Fogatlan, apró delfinfaj
Egy csaknem 30 millió évvel ezelőtt élt apró termetű, bajszos és fogatlan delfinfaj egy példányának megkövesedett koponyáját fedezték fel a kutatók.
Az Inermorostrum xenops névre keresztelt faj egyedeinek testhossza alig haladta meg az egy métert, vagyis nagyjából feleakkorák voltak, mint egy palackorrú delfin – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A szakemberek a dél-karolinai Charleston közelében, egy folyóban bukkantak rá az állat megkövesedett koponyájára, amely alapján rekonstruálni tudták a „pisze orrú” emlős evolúcióját, pofájának jellegzetességeit, és megállapították, hogy mivel táplálkozhatott.
Ironikus módon az Inermorostrum xenops a cetek rendjébe tartozó tengeri emlősállatok egyik alrendje, a fogascetek (Odontoceti) egyik korai sarja volt. A fogascetek különleges képessége, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. A másik alrend, a sziláscetek képviselőinek nincsenek fogaik. Apró álla-tokkal táplálkoznak, amelyeket a szájpadlá-sukról lógó szarulemezek, a szilák segítségével szűrnek ki a vízből.
A brit természettudományi akadémia, a Royal Society folyóiratában (Proceedings B) megjelent tanulmány szerint mindössze négymillió évre volt szükség ahhoz, hogy a pontosan egymásra fekvő fogakkal rendelkező ősi bálnákból kialakuljon a fogatlan, a táplálkozáshoz szívótechnikát alkalmazó Inermorostrum.
Az evolúciós mértékkel nézve röpke négymillió év alatt az Inermorostrum xenops elvesztette gyöngyházfényű fogait, az orra és a szája összezsugorodott, és szuperizmos ajkakat növesztett.
„Valószínűleg ez az utóbbi sajátosság a legkülönlegesebb” – húzta alá a tanulmányt vezető Robert Boessenecker, a Charlestoni Egyetem professzora, aki a kiterjedt lágyszövetek fenntartásához szükséges vérerek jelenléte alapján következtetett az erőteljes „szívószájra”.
„A rövid orr azokra a fogascetekre jellemző, amelyek alkalmazkodtak ahhoz, hogy fel kell szívniuk a táplálékot – és minél kisebb a szájnyílás, annál nagyobb a szívóerő” – fejtette ki közleményében a szakember.
Fogazat hiányában az Inermorostrum xenops étrendjét szinte kizárólag apró halak, tintahalak és puhatestű élőlények alkothatták. Mivel az orra kissé lefelé hajlott, a kutatók úgy sejtik, hogy az óceán fenekén kutathatott zsákmány után.
