Nos, a „sajtóetika” nevében ezúttal románoknak tették fel a kérdést. Ám nem találomra választották ki az „egyéneket”.
Nemrég írtunk arról, hogy a nagy egyesülés századik évfordulójára készülve a „szolgálatos hazafiak” mellett a román sajtó egy részét is rettenetesen foglalkoztatja a kérdés: mi a csodának akarnak a székelyek autonómiát? Az elmúlt hetekben meg is kérdeztek néhány székelyt, akik világosan elmondták a véleményüket.
Nos, a „sajtóetika” nevében ezúttal románoknak tették fel a kérdést. Ám nem találomra választották ki az „egyéneket”. Olyanokat kérdeztek, akikről köztudott, hogy vehemensen tiltakoznak az általuk nem létezőnek tartott Székelyföld önrendelkezése ellen. És természetesen jobb helyet keresve sem találhattak volna erre a felmérésre, mint Marosvásárhelyt, ahol az úgynevezett „közvélemény-kutatók” szerint „még mindig érezni lehet a be nem gyógyult sebeket”, amelyeket „régi interetnikai konfliktusok okoztak”, és amelyek most „újból megnyílni látszanak” az autonómia egyre gyakoribb emlegetésével.
Később az is kiderült, hogy az autonómakutatók éppen március idusán, minden magyarok ünnepén jöttek a városba, ahol örömmel konstatálták, hogy a központ magánházain ott leng a román trikolór, hazafiságból, illetve, mint mondták, kivédendő úgymond azt, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye székelyei „magyar zászlókkal töltötték meg a régiót”. Felhívták közben a figyelmet, hogy március 15. nem csupán Magyarország nemzeti ünnepe, Románia jelenkori történelmének egyik legvéresebb interetnikai konfliktusára emlékeztet Marosvásárhelyen.
Bizonyára a „hitelesség” nevében egy, a vásárhelyiek körében a magyarellenességéről ismert, a 90-es évek elején a Vatra Românească élén álló ügyvédet szólaltattak meg, aki – állítólag – a magyarok „feketelistáján” volt akkoriban, és a magyar járőrözőknek kellett volna kinyírniuk, ám a katonaság megmentette a biztos haláltól (?!) És aki azt állítja, hogy saját szemével látta, amint „a magyar tüntetők közé keveredett megtermett idegenek” elkapták és megverték, és egy csőre kötve „benzinlámpákkal” kínozták a románokat. Érdekes módon ezeket a szörnyűségeket rajta kívül senki sem látta. Még a többi vátrás sem.
Az illetőnek meggyőződése, hogy a jelenlegi székelyföldi autonómiaprojekt az „1990-ben elkezdett terv folytatása”, illetve egy nagyobb program része, amely Trianon után kezdődött, és az újonnan alakult román állam pusztítását tűzte ki célul. Amit a rendszerváltás utáni összes „inkompetens” és „hazaáruló” kormány tolerál.
Folyik tehát a készülődés a centenáriumra. Uszítással „erősítik” a román–magyar kapcsolatot. Kérdés, hogy szándékos-e a forgatókönyv, vagy csupán beteg elmék szüleménye?
