A feledés homályában
Még 1995 tavaszán a székelyszentléleki Vadrózsák Művelődési Egyesület és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet közös pályázatot hirdetett olyan egyfelvonásos színdarab megírására, amely a romániai magyar öntevékeny színjátszás fellendítését, művészi színvonalának emelését szolgálja.
Még 1995 tavaszán a székelyszentléleki Vadrózsák Művelődési Egyesület és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet közös pályázatot hirdetett olyan egyfelvonásos színdarab megírására, amely a romániai magyar öntevékeny színjátszás fellendítését, művészi színvonalának emelését szolgálja.
Ezen a pályázaton én is részt vettem a Riporter című színdarabbal. A zsűrit Szőcs István színikritikus, Páll Árpád színikritikus, Kövesdi István, a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, dr. Kötő József színháztörténész és Balázs Dénes, a Vadrózsák Közművelődési Egyesület elnöke alkotta.
1996 februárjában a zsűri kiértékelő ülésén közölték, hogy első díjat nem ítélték oda, de kiosztották a második és harmadik díjat. A zsűri még hét pályaművet tartott dicséretre érdemesnek. Ezek között volt a Riporter című darab is. Az ünnepélyes díjkiosztás a Hargita megyei Székelyszentléleken volt 1996 decemberében
Azóta eltelt jó pár év, és a pályázaton részt vevő, díjnyertes, dicséretben részesülő művek a feledés homályába vesztek.
Magától tevődik fel a kérdés: mire volt jó az egész, ha a művek „gyakorlatba ültetése” elmarad a műkedvelők részéről, a hozzáférhetőség terén passzivitás tapasztalható.
Megjegyezném, hogy Bölöni Domokos újságíró, a Thália kincsesládái című riportjában – Népújság, 1997. november 27. – patetikus hangnemben ír arról, hogy kellő figyelmet kell fordítani a műkedvelő színjátszásra, és nem kell félni a kortárs munkáktól sem. De mindezek dacára mély álmát alussza a fent említett téma. Ébresztő!
Varró Domokos, Marosvásárhely
