Flamingófélék családja

Európában a flamingók utolsó menedéke a végtelen dél-spanyolországi mocsarak. Földünk más részein is megritkultak. Termetes növésük ellenére kecses madarak, ez látszik gázlásuk közben, de még inkább repülésükkor. Hosszú, vékony nyakuk, feltűnően hosszú lábuk jól kirajzolódik. A Föld meleg tájain öt fajuk él. 

Zavartalan, sekély vizekben költenek, a sós víz csábítja őket. Kedvelik az olyan sóban szegény vagy édesvizek közelségét is, amelyekben fürödni tudnak. A többségük síkságon lakik, de találkozni velük az Andok ötezer méter fölötti sekély vizeiben is. Forró napokon sok víz elpárolog. Ezért történt meg Afrikában, hogy a szikes tó sekély vizű lagúnájában a fiókák lábára ökölnyi sós sárréteg rakódott, ennek súlya akadályozta őket a szabad mozgásban, és emiatt sok fióka elpusztult. Ezt látva a természetvédők mentőakciót szerveztek, lekalapálták a lábukról a sócsomókat, és így megmentették 38 ezer fióka életét. 

Táplálékuk az egysejtűek, algák, más apró vízinövények, puhatestűek, rákok és vízi rovarok. A sós vizekben hihetelen mennyiségű sólégy (Ephydra) és sórák (Artemia) él. Mindkettőt naponta fogyasztják. A csőrüket nem tudják tágra nyitni, ezért nagyobb testű állatokra nem pályáznak. A csőr felépítésében és használatában a flamingók egyedülállók. A csőrkávájuk peremén finom harántos szarulemezkék a víz szűrését szolgálják; a táplálékrészecskék ezeken a lemezeken fennakadnak, s bekerülnek a szájüregbe. Közben húsos, érzékeny nyelvük a szilárd darabkákat megtapogatja, és a használható részt a garatba továbbítja. A táplálékban dús iszapot úszóhártyájukkal felkavarják. A csőrük különleges formájú. A csőr a hegye előtt majdnem derékszögben lefelé hajlik. Olyan mélyen hajlítják fejüket a víz alá, hogy a keskeny felső káva alulra kerüljön, a sokkal tágabb alsó káva pedig felülre. Ebben a fordított helyzetben a csőr működése ugyanolyan, mint a récéké. Ezzel a módszerrel a flamingó a legfinomabb szervezeteket is megfoghatja. A nyelv és torok szivattyúzzák a vizet a csőr hegyének keskeny nyílásán keresztül, majd a megszűrt vizet a csőr tövén ismét kinyomják. Fejüket a vízben állandóan mozgatják. 

Súlyuk eléri a 3 kilót, ezért sok táplálékra van szükségük. A zsákmány kicsi, ezért naponta sok ezret kell fogyasztaniuk. A sólégylárvából egy nap alatt harmincezernél többet kell fogyasztaniuk. Naponta 120 liter vizet kell a csőrön átszivattyúzniuk. 

A különleges csőr nagyon alkalmas fészek építésére. Ez a madár csőrével a lábai között iszaphomokot kotor ki, a halom anyagát a csőre felső kávájával szilárdra kalapálja. Így 25-30 cm magas iszapkúp keletkezik, ennek teknőjébe egy krétaporos tojást rak. Négyheti kotlás után a fióka fehér pihésen kel ki. Kezdetben a csőre még egyenes, de hat hét múlva már görbe, és a szűrőlemezek, lemezkék kifejlődnek. Az etetésük különleges. A szülők csőréből vékony sugárban vérpiros lé csurog át a fiókáéba. E lé tápértéke megközelíti a tejét. Ez a táperős folyadék a garatban képződik, vörös színét vértestecskéktől és karotidáktól nyeri; ilyen van a sárgarépában és a tojássárgájában. Tartalmában hasonlít a galambok begytejére. 

Összeállította: Márton Béla