2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Magas rangú politikusok találkoztak szerdán Bukarestben, a tárgyalóasztalnál érdekes kérdések kerülhettek napirendre. Túl bőbeszédű nyilatkozatokkal ugyan nem árasztották el a sajtót, de az egyik kérdés minden bizonnyal a csütörtökön épp 75. születésnapját ünneplő északatlanti szövetség főtitkári posztjának betöltése lehetett, miután a tízévi elnökség után új bársonyszékre pályázó államfőnk is bejelentkezett erre a pozícióra.

Aligha véletlenül, mert a hivatali ideje alatt az aktivitása okán a címbeli szobanövényről származó becenevet joggal kiérdemlő emberünkre úgy illik ez a tisztség, mint egy kényelmes házikabát. A NATO főtitkári posztja voltaképpen egy diplomata vagy inkább szóvivő szerepének felel meg. A katonai döntésekhez semmi köze nincs, olyannyira nem, hogy igazi katona csak mutatóban fordult meg ebben a hivatalban háromnegyed évszázad alatt. A lényegi döntéseket katonai és politikai kérdésekben is Washingtonban hozzák. A főtitkár a tiszteletbeli elnöke egy sor bizottságnak, és bürokratául körülírva a konzultációs és döntéshozatali folyamat elősegítéséért felelős a szövetségen belül. Lehet jó sokat utazni és szerepelni, ez a magángépeken egzotikus helyekre röpködni imádó fikusznak különösen levélre állna.

De azért a következő főtitkár könnyedén járhat úgy is, mint aki gondtalan nyaralásra indulva harcmezőn találja magát. A tengerentúlon is választanak az idén elnököt, és ha a Fehér Házba visszaköltözik az előző gazda, érdekes idők elé nézünk. Tíz éve, miután az oroszok visszafoglalták a Krím félszigetet, a NATO-vezetők tartottak egy csúcstalálkozót, ahol eldöntötték, hogy tíz év alatt minden tagállam a bruttó nemzeti össztermékének legalább két százalékát fogja katonai kiadásokra költeni. A tagállamok többsége ezt mindmáig nem tartja be. Az ukrajnai háború kitörése után főleg a tűzfészekhez közeli országok, amelyeknek vannak szovjet vonatkozású háborús emlékei, lázas fegyverkezésbe kezdtek, de jellemzően minél távolabb van valaki a fronttól, annál kevésbé hajlandó katonásdira költekezni. Amikor a jenki ex- és talán következő elnök ezt a tényállást egy porcelánboltban zsúrozó elefánt eleganciájával kérte számon az érintetteken, akkor a fegyverkezés helyett harcias nyilatkozatokban megedződött szövetségesek vérig sértődtek, lett is méretes botrány a dologból. A hasonló szócsaták gyakoribbak lehetnek az amerikai elnökválasztás után, és ez aligha lesz kellemes a következő főtitkárnak. A posztra jelentkezők esélyeit latolgatni annyira értelmes, mint lufit hámozni, mert ez egy olyan politikai játszma, amelyben az európai szereplők fontosnak érezhetik magukat, de a nótát az óceán túlpartján húzzák.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató