A skóciai népszavazás eredményére utalok, ahol, bár tíz százalékkal kevesebb igent kaptak a függetlenségpártiak (55–45), ha arra gondolunk, hogy lakosság 97 százalékát sikerült mozgósítani, és 1,53 millióan szavaztak a Nagy-Britanniától való elkülönülésre, akkor a 45 százalékot nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A skóciai népszavazás eredményére utalok, ahol, bár tíz százalékkal kevesebb igent kaptak a függetlenségpártiak (55–45), ha arra gondolunk, hogy lakosság 97 százalékát sikerült mozgósítani, és 1,53 millióan szavaztak a Nagy-Britanniától való elkülönülésre, akkor a 45 százalékot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A válasz nem is késett, hisz Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, aki „mintaszerű demokratikus eljárásnak” nevezte a népszavazás megszervezését, ki kellett mondja: abban az esetben, ha Skócia megfelelő önállóságot kap az Egyesült Királyság keretében, a skót megoldás modell lehet az EU nemzetiségek lakta régióiban felmerülő igények kielégítésére.
De hogyan is néz ki Skócia helyzete? A skótok például hozzánk, romániai magyarokhoz képest eddig is kiváltságos helyzetben voltak, hisz 1999-ben sikerült elérniük, hogy Nagy-Britannia keretén belül korlátozott autonómiát kapjanak. Van saját parlamentjük, kormányuk, az önállóságpártiak mégis a teljes függetlenséget tűzték ki célul. Ezért sok mindent kockáztattak volna, az uniós tagság mellett például a 4,3 millió fontos whiskyexportot is, amit az iparág dolgozói és az agrártámogatást élvező uniós árpatermesztők valószínűleg nem néztek jó szemmel, és feltehetően a függetlenség ellen voksolók táborát gyarapították.
A vesztettnek tűnő csata eredménye mégis egyértelmű, hisz a brit miniszterelnök azonnal sietett leszögezni, hogy a népszavazást követően Nagy-Britannia bővíti a területén levő nemzetek, Skócia mellett Wales és Észak-Írország hatáskörét. Skóciának nagyobb beleszólása lesz az adók felhasználásába, a jóléti állammal kapcsolatos kérdésekbe, a skót parlament döntési jogkörét kiszélesítik.
Mit mondhatnánk ehhez képest mi, romániai magyarok, hisz, miközben Skócia függetlensége ellen szurkolt a román sajtó, az RMDSZ közvitára bocsátott autonómiastatútumára, s egyben a romániai magyarságra minősíthetetlen össztüzet zúdítottak. Kiábrándító volt látni a szinte idegbetegekként megnyilvánuló bemondókat, a nemzetközileg tájékozatlan, kizárólag csak a gyűlölettől elvakult botcsinálta politikusokat, politikai elemzőket, a primitív népi hozzászólásokat. A politikai „inkultúra” csúcsa volt a román televízióadók által nyújtott csütörtöki teljesítmény, s egyeseknek volt képe azzal érvelni, amit láthatóan el is hittek, hogy a romániai magyaroknak van a legjobb helyzete Európában.
A romániai politikai gyűlöletbeszédet félretéve, a skót népszavazás nem maradhat eredmény nélkül. Az EU egységét féltők mellett talán képes lesz felébreszteni a nemzetállamként tetszelgő országokat is, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a nemzetiségiek lakta területek önrendelkezési törekvéseinek. Ha ezt a skót népszavazásnak sikerült előmozdítania, akkor a penicillin, a telefon, az öntapadós bélyeg és vízöblítéses vécé szabadalmaztatása mellett ezt is nekik köszönhetjük majd.
