Feltétel nélküli szeretet

Az ember természetéből adódóan társas lény. Vágyik arra, hogy társa legyen, akinek hasonló az egyénisége, célja, érdeklődési köre, gondolkodása, életfelfogása. Az emberek mostanában félnek a házasságtól, mert azt látják, hogy a házasságok zöme rövid időn belül válással végződik.

Az írás egy mozgássérült nőről szól, aki kezdetben félt a házasságtól, de nem csak egy esetlegesen zátonyra futó válástól idegenkedett. Fogyatékkal született,  tolókocsihoz kötve, mozgáskorlátozottan élt, egyedül képtelen volt az alapvető mozdulatokat is – öltözködés, felkelés, lefekvés  stb – megtenni. Az olyan házi teendők önálló végzése, mint a főzés, mosás, takarítás szóba sem jöhetett. Következésképpen azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy ő soha nem tud házasságot kötni, mert nincs az a férfi a világon, aki elvállalná, hogy elvégzi a feleségre háruló házimunkát, azonkívül pedig őt is gondozza. 2007. március 17-e fordulópontot jelentett  a mozgássérült nőnek, mivel megismerkedett egy férfival, aki felvállalta mindezt. A nő kezdetben hallani sem akart a házasságról, szerinte túl nehéz feladatot vállalt volna magára a férfi, ezért arra kérte, maradjanak barátok továbbra is, ugyanakkor arra biztatta, hogy találjon magához illő lányt, aki mellett nem lesz nyomorúságos az élete. Hosszas győzködés után mégis engedett, és 2008. május 9-én összeházasodtak, azóta pedig nap mint nap szorgalmasan, önfeláldozóan és szeretettel végzi a férfi mindazt, amire vállalkozott. Az ismerősök csodálják a férfit, hogy ennyi áldozatra képes. A nő hálával és köszönettel tartozik férje fáradozásáért, ezért imájába foglalva kéri a Jóistent, hogy adjon erőt és egészséget párjának.

Dobos Márton