A Föld fejlődésére lehet következtetni idősebb „unokatestvére” vizsgálatával

A Föld jövőbeli fejlődésére is lehet következtetni bolygónk idősebb „unokatestvére”, a most felfedezett Kepler 452/b jelű planéta vizsgálatával – hangsúlyozta Jon Jenkins, a Kepler-űrteleszkóp adatait elemző kutatócsoport vezetője.

 

A Kepler 452/b az első, a Földet alig meghaladó méretű bolygó, amely a Naphoz hasonló csillag lakhatósági zónájában kering, azaz az égitest felszíni hőmérséklete folyékony víz jelenlétének kedvez. A Föld „unokatestvérével” együtt a Naprendszeren kívüli igazolt planéták (exobolygók) száma 1030-ra emelkedett – olvasható az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA honlapján. „Az első exobolygó felfedezésének 20. évfordulóján olyan planétát és csillagot találtunk, amelyek az eddig megismertek közül a leginkább emlékeztetnek a Föld-Nap párosra” – emelte ki John Grunsfeld fizikus, űrhajós, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője, aki szerint ez a felfedezés egy újabb lépéssel viszi közelebb az emberiséget a Föld „2.0-s verziójának” a megtalálásához.

Az űrteleszkóp megfigyeléseit három földi telepítésű távcső méréseivel egészítették ki a NASA szakemberei, ezek a vizsgálatok kulcsfontosságúak voltak az égitest bolygóvoltának beigazolásában, lehetővé tették a csillag (Kepler 452) méretének és fényességének, valamint a bolygó pályaívének pontosabb meghatározását. A bolygó 1400 fényévnyire, a Hattyú (Cygnus) csillagképben található. Átmérője 60 százalékkal nagyobb, mint a Földé, így méreténél fogva az úgynevezett szuper-Földek kategóriájába sorolható. A Kepler 452/b tömegét és kémiai összetételét eddig ugyan nem sikerült meghatározni, ám a korábbi kutatási eredmények azt valószínűsítik, hogy kőzetbolygóról van szó. Az égitest 385 nap alatt tesz egy teljes kört szülőcsillaga körül, amelytől 5 százalékkal nagyobb távolság választja el, mint a Földet a Naptól.

A csillag, a Kepler 452 a számítások szerint 6 milliárd éves, azaz 1,5 milliárd évvel idősebb, mint a Nap. Felszíni hőmérséklete megegyezik a Napéval, ám fényességében 20 százalékkal, átmérőjében 10 százalékkal múlja felül központi csillagunkat. A Kepler 452 és a Nap színképe és felszíni hőmérséklete alapján egyaránt a G2 típusú csillagok közé tartozik.

A Discovery-program keretében épített Kepler-űrtávcsövet 2009 márciusában indították útjára, legfontosabb feladata a Földhöz hasonló bolygók keresése úgynevezett tranzit módszerrel: a műhold a csillagfény parányi elhalványulásait méri, amelyeket a napjuk körül keringő bolygók elhaladása okoz. Az űrteleszkóp fotometriai pontosságát garantáló négy lendkerék közül kettő 2013-ra meghibásodott, így új „forgatókönyvet” kellett írni. Eszerint 2014 nyarától a K2 küldetés keretében az űrteleszkóp a Naprendszer bolygóinak keringési síkjába fordítva kering, s egy-egy területet 80-90 napig figyel meg. Az eredetinél valamivel rosszabb fotometriai pontosságot az elérhető új csillagpopulációk és egyéb asztrofizikai objektumok sokasága ellensúlyozza. A Kepler-misszió keretében 4696 bolygójelöltet fedeztek fel, ezek közül 1030 esetében igazolódott a bolygó státusz, a K2 küldetés során pedig 22 égitestről bizonyították, hogy planétákról van szó.

Az MTA Konkoly Thege Csillagászati Intézetének a kutatói mind az eredeti Kepler-misszió, mind a K2 küldetés előkészítésében részt vettek célpontválogatással és célpontjavaslatok írásával. Javaslatukra került be például az új misszió tudományos programjába a változócsillagok százainak megfigyelése. Az akadémiai kutatók a világon elsőként végeztek megfigyeléseket kisbolygókról a Kepler-űrtávcsővel. Az egyedülálló adatsor a Naprendszer születéséről is fontos információval szolgál majd, és finomítja a jövő exobolygó-kereső küldetéseit. Az MTA csillagászainak elsőként sikerült két nagyon távoli, a Neptunuszon túl keringő égitest forgását is megmérni.