Fontos a javallatok betartása

A sztóma olyan, sebészek által létrehozott bélnyílás, szájadék a hasfalon, melyen keresztül a széklet vagy a vizelet egy cserélhető zacskóba jut a szervezetből. Viselése sok problémát okoz a pácienseknek testi és lelki szempontból egyaránt. Prof. dr. Mártha Orsolya egyetemi tanárt, a marosvásárhelyi megyei kórház urológiai klinikájának a vezetőjét a katéteres, sztómás vizeletelvezetés okairól, módozatairól, a páciens helyzetét könnyítő ajánlásokról és az észlelt kellemetlenségek orvoslásáról kérdeztem.

– Mikor válik szükségessé a sztóma kialakítása, és milyen formái vannak az urológiában?

– A sztómát annak függvényében osztályozzuk, hogy melyik szervet drénezzük (vezetjük ki). Ennek megfelelően az urológiában van nefrosztóma, ami a vese kivezetését jelenti. Azoknál a betegeknél, akik utolsó stádiumban vannak, vagy azért, mert van egy urogenitális daganatuk, vagy az urológiai szervek, vese-, húgycső- (uréter), hólyag- vagy prosztatarák miatt veseelégtelenség alakul ki, a vesét ki kell vezetni a hasfalra. Ez, mint minden sztóma, lehet ideiglenes vagy végleges. A legtöbb végleges elvezetésre a méhnyakrákos nőknél van szükség. Egyrészt, mert előrehaladott állapotban veszik észre a betegséget, másrészt a műtét, a sugárkezelés után kialakul az uréter szűkülete, ami a vese tágulásához vezet, ezért ki kell vezetni a vizeletet. 

A másik okot az urológiai onkológia hatáskörébe tartozó betegségek jelentik: a hólyagdaganat, a hólyagra ráterjedő prosztatarák, amely befogja az uréter szájadékát. A vastagbéldaganatok is átterjedhetnek a húgycsőre, és ki kell vezetni a vesét.

Van olyan lehetőség, amikor egy sztentet fel lehet vezetni a húgyvezetéken keresztül a vesébe, akkor nem kell kivezetni a bőrre. Természetesen időnként szükég van a cserére (6 hét, 3-6 hónap), de vannak már olyan korszerű anyagból készült sztentek, amelyeket évente csak egyszer kell cserélni. Ha nem lehet az uréteren át fölvezetni, mert nagyon beszűkült, vagy a daganat ráterjedt, akkor kivezetjük a bőrre, és nefrosztómát alakítunk ki. Sajnos, vannak olyan méhnyakrákos betegek, akiket nőgyógyászatilag gyógyultnak nyilvánítanak, de maradt az uréterszűkület, ami miatt urológiai beteggé válnak, állandó ellenőrzést igényelnek. 

Rendkívül fontos a javallatok betartása, ugyanis a szervezetben levő idegen testre szerves és szervetlen elemek, bomlástermékek, sók rakódnak le, amelyekből a nefro-sztóma, illetve a sztent végein kő képződhet. 

Az ureterosztóma azt jelenti, hogy az uréterek ki vannak vezetve a hasfalra. Ezt a cisztektómiát követően szoktuk alkalmazni, amikor daganatos betegség miatt a hólyagot ki kell venni. Marad a két vese a két uréterrel, amelyeket vagy a bőrre vezetünk, vagy egy bélkacsba ültetünk. Miután elkészült a sztóma, a betegnek vissza kell járni az urétersínek időszakos cseréje miatt (2–3 hónap). A csere sugárellenőrzés alatt történik. 

A harmadik a cisztosztóma, ami azt jelenti, hogy a húgycső valamilyen ok – szűkület vagy a húgycsőbe betört daganat – miatt nem átjárható. Ilyen esetekben a hólyagba bevezetünk egy ballonos katétert, ami azáltal, hogy a ballon fölfújódik, megmarad a hólyagban. Ezt a katétert is cserélni kell időközönként. Vannak olyan betegek, főleg az idősek körében, akiknél a prosztata jóindulatú daganata vagy különböző idegi elváltozások miatt a hólyag (amikor idegi, neurogén szabályozása sérül, és nem jól húzódik össze) nem tud kiürülni. Különböző gerincvelő-betegségeknél, sérüléseknél, baleset következtében is előfordul, és fiatal páciensek is végleges katéterviselésre szorulnak, amit időnként szintén cserélni kell. Vannak, akik önmagukat katéterezik.

