárlók, jöttek a város utcaseprői, és tizenegy órára felmosták-seperték az aszfaltozott teret, amelyet akkor már a sétálók vettek birtokukba. Vasárnap és ünnepnapok délelőttjén a templomokból kijövők százai sétáltak a főtér hosszában. Sokan a vendéglők előtti teraszon söröztek, beszélgettek. Egyébként délelőttönként a tér keleti oldalán, esténként a nyugati házsor előtti járda hosszában sétáltak. Ez utóbbin sétáltak a diákok, a fiatalok, és kötötték egymással a barátságot.
Mindig hálát adva kilencedik évtizede járom a város utcáit, látom azok beépítését, hallgatom az emberek véleményét a város régi képéről és az újonnan végzett változtatásokról, helyesnek tartom a régi városképhez való ragaszkodást.
Keresztes Gyula