FöldLátó a várszínpadon

„Ne mentsük meg, arra vannak elegen, beszéljünk róla” – biztat Vida Gábor főszerkesztő a lap Névjegyében. A Látó idei 4-es számát a Földnek szentelte, és bemutatóját rendhagyó módon szabad téren, a marosvásárhelyi várudvar amfiteátrumának színpadán tartotta meg május 14-én. Sok szerzőt vonultat fel ez a folyóiratszám, bolygónk sorsa szinte mindannyiunkat izgat valamiképpen, és van is véleményünk erről vagy arról a jelenségről vele kapcsolatban. Vida szerint a Látó szerkesztői azért nyúltak a témához, mert nem értenek hozzá. Ezen nincs mit csodálkozni, megszokhattuk, hogy mindenki arról beszél nagy vehemenciával, amihez nem ért. A lapbemutató viszont a fenyegetettség dacára a derű jegyében zajlott. A szerkesztőség hangszeren is játszó két tagja, André Ferenc és Fischer Botond zenével is színesítette a délutánt, noha, mint a lapban közölt közös versükben jelzik, „a föld alatt és a föld felett/ felhők gyűlnek a horizonton”. A lapbemutató idején ellenben ragyogott a nap, és jól szórakoztunk Vida Gábor keserédes Ökolevelén. Ebben benne van a lapszám kvintesszenciája, de persze az író humorba ágyazott, darócos stílusjegyei is megteszik a magukét. Ízelítőként ide másoljuk írása első fejezetét.

„Édes néném, bő tíz éve annak már, hogy ismét falun lakom, de azt sem mondhatom, hogy itt is élek, mert abból, amit a mezőgazdasági tudásom lehetővé tesz, én sem bírok megélni. Van itt még sok magamhoz hasonló, akik nem, vagy mert keveset tudunk, vagy mert amire szükségünk van, azt ebből nem lehet. Akárhogy is van, ebben a dologban a mai világ környezeti problémáinak a summája benne foglaltatik. Egy ásóval és egy kapával senki nem tud annyi zöldséget termeszteni, hogy az árából Hajdúszoboszlón nyaralhasson, ehhez még három kapa sem elég, ehhez már traktor kell, és szubvenció. A traktorhoz meg üzemanyag, a szubvencióhoz pedig politikai döntés. Ilyen egyszerű. Mikor a döntés megvan, kis szobában kis parasztok, nagy szobában nagy parasztok kitöltik az űrlapokat – a gazdák. Szoboszlón öregesen bugyog tovább a termálvíz.” (Deleatur – Vida Gábor) 

A folytatást és a többi jó szöveget a lapban találják.