Ferenczi Ilona segítőkész és bölcs tagja volt a Népújság szerkesztőségének
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Ferenczi Ilona végleg elköltözött az égi mezőkre.
A Népújság főszerkesztő-helyetteseként ismertem meg, kezdetben csak távolabbról.
1991 tavaszán küldtem hozzá egyik írásomat Tessedik Sámuelről. A közlés nehezen indult, mert Pál-Antal Sándor írásai voltak betervezve, majd sorra kerültek az én művelődési megemlékezéseim és ismertetéseim. Szinte sorozatként jöttek az írások, a közlés a megbetegedéséig tartott.
Tudományos jellegű közleményeim száma 32-t számlált az ő támogatásával.
Ezeken kívül érdekesnek és tanulságosnak tartotta a madarak jellemzését. Ahány írást beküldtem, mindeniket közölte. Tartalmuk szerint igazságosan ítélte meg minden írásomat.
Akkor még nem tudtam, hogy angol–magyar szakot végzett, de az igényességét minden héten éreztem, bárkitől jött az írás. Kitűnő főszerkesztő-helyettes volt. Minden tekintetben segítőkész és bölcs tagja volt a Népújságnak.
Életem végéig mély hálát érzek iránta.
Nyugodjék békében!
Márton Béla
nyugalmazott tanár, Szováta