– Kihez fordulhat a bevezetőben említett és egyéb panaszával a páciens, ugyanis a járóbeteg-szakrendelőkben hetekre, hónapokra programálnak, és még úgyis nagyon nehéz bejutnia az urológushoz annak, akinek nincs lehetősége a magánrendelők szolgáltatását igénybe venni, a kórházi orvosok pedig nagyon elfoglaltak…

– Fontos, hogy már vannak kiképzett sztómaasszisztensek az urológiai klinikán. Ami az otthoni beteggondozást illeti, a rendszeresen megszervezett urológiai napokon az egyik program az volt, hogy az otthongondozásban, családorvosi rendelőkben, idősotthonokban dolgozóknak az elméleti felkészítés mellett gyakorlati bemutatókat tartottunk. Hogy mennyire működik a megyeközponttól távol, erre nincs rálátásunk. 

A sztómás beteget azonban a műtét után felkészítjük, attól kezdve, hogy milyen gyakorisággal kell a zacskót cserélni (aminek beszerzését támogatja az egészségbiztosítási pénztár azoknál, akiknek a szakorvos javasolja) az egyéb tudnivalókig.

A férfiaknál a katéterezést csak orvos végezheti, a nőknél valamivel könnyebb, mivel a húgycső csak az egyharmada a férfiénak. A húgycsövet belülről bélelő endotélium egy rendkívül érzékeny nyálkahártya, ami mindenféle külső behatásra (például sebészeti műtét előtti katéterezés) azzal válaszol, hogy lesz egy kicsi bevérzés, trauma, ami heges kötőszövet kialakulásával gyógyul, ez pedig szűkülethez vezet. A szűkület nagyon nehezen kezelhető, mert hiába vágjuk fel, újraképződik, és minél mélyebb a vágás, annál mélyebb lesz a hegszövet. Azt is tanítjuk, hogy két uretrotómiát követően a harmadik egy húgycsőplasztika kell hogy legyen. Ha a húgycsőnek egy kicsi része beteg, azt a húgycsőplasztika során szájnyálkahártyával ki lehet pótolni. Megtörténik, hogy már nincs mit tenni, és két lehetőség marad: vagy a húgycsövön keresztül állandó jelleggel, vagy a hason keresztül oldjuk meg a vizeletelvezetést. 

A fertőzésveszélyt elkerülendő, a katétert időnként cserélni kell, ha a páciens nem iszik elegendő folyadékot, akkor lekövesedik, ugyanis vannak olyan baktériumok, amelyek a kőképződést elősegítő anyagot termelnek, és kialakul egy ördögi kör. A páciensnek véres lesz a vizelete, belázasodik. Minden, ami idegen a szervezet számára, azzal szemben a fertőzéssel védekezik. 

– Katétercsere után kell-e antibiotikumot szedni?

– Ellenőrizni kell, hogy van-e vizeletfertőzés, és annak függvényében, hogy milyen baktérium okozza, kell meghatározni a kezelést. Azt a beteget, akinek százezer felett van a csíraszáma, de nincsen semmilyen tünete, és nem tartozik egyik veszélyeztetett betegcsoporthoz sem, kezelhetjük vizeletfertőtlenítőkkel, nem szükséges az antibiotikum. Túladagolása ugyanis rezisztencia kialakulásához vezet, és előfordulhat olyan súlyosabb fertőzés, amire egyik antibiotikum sem fog hatni. Figyelembe kell venni, hogy milyen a vizelet pH-ja (savasság-lúgosság), ami információt jelenthet az orvosnak a kezelést illetően. 

Ha szükséges a fertőtlenítés, nagyon sok olyan növényi anyag van (a tőzegáfonyát és a proantocianid-tartalmú vizeletfertőtlenítőket kell használni), amelyek hatásosak. Van olyan növényi hatóanyag is, ami meggátolja a kőképződést, a kezelést azonban személyre szabottan szoktam összeállítani. 

– Általános tanácsok sztómás, katéteres pácienseknek?

– Napi két liter víz fogyasztása ajánlott, nyáron, amikor sokat izzadunk, 2,3–3 liternyi is lehet azoknak, akiknek ideiglenes vagy végleges elvezetésük van, vagy akik kőképződésre hajlamosak. Be kell tartani az ajánlásokat az időszakos vizsgálatokon való megjelenést illetően is – hangsúlyozta Mártha Orsolya professzor.